Csatlósok, zaklatók és szemlélők

Publikálás dátuma
2020.02.21. 11:30

Fotó: LÁTHATÁRON CSOPORT
Interaktív színházi nevelési előadás készült a – magyarul pontosan nem kifejezhető – iskolai bullyingról.
A szinte átlátszóan sovány, hatalmas fekete gombszemű lány furcsa volt, elvarázsolt világban élt, sem a barbie babák, sem a telefonon lévő játékok és alkalmazások nem érdekelték, és egészen más zenét hallgatott, mint a többiek. Osztálytársai gúnyolódásainak állandó célpontjává vált. Csúfolták az egyetlent is, aki szóba állt vele. Utóbbi egyre gyakrabban akart iskola helyett otthon maradni, és miután szégyellte gyávaságát, családja értetlenül figyelte kínlódását. Éveket töltött kiközösítettként, és csak akkor szabadult fel, amikor észrevette: nem akar már közéjük tartozni. A szőke hosszú hajú kisfiú óra közepén is felállhatott, hátra mehetett matracon ugrálni és fülhallgatót is akkor használhatott, amikor akart. A tanítónő néhány héttel a tanévkezdés után körbeültette az elsősöket és megpróbálta hat-hét évesek számára is érthetően elmagyarázni, mi a hiperaktivitás és figyelemzavar, miért vonatkoznak rá más szabályok, mint 25 társára. Nem oldódott meg minden, a gyerekek igazságérzete – neki miért szabad, amit nekem nem? - és empátiája – más, így fogadom el – folyamatos hétköznapi küzdelmet jelentett. A hozzá való viszonyulás később sok diák szerepét meghatározta, a kiközösített személye néha cserélődött, de a jelenség természetrajza nem változott, a hangadók választottak áldozatot, a legtöbben pedig követték a vezér vezényszavát. Harc a pozíciókért, érzelmi manipuláció, kiközösítés – mindez sok közösség életének része, legyen az iskolai osztály, munkahely vagy nagyobb kockázattal és más dimenzióban akár egy társadalom is. Szinte mindannyiunknak vannak saját vagy családi, baráti közvetítéssel nyert tapasztalatai közösségen belüli megfélemlítésről, zaklatásról, lelki vagy testi bántalmazásról. Az iskolai bullying hívta életre a Pitbull Kamilla Gimnázium című színházi nevelési produkciót, amelyet először felnőttek – pedagógusok, szülők és pszichológusok – részvételével, majd interaktív tantermi előadásokon középiskolás diákoknak játszik a Feuer Yvette vezette Láthatáron Csoport. - A bullying senkinek sem jó, sem a védelmezőnek, sem annak, aki a másikat bántalmazza és persze annak sem, akit bántanak, semmilyen egészséges közösség nem működhet így – írja le a jelenséget Feuer Yvette, aki szereplője is az előadásnak. - Nem, a zaklatás nem az életre való nevelés része – reagál a gyakran emlegetett, „mi is kibírtuk, legalább megedződnek!” közbevetésre. - A cél az, hogy beszéljünk erről a témáról annak érdekében, hogy a résztvevők tudják azonosítani a jelenséget, felismerni az aktív zaklatót, a csatlóst és a tétlen szemlélőt, és a felismerés után képesek legyenek kezelni a problémát – ismerteti a célt Feuer Yvette. - Az előadást követő interaktív foglalkozáson többek között arról esik szó, hogy szabad-e beleszólni „mások ügyébe”, és ha igen, mikor, és mennyire elfogadható, hogy elmegyünk a szenvedő mellett, mondván, ez nem a mi dolgunk. És miután a bullyinggel kapcsolatban nincs különbség fővárosi elitgimnázium és hátrányos helyzetű vidéki iskola között, legfeljebb az áldozatok mások, szeretnénk vidéki és budapesti iskolákba is elvinni az előadást – mesél terveikről. - Nagyobb értelmezési mezőben a Pitbull Kamilla Gimnázium az egész társadalomban meglévő vagy hiányzó elfogadásról szól. Elvégre, láthatjuk: egy országot is lehet sakkban tartani. 

Infó

Pitbull Kamilla A Láthatáron Csoport színházi nevelési előadása Szövegkönyv: Horváth Kristóf Rendező: Szivák-Tóth Viktor Dramaturg: Zsigó Anna Színházi nevelési szakemberek: Szivák-Tóth Viktor, Zsigó Anna Színészek: Farkas Franciska, Feuer Yvette, Pászik Cristopher Látvány: Komesz Borbála, Zubor Kata Szakmai konzulens: Dr. Kulcsár Gabriella  Bemutató: 2020. február 26. és 27. Három Holló Kávéház

