Vérfürdőt rendezett múlt szerdán egy 43 éves német férfi Hanauban. Két vízipipabárba is betört, hogy külföldi származású németeket és bevándorlókat öljön. Kilenc embert meggyilkolt, majd hazament, ahol édesanyjával és magával is végzett. Minden jel arra utal, hogy Tobias Rathjen “magányos elkövetőként" cselekedett, legalábbis abban az értelemben, hogy nem voltak bűntársai és nem tartozott semmilyen terrorszervezethez.
A kifejezés azonban bizonyos szempontból félrevezető, hiszen Rathjen mégis egy közösséghez tartozott. Ahogyan a dzsihadistákat például az Iszlám Állam vagy az Al-Kaida radikalizálja, úgy a szélsőjobboldali terroristáknak is megvan a maguk mozgalma - esetükben viszont jóval lazább hálózat épült ki az interneten, hasonlóan szélsőséges nézetű emberek között. Rathjen online közzétett kiáltványa arra utal, hogy ő is olvasott radikális oldalakat és fórumokat, mivel a szövegben ugyanazok a muszlim- és bevándorlásellenes nézetek körvonalazódnak, amelyekre hivatkozva az elmúlt években számos támadást hajtottak végre.
A “nagy népességcseréről” szólóösszeesküvés-elmélet európai változata szerint a Közel-Keletről érkező muszlimok (az amerikai verzió esetében pedig a spanyolajkú katolikusok) rövid időn belül kisebbségbe szoríthatják az "őslakos" fehéreket - mindezt pedig a “világ elit” tagjai (vagy a tévképzet egyes hívei szerint a “zsidók”) szervezik. Tavaly októberben egy terrorista azért lőtt le két embert Jom Kippur ünnepén a németországi Halle egyik zsinagógájánál, mert hitt ebben az összeesküvés-elméletben.
Szintén ez az ideológia állt az elmúlt három év legvéresebb merényletei mögött az angolszász világban. Tavaly márciusban az új-zélandi Christchurchben egy ausztrál terrorista mecsetekben békésen imádkozó muszlimokra nyitott tüzet, összesen 51 embert ölt meg, másvalaki augusztusban az Egyesült Államokbeli El Pasóban egy bevásárlóközpontban spanyajkúakra lövöldözött, 22 ember életét oltotta ki, 2018-ban pedig egy pittsburghi zsinagógába tört be merénylő, aki 11 zsidó vallású emberrel végzett.
A támadások egy részénél az elkövetők ihletője Anders Behring Breivik volt, aki a mostani szélsőjobboldali terrorhullám korai előfutárának tekinthető. A norvég tömeggyilkos 2011 nyarán 77 embert - köztük számos tizenévest - ölt meg a “nagy népességcserére” hivatkozva. Az általa írt 1518 oldalas kiáltványban legfőképpen az iszlám és a muszlimok európai jelenléte ellen agitált, de kifejezte mély ellenszenvét a multikulturalizmussal, a feminizmussal és a politikai korrektséggel szemben is. Mindezek a motívumok a későbbi merényletekben is elő-előkerültek.
Noha Breivik megteremtette a mintát a szélsőjobboldali terrortámadásoknak, sokáig csak elvétve történtek ilyesfajta merényletek. Az elmúlt években azonban a szélsőjobboldal jelentős radikalizálódása volt megfigyelhető. Ehhez az ilyen világnézetű pártok előretörése is hozzájárult, hiszen időközben a Breivik által is képviselt szélsőséges nézetek bekerültek az európai politika fősodorába: a “nagy népességcsere” összeesküvés-elméletét (burkoltan vagy nyíltan) többek között a magyar kormány, illetve számos szélsőjobboldali párt is rendszeresen felhasználja riogatásra.
Az idegenellenes diskurzus egyik legfőbb terjesztője éppen a világ legnagyobb hatalmú vezetője, Donald Trump. Az amerikai elnök “invázióként” emlegeti a közép-amerikai bandaháborúk és szegénység elől menekülő spanyolajkú katolikusok bevándorlását. Emellett Donald Trump nem hajlandó egyértelműen elhatárolódni a fehér felsőbbrendűséget hirdető mozgalmaktól. A 2017-es charlottesville-i zavargások kapcsán például először elítélte az ellentüntetőkkel összecsapó neonácikat, de később már azzal visszakozott, hogy “mindkét oldalon voltak nagyon jó emberek.”
