Őrültek

A szerda esti hanaui vérengzés kapcsán a német politika is azt feszegeti: hol vannak az őrület és a fanatizmus, a szélsőjobboldali terrorizmus határai? Angela Merkel csütörtökön egyértelműen idegengyűlölőnek nevezte a merénylőt, de óvakodott attól, hogy terrortámadásról beszéljen. Frank-Walter Steinmeier államfő viszont ezt a szót használta.

Az utóbbi években, de különösen az elmúlt egy esztendő folyamán megnőtt a szélsőjobboldali indíttatású terrorcselekmények száma Németországban. S nehéz nem észrevenni az összefüggést az Alternatíva Németországért (AfD) felemelkedése és ezen esetek között. A párt évek óta a bevándorlók ellen hangolja a közvéleményt, így azok, akik eddig nem merték hangoztatni rasszista nézeteiket, sőt erőszakra is képesek lennének, most nem érzik egyedül magukat. Az AfD kiengedte a szellemet a palackból, de úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a szélsőjobboldali eszmék terjedéséhez. A párt vezetője, Jörg Meuthen szerint Hanau esetében nem lehet jobb- vagy baloldali terrorról beszélni, egy őrült cselekményéről van szó.

Valóban? Egyáltalán, hol húzódik a határ az őrület és a szélsőjobboldali terror között? A norvég tömeggyilkost, a 2011-ben 77 embert lemészároló Anders Breiviket is fel lehet menteni azzal, hogy paranoiás volt, démonok gyötörték? Aligha. Breivikre és a hanaui merénylőre is hatott a szélsőjobboldali ideológia. A német sajtó által Tobias R-ként emlegetett hanaui merénylő nem saját magától jutott el arra a következtetésre, hogy egyes népcsoportokat le kell törölni a föld színéről.

Nagyon veszélyes irányba halad a világ, amint a németországi történések is jelzik. Őrültek kerülnek elő a semmiből, akik az iszlám terroristákhoz hasonlóan tömegmészárlással fejezik ki: az ő ideológiájuk a helyes. A felbujtók, a fehérgalléros bűnözők mossák kezeiket.