Definíció

Bullying: angol szakkifejezés, többféle magyar kifejezést is használunk rá: iskolai bántalmazás, kortárs bántalmazás, iskolai zaklatás Definíciója: Bullyingnak (iskolai zaklatás/kortárs bántalmazás) tekintünk minden olyan nem kívánt agresszív viselkedést egy fiatal vagy fiatalok egy csoportja részéről, • amelynek során egyértelmű erőfölénybeli különbség látható vagy érzékelhető a felek között, • és amely ismétlődően előfordul vagy nagy a veszélye az ismételt előfordulásnak. A bullying komoly fizikai és lelki sérüléseket okozhat, valamint súlyos hátrányokat idézhet elő az áldozat közösségi életében és tanulmányi előmenetelében. A bullying előfordulhat online terekben is, ekkor cyberbullyingnak hívjuk. Az iskolai zaklatás mindig közösségi probléma, ezért a folyamat megállításában kiemelt szerepe lehet az események tanúinak, az úgynevezett szemlélőknek. Érdemes felállítani egy teamet és kidolgozni egy forgatókönyvet a bullying helyzetek kezelésére, nem hagyhatjuk egyedül a gyerekeket e problémák megoldásában. A megelőzés legfőbb eszköze pedig az érzelmi és társas készségek fejlesztése az osztályközösségekben.  

Elhunyt Sulyok Tamás karmester

Publikálás dátuma
2020.02.21. 10:17

Fotó: Shutterstock
A Győri Filharmonikus Zenekar egykori igazgatóját február 18-án helyezték örök nyugalomra Németországban, Konstanzban.
Életének 90. évében elhunyt Sulyok Tamás magyar karmester, tanár – írja a Papageno. A Győri Filharmonikus Zenekar egykori igazgatóját otthonában érte a halál február 4-én – tudatta a szomorú hírt a társulat vezetőségével a karmester lánya, Sulyok Márta. Sulyok Tamás 1930. május 19-én született Budapesten. 1954 és 1958 között a debreceni Csokonai Színház karigazgatója és karmestere volt, ahol többek között a Márta, avagy a richmondi vásárt, a Pillangókisasszonyt és A cigánybárót vezényelte. A Csokonai Színházat követően a győri Kisfaludy Színház zenei vezetője volt 1958 és 1959 között, majd 1961-ig a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként működött. Sulyok Tamás 1961-től 1971-ig az Országos Filharmónia karmestere és a Magyar Állami Hangversenyzenekar igazgatója volt. Ezután, 1971 és 1984 között az Internationale Musiktage Konstanz művészeti vezetőjeként és a Südwestdeutsche Philharmonie főzeneigazgatójaként tevékenykedett. Majd a karmester a Győri Filharmonikus Zenekart igazgatta 1984-1989 között.
A győri zenekar élén végzett kimagasló tevékenységét, valamint a társulat részére történő felbecsülhetetlen értékű kottatárának, kéziratainak felajánlását tavaly ősszel A Győri Városháza Ezüst Emlékérme kitüntetéssel ismerték el. Miután a nagy tiszteletnek örvendő magyar karmester, tanár évtizedek óta élt családjával Németországban, így a kitüntető cím átadására Sulyok Tamás konstanzi otthonában került sor. A díjat személyesen vehette át a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatójától, Fűke Gézától és Ősz Gábor igazgatóhelyettestől. Sulyok Tamást február 18-án helyezték örök nyugalomra Németországban, Konstanzban.
Szerző
Témák
Sulyok Tamás

Ki nem állhatom a diktátorokat

Publikálás dátuma
2020.02.21. 10:00
Olivier Assayas
Fotó: GEOFFROY VAN DER HASSELT / AFP
A magyar származású francia rendező, Olivier Assayas mindig is szeretett kirándulni – művészi értelemben véve. Most kubai kémekről mesél igaz történetet a WASP Network – Az ellenállók című új filmjében, melynek kapcsán Párizsban beszélgettünk.
Azt már megszokhattuk, hogy a világ sok pontján forgat a távol kelettől Franciaországig, de mégis, hogy a kubai-amerikai konfliktusról is készít filmet, azért még öntől is meglepő. Tovább tudom bonyolítani, mert a megkeresés egy brazil producertől, Rodrigo Teixeira-tól jött. Ő olyan nagy nemzetközi produkciókban is benne van, mint az Ad Astra – Út a csillagokba vagy a Szólíts a neveden. Korábban könyvkiadással foglalkozott és ő adta ki Fernando Morais The Last Soldiers of the Cold War című könyvét. Ez egy igazi újságírói munka volt a „kubai ötök”, illetve a WASP kémhálózatról, mely arra volt hivatott, hogy szabotálja az USA-ban a Castro ellenes erőket és megakadályozza, hogy terrorcselekményeket kövessenek el Kubában. Amikor elolvastam a könyvet, két dolgot éreztem: az egyik, hogy nagyon érdekes a téma, a másik, hogy mint irásmű olyan, mint egy lexikon és telefonkönyv keveréke, a narratíva fogalmát a szerző tuti nem ismeri. Teixeira látta a Carlos című sorozatomat, rendelkezett némi tőkével és a fejébe vette, hogy ebből nekem kell filmet készíteni. Ennyire nehéz feladatot még sosem kaptam senkitől, de egyetértettem a producerrel, hogy megvan egy jó kis film lehetősége, mert nekem arról szólt, hogyan áldozzuk fel a saját sorsunkat, illetve a családunkat az ideológiák oltárán. A történelem és a sorsszerűség érzelmi kapcsolódásai. Illetve, nagyon szeretem felderíteni más kultúrák történelmét, amit addig nem ismertem. Ha jól teszem a dolgom, ezt az utat a néző is megteszi a moziban. Nem gondolja, hogy nem mindenki örül annak, ha egy „külsős” alkot róluk véleményt? Nem vagyok nagy használója a közösségi médiáknak, de tudom, hogy számos fórumon kritizáltak Miamiban és a környékén lakó kubaiak. Igen ám, de ők még nem is látták a filmet. Az, hogy beengedtek Kubába forgatni, azt jelentette a szemükben, hogy amit készítettem propaganda. De szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem vagyok se kommunista, se Castro-rajongó. Semmiféle totalitárius rendszert nem támogatok, ki nem állhatom a diktátorokat. már csak családi szinten sem, hiszen 1956-ban nem véletlenül menekült el a családom Magyarországról. Mikor készít filmet Magyarországról? Nem rossz ötlet, de ehhez sokkal jobban meg kéne ismernem az ország történelmét, mielőtt belevágnék. Elképesztő színészgárdával dolgozhatott, Dél- és Közép Amerika legjobbjaival. De az egyik főszerepet alakító Ana de Armas még ismeretlen volt, amikor forgatták a WASP Networkot. Most, meg a legnagyobb hollywoodi produkciók küzdenek érte. Véletlen és sorsszerű volt egyben, hogy rátaláltam. Amikor Los Angelesben készítettük elő a forgatást, a casting volt számomra talán a legfontosabb. Rengeteg Hollywoodban dolgozó és élő amerikai színésznőt néztem meg és Ana és rajta volt a listán. Azonnal tudtam, hogy ő egy tökéletes színész. Mindazonáltal ekkor még sehol nem voltam a forgatókönyvvel és eltelt másfél év, mire azzal tudtam felhívni, hogy még mindig benne van-e a közös munkában. Izgultam, mert ekkor már túl volt a Blade Runner 2047-en. Megkérdezte: hol vagyok. Mondom, hogy épp Havannában, így azonnal találkoztunk. Elmondta, hogy ő lesz az új Bond-lány, illetve Marilyn Monroe Andrew Dominik új filmjében, a Blonde-ban. De, persze, előtte velem forgat... Az életművében számos erős női karaktert mutat be és csodát művelt több színésznővel, olyanokkal, mint mondjuk Maggie Cheung, vagy most a Wasp Networkben Penélope Cruz. De említhetem Kristen Stewartot is, aki az önnel forgatott Sils Maria felhői és A stylist alatt ért be, mint drámai aktor. Kristen Stewarttól én is rengeteget kaptam. Elképesztően egyedi jelenség, korunk talán legjobb színésznője, aki nem technikai tudásból, hanem ösztönből játszik. Bele van kódolva a mozi lényege, sokszor elég csak őt felvenni és megtörténik a varázs. Nagyon érdekes, mert bár a szülei a showbizben dolgoznak, de annak alsó, nem túl szofisztikált szintjén, miközben Kristen tudása a mozgóképalkotás hatalmas, de ez a tudás neki adottság, nem tanult dolog. Amikor találkoztam vele, befelé forduló volt. Amit talán én tudtam adni neki, hogy elhitettem vele: legyen önmaga, mert ő érdekesebb, mint a karakterek. Attól lesz a filmből művészet, ha egyedi energiákat tudunk megmozdítani. Ilyet Hollywoodban nem mondanak a színésznőknek. Hercegnőket akarnak kreálni mindenkiből. Amúgy meg miért szeretek női karaktereket bemutatni? Mondhatnám, hogy minden férfi rendező szeretett nőket filmezni, vagy múzsaként kezelni egy-egy színésznőt. Mindemellett az a komplexitás is érdekel, ahogy a nők szerepe alakul a modern társadalomban. Ha már Hollywood: sikerült feldolgoznia, hogy nem készült el az Idol’s Eye című, Robert Pattinsonnal és Robert De Niróval tervezett filmje? Még nem adtam fel, mindig kísért a lehetőség, hogy még megtörténhet. Az a baj, ha egy filmet befagyasztanak, minden egyre drágább, mert aki befektetne, számlákat kell első körben rendeznie. Az egész karrierem legabszurdabb története ez: a producer egy nappal a forgatás előtt állította le. Száztíz ember dolgozott a produkción, ők a mai napig várják a fizetésüket. Na, látja, ez is Hollywood.
A WASP Network – Az ellenállókban Penélope Cruz
Fotó: AFP

Névjegy

Olivier Assayas magyar származású francia filmrendező, forgatókönyvíró. Korábban a patinás Cahiers du cinéma kritikusa. Bergmanról írt monográfiát. Számos egész estés művét elismerték már, a legrangosabb díja Cannes-ban 2016-ban kapott legjobb rendező A stylistért.