Gúzsba kötve feszengenek

Hát beindult az új, Fidesz-féle nemzeti alaptanterv rendszere. A felülről, hatalmi szóval irányított és központosított egyenfazon-rendszer, amelyben az iskolák már régóta nem autonómok. Nincs érdemi beleszólásuk abba, amit csinálnak, legyen szó bármiről is.

A „ma” iskolájában nem épülhetnek kölcsönös együttműködésre a pedagógiai folyamatok, a fideszes pártállam kezébe vette az intézményrendszer teljes irányítását. Szabályoz, utasít, ellenőriz és büntet. A sorból nincs kilógás. A mellérendeltséget feltételező bizalmi rendszert felváltja a modern hűbériség. Az állami iskola az állami hivatali rendszer részévé vált, a pedagógus pedig hivatalnokká. Ennek következménye az, hogy a pedagógus – az elvárások szerint - már nem a saját szakmaiságát kell, hogy közvetítse a gyermek felé, hanem a kötelező állami akaratot. Amely abban nyilvánul meg, hogy a tanuló csak igazodjon ahhoz, amit a hatalom képviselői az íróasztal mögött, politikai alapon kiagyaltak. Sem az iskola, sem a pedagógus nem dönthet arról, hogyan fejleszti a rábízott tanulót. Ezek után nem meglepő, hogy az újabb gúzs ellen a pedagógiai kar, sőt a pedagógus kamara is – a maga módján – lázad.

Az állami hivatali rendszer részévé vált iskola elvesztette szakmai önállóságát: ebben az uniformizált rendszerben csak azt taníthatja, amit az állam előírt, csak abban az ütemben, ahogy azt az állam megkívánja, csak abból a tankönyvből és segédletből, amit az állam megenged. És az állam elvárásainak következetes végrehajtása felett az állami tanfelügyelet hűséges ebként őrködik.

Hoffmann Rózsa egykori indoklása szerint ha nem ilyen lenne az iskola, akkor a fiatalok elkallódnak, rossz útra térnek, elkezdenek bandázni, rengeteget interneteznek, ülnek a gép előtt, rossz hatások érik őket, ne adj Isten, odáig fajulhat mindez, hogy devianciába torkollik az életük. Ezért és a Hoffmann-féle nevelésközpontú oktatásirányítás érvényre juttatása érdekében több iskolában már akkoriban létrehozták a kvázi iskolarendőrséget, amelyet most már csak felélesztenek – aminek következtében afféle büntetés-végrehajtási intézménnyé válnak az iskolák. Ne feledjük, állampártunk törvényalkotási tevékenységének köszönhetően immár 12 éves kortól büntethető és elzárható a diák. Szép új világ.

A rendszerre ráerőltetett értékválasztás jellemző példája a kötelezően előírt hittan vagy erkölcstan óra tartása, aminek esetleges szükségességébe nem szólhatott bele sem a szakma, sem a pedagógus társadalom. Persze, hiszen Hoffmann Rózsa már az ő idejében is világossá tette, hogy az iskolákban a keresztény értékrendet kell megjeleníteni. (És aki más vallású, az térjen át talán? Hol van itt a vallásszabadság?) Nemhogy szétválasztódna az állam és egyház, hanem sokkal inkább összemossa a kormány a kettőt.

Ezek után nem is csodálom, hogy egyes pedagógusok a szakmaiságukkal súlyosan ellentétesnek tartják mindazt a káoszt és ámokfutást, amelyet az oktatásba mint szakmába a hatalom politikai alapon beleerőszakolt. Nem is lennék meglepve, ha az iskolarendőrség a pedagógusokat is megfigyelés alatt tartaná, hiszen ők is gyanúsak lehetnek, lévén ők is a rendszer ellenségei. Nem mindegyikük bizonyította még ugyanis az államhoz való feltétlen lojalitását, sőt egyesek nem átallottak kijelenteni, hogy nem tanítanak fasiszta írót. Ez végképp kiverte a biztosítékot a rendszer ideológusainál.

Mindezt csak megerősíti az a kamerarendszer, amelyet az úgynevezett tanárverések ürügyén kívánnak felszereltetni az osztálytermekben. Az apropója ugyan a nem megfelelő viselkedésű diákok ellenőrzése, ugyanakkor a (lázadó) tanárok megfigyelésére is kiváló. Ezek után merjen mást, ne adj' isten a szakmai meggyőződése alapján tanítani a pedagógus. Az adatvédelmi jogelvek, a személyiségi jogok és az emberi méltóság sorozatos megsértése itt már a világ legtermészetesebb dolga lett.

Ferincz Jenő "paragrafus"