Bártfai Gergely;
Romanov-család;
2020-02-26 06:52:00
Hajnalodott már, amikor Mihail Alekszandrovics Romanov átvágott az Ermitázson. Észrevétlenül hagyta el a Téli palotát, miután utasította a megmaradt őrséget, ne ontsanak vért oktalanul, vonuljanak vissza az Admiralitásra. A közeli Millionnaja utcában bekopogott egy kapun. A ház asszonya, Putjatyin hercegné rémületében azt hitte, felkelők törnek rá. Megkönnyebbülve intézkedett, hogy kínálják kávéval a holtfáradt nagyherceget.
Misa, III. Sándor cár legkisebb fia nem akart uralkodni. Szeretője, Natasa azelőtt egy főhadnagy felesége volt; amikor a család tiltakozása dacára titokban elvette, arra számított, hogy a rangon aluli házasság kizárja az örökösödésből. Az esküvő utáni éveket Svájcban, Franciaországban és Angliában töltötte az ifjú pár, csak a háború miatt tértek haza. A nagyherceg egy lovassági hadosztály élén figyelte, ahogy a birodalom és a dinasztia a vesztébe rohan.
Pedig decemberben, amikor Raszputyin holttestét kihalászták a fagyos Malaja Nyevka folyóból, még adódott egy esély Misa bátyja, II. Miklós cár előtt. Ha minden ballépésért az eszelős muzsikra hárítja a felelősséget, eltávolítja az államügyek közeléből a zaklatott Alix cárnét, rátermett miniszterelnököt nevez ki a hasznavehetetlen Golicin herceg helyett, talán még lett volna kiút.
Ám Miklós nem fogta fel, hogy a szakadék szélén tántorog. A brit nagykövet figyelmeztette, hogy már a hadsereg is elégedetlenkedik, vissza kellene szereznie a nép bizalmát, mire azt felelte: „Nem inkább a népemnek kellene visszanyernie az én bizalmamat?” A dumában, miniszterek és tábornokok körében, sőt már a családban is arról tanakodtak, hogyan állítsák félre. A tervekben rendre szerepet kapott Misa nagyherceg, a cár 38 éves, modern gondolkodású öccse.
II. Miklós végül a nyílt pályán veszteglő különvonatán írta alá lemondását. Nem maradt más választása. Hiába próbált az általános sztrájk hírére főhadiszállásáról a forrongó Petrográdba jutni, elkésett. Parancsainak senki sem engedelmeskedett. Győzött a februári forradalom, ideiglenes kormány, munkás- és katonatanácsok alakultak. Csak néhány kozák testőr meg udvaronc tartott ki a cár mellett, köztük skarlátvörös nadrágjában és aranygombos kabátjában Jim Hercules, kedvenc udvari négere.
L’empereur a abdiqué, jelentette be a Frederiksz gróf. Miklós nem akarta megpróbáltatásoknak kitenni vérzékenységben szenvedő fiát, ezért a kis