Egy politikai szélsőségekkel foglalkozó amerikai kutató, J. M. Berger szerint az elnök - akár szándékosan, akár tudatlanságából fakadóan - összekapcsolja az egyébként széthúzásra hajlamos szélsőjobboldali irányzatokat, és stílusával, nyilatkozataival, továbbá politikájával legitimálja a radikális nézeteiket. Biztonsági és társadalom-lélektani szakértők mindezek fényében nem tartják véletlennek, hogy az elmúlt évek legvéresebb szélsőjobboldali támadásai éppen az angolszász világban történtek. A Christchurchben gyilkoló terrorista manifesztójában meg is említette Donald Trumpot, a “megújult fehér identitás és közös cél” szimbólumaként, az El Pasó-i és pittsburghi támadó pedig az amerikai elnök stílusát idéző módon beszélt a bevándorlókról. Noha a zsinagógában lövöldöző merénylő nem szerette Trumpot, mondván “túl közel áll a zsidókhoz", ennek ellenére J. M. Berger úgy vélte: ugyanúgy hatottak rá az elnök bevándorlással kapcsolatos uszító kijelentései.
A szélsőjobboldali terrorizmust éppen ezért jóval nehezebb visszaszorítani, mint a dzsihádizmust. Az Iszlám Állam az internetes propagandacsatornákon terjesztette radikális nézeteit, és közmegegyezés volt arról, hogy ezeket le lehet tiltani. A mostani esetben viszont vezető politikusok nyilvánosan hangoztatják azokat a gondolatokat, amelyek szélsőségeseket tömeggyilkosságok elkövetésére sarkallnak.
Gyűlölet szüli a gyűlöletet - meg a politika
Az Iszlám Állam támogatói rendeztek vérfürdőt 2017 júniusában Londonban. A három terrorista először furgonnal felhajtott a London Bridge járdájára, majd kiszálltak és késekkel támadtak a járókelőkre. Nyolc embert meggyilkoltak és 48-at megsebesítettek, mielőtt a biztonsági erők végeztek velük. Alig két héttel később egy szélsőjobboldali támadó úgy döntött, bosszút áll a muszlimokon, és a londoni Finsbury parknál lévő mecsetnél a járókelők közé hajtott. Szemtanúk szerint az elkövető azt kiáltotta: “Ezt a London Bridge-ért [kapjátok]”, egy embert megölt és mintegy tízet megsebesített. A bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.
Az ilyen esetek miatt is egyes megmondóemberek mind Magyarországon, mind pedig külföldön gyakran értelmezik az elmúlt évek terrorcselekményeit a civilizációk összecsapásaként. A magyarázatot maguk a szélsőségesek is alkalmazzák: a dzsihádisták és a szélsőjobboldaliak egymás rémtetteivel bizonyítgatják, hogy a különböző vallások, etnikumok és kultúrák nem férnek meg egymás mellett - és ezért kell fegyvert ragadni a saját ideológiájuk nevében. A terrortámadások áldozatai azonban mindig ártatlanok, akik egyaránt lehetnek keresztények, muszlimok vagy más vallásúak, illetve bal- vagy jobboldaliak. A cél ugyanis mindig maga a provokáció, a társadalmi megosztottság fokozása.
A norvég tömeggyilkos, Anders Breivik a tárgyalásán bevallotta: egyik célja az volt, hogy a mérsékelt konzervatívokat és a nacionalistákat is egy kalap alá vegyék vele. A szélsőjobboldali terrorista kifejezetten szerette volna, ha megbélyegzik sőt, lehetőleg cenzúrázzák is mindazokat, akik kritikus hangokat ütnek meg a bevándorlással vagy az iszlámmal szemben. Abban reménykedett, hogy ez hosszú távon radikalizálja és a szélsőjobb felé sodorja az érintetteket.
Az Iszlám Állam és az Al-Kaida számára is működik ez a taktika: a dzsihadisták látványos merényletei hozzájárulnak a nyugati országokban élő muszlimok kirekesztéséhez, akiknek egy részét így könnyebb lesz beszervezni. Mindkét tábor ellenségként tekint a sokszínű, nyugati típusú társadalmi berendezkedésre, ahol a különböző vallások követői békében megférhetnek egymással.
A feszültségek gerjesztéséhez egyes politikusok is szándékosan hozzájárulnak. Recep Tayyip Erdogan török elnök például a tavalyi helyhatósági választások előtt a christchurchi (Új-Zéland) merénylő felvételeivel tüzelte fel saját konzervatív, muszlimokból álló táborát. Párhuzamos példáért pedig nem is kell messzire menni: a magyar kormány, illetve az ahhoz köthető médiumok a menekült- és bevándorlásellenes kampányuk részeként előszeretettel hangoztatják az európai terrortámadások áldozatainak számát. Az ilyesfajta megnyilvánulások azonban csak kiélezik a feszültségeket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy önbeteljesítő jóslattá váljon a civilizációk összecsapása.
