Azt már megszokhattuk, hogy a világ sok pontján forgat a távol kelettől Franciaországig, de mégis, hogy a kubai-amerikai konfliktusról is készít filmet, azért még öntől is meglepő.
Tovább tudom bonyolítani, mert a megkeresés egy brazil producertől, Rodrigo Teixeira-tól jött. Ő olyan nagy nemzetközi produkciókban is benne van, mint az Ad Astra – Út a csillagokba vagy a Szólíts a neveden. Korábban könyvkiadással foglalkozott és ő adta ki Fernando Morais The Last Soldiers of the Cold War című könyvét. Ez egy igazi újságírói munka volt a „kubai ötök”, illetve a WASP kémhálózatról, mely arra volt hivatott, hogy szabotálja az USA-ban a Castro ellenes erőket és megakadályozza, hogy terrorcselekményeket kövessenek el Kubában. Amikor elolvastam a könyvet, két dolgot éreztem: az egyik, hogy nagyon érdekes a téma, a másik, hogy mint irásmű olyan, mint egy lexikon és telefonkönyv keveréke, a narratíva fogalmát a szerző tuti nem ismeri. Teixeira látta a Carlos című sorozatomat, rendelkezett némi tőkével és a fejébe vette, hogy ebből nekem kell filmet készíteni. Ennyire nehéz feladatot még sosem kaptam senkitől, de egyetértettem a producerrel, hogy megvan egy jó kis film lehetősége, mert nekem arról szólt, hogyan áldozzuk fel a saját sorsunkat, illetve a családunkat az ideológiák oltárán. A történelem és a sorsszerűség érzelmi kapcsolódásai. Illetve, nagyon szeretem felderíteni más kultúrák történelmét, amit addig nem ismertem. Ha jól teszem a dolgom, ezt az utat a néző is megteszi a moziban.
Nem gondolja, hogy nem mindenki örül annak, ha egy „külsős” alkot róluk véleményt?
Nem vagyok nagy használója a közösségi médiáknak, de tudom, hogy számos fórumon kritizáltak Miamiban és a környékén lakó kubaiak. Igen ám, de ők még nem is látták a filmet. Az, hogy beengedtek Kubába forgatni, azt jelentette a szemükben, hogy amit készítettem propaganda. De szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem vagyok se kommunista, se Castro-rajongó. Semmiféle totalitárius rendszert nem támogatok, ki nem állhatom a diktátorokat. már csak családi szinten sem, hiszen 1956-ban nem véletlenül menekült el a családom Magyarországról.
Mikor készít filmet Magyarországról?
Nem rossz ötlet, de ehhez sokkal jobban meg kéne ismernem az ország történelmét, mielőtt belevágnék.
Elképesztő színészgárdával dolgozhatott, Dél- és Közép Amerika legjobbjaival. De az egyik főszerepet alakító Ana de Armas még ismeretlen volt, amikor forgatták a WASP Networkot. Most, meg a legnagyobb hollywoodi produkciók küzdenek érte.
Véletlen és sorsszerű volt egyben, hogy rátaláltam. Amikor Los Angelesben készítettük elő a forgatást, a casting volt számomra talán a legfontosabb. Rengeteg Hollywoodban dolgozó és élő amerikai színésznőt néztem meg és Ana és rajta volt a listán. Azonnal tudtam, hogy ő egy tökéletes színész. Mindazonáltal ekkor még sehol nem voltam a forgatókönyvvel és eltelt másfél év, mire azzal tudtam felhívni, hogy még mindig benne van-e a közös munkában. Izgultam, mert ekkor már túl volt a Blade Runner 2047-en. Megkérdezte: hol vagyok. Mondom, hogy épp Havannában, így azonnal találkoztunk. Elmondta, hogy ő lesz az új Bond-lány, illetve Marilyn Monroe Andrew Dominik új filmjében, a Blonde-ban. De, persze, előtte velem forgat...
Az életművében számos erős női karaktert mutat be és csodát művelt több színésznővel, olyanokkal, mint mondjuk Maggie Cheung, vagy most a Wasp Networkben Penélope Cruz. De említhetem Kristen Stewartot is, aki az önnel forgatott Sils Maria felhői és A stylist alatt ért be, mint drámai aktor.
Kristen Stewarttól én is rengeteget kaptam. Elképesztően egyedi jelenség, korunk talán legjobb színésznője, aki nem technikai tudásból, hanem ösztönből játszik. Bele van kódolva a mozi lényege, sokszor elég csak őt felvenni és megtörténik a varázs. Nagyon érdekes, mert bár a szülei a showbizben dolgoznak, de annak alsó, nem túl szofisztikált szintjén, miközben Kristen tudása a mozgóképalkotás hatalmas, de ez a tudás neki adottság, nem tanult dolog. Amikor találkoztam vele, befelé forduló volt. Amit talán én tudtam adni neki, hogy elhitettem vele: legyen önmaga, mert ő érdekesebb, mint a karakterek. Attól lesz a filmből művészet, ha egyedi energiákat tudunk megmozdítani. Ilyet Hollywoodban nem mondanak a színésznőknek. Hercegnőket akarnak kreálni mindenkiből. Amúgy meg miért szeretek női karaktereket bemutatni? Mondhatnám, hogy minden férfi rendező szeretett nőket filmezni, vagy múzsaként kezelni egy-egy színésznőt. Mindemellett az a komplexitás is érdekel, ahogy a nők szerepe alakul a modern társadalomban.
Ha már Hollywood: sikerült feldolgoznia, hogy nem készült el az Idol’s Eye című, Robert Pattinsonnal és Robert De Niróval tervezett filmje?
Még nem adtam fel, mindig kísért a lehetőség, hogy még megtörténhet. Az a baj, ha egy filmet befagyasztanak, minden egyre drágább, mert aki befektetne, számlákat kell első körben rendeznie. Az egész karrierem legabszurdabb története ez: a producer egy nappal a forgatás előtt állította le. Száztíz ember dolgozott a produkción, ők a mai napig várják a fizetésüket. Na, látja, ez is Hollywood.
