Szagot fogtak

Nem a KDNP-s Vejkei Imre az első fecske, aki a parlamentben bedobta az Emberi Jogok Európai Egyezményének felmondását, méghozzá épp a börtönkártérítések felfüggesztéséről szóló törvényjavaslat vitájában. Nyíltan nem foglalt állást, de nehéz félreérteni: „el kell gondolkodnunk azon, hogy a strasbourgi bíróság hatályát felfüggesztjük-e Magyarországon, az emberi jogok helyzete enélkül is biztosított”, ráadásul „bűz van Strasbourgban”.

Már az első állítással is nehéz azonosulni. Legfeljebb az elvakult kormánypárti szavazók hihetik el, hogy az emberi jogok úgyanúgy érvényesülnének az egyezmény nélkül, mint azzal. Vagy ha mégis, akkor minek kell felmondásról beszélni? A másodiknál pedig kicsit olyan érzésünk támad, mint amikor valaki szellent a buszon, majd meglepődve és mérgesen néz körbe, hogy honnan jön a bűz.

A kormánynak nyilván azért büdös Strasbourg, mert következetesen szót emel és büntet, amikor az emberi jogokat megsérti az illiberális hatalom. Mert miről szól az Európa Tanács lényegében büdösnek nevezett egyezménye (amelynek végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát, azaz a strasbourgi bíróságot)? Olyanokról, mint: az emberi jogok tiszteletben tartása, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma, a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, a gyülekezés szabadsága, a megkülönböztetés tilalma. Csupa olyan alapvető szabadság, amiből az a közösség épül fel, ahová Orbánék egyre kevésbé akarnak tartozni.

Meglehetősen álszent a Miniszterelnökség „cáfolata”, miszerint soha nem tárgyalt az Emberi Jogok Európai Egyezményének felfüggesztéséről. A folyamat ugyanis szépen felrajzolható. Orbán Viktor már 2015-ben előállt azzal, hogy „napirenden kell tartani a halálbüntetés ügyét”, miközben tudta, hogy ez az egyezményből való kilépést jelentené. 2017-ben az Alapjogokért Központ – amelyik most „újra naggyá teszik Magyarországot 2010-2020” címmel kutat, kétséget sem hagyva afelől, kit támogat – szintén felvetette, hogy megfontolandó az emberi jogi egyezményből történő kilépés. Egyre többen szimatolnak körbe, és mondják azt, amit a kormány hallani akar.

Az sem véletlen, hogy most erősödnek fel ezek a hangok. Szépen beleillik ez a romák elleni hangulatkeltésbe, az elítéltek megbélyegzésébe, a bíróságok elleni uszításba, a sorosozásba és brüsszelezésbe. És ez ugyanazért probléma, amiért mondjuk a CEU elüldözése, a civilek vegzálása, vagy amikor Orbán évértékelőjén – egy pártrendezvényen – odarendelt katonatisztek mundérban parádéznak. Ki lehet lépni az említett egyezményből, de az egyet jelentene az EU-ból való távozással, amit – még – nem akarnak. Ezért hergelnek.

A kormánypárti sajtó tele van strasbourgozással, ami pont olyan, mint a brüsszelezés, csak nehezebb kimondani. Az Origo például arról írt, hogy „súlyos összefonódások vannak Soros György szervezetei és a strasbourgi bíróság között”. Ráég a történet a kormányra, de nem bánja. Sőt, épp most indít nemzetinek hazudott konzutlációt. A kiengedett vérebek pedig követik a nyomot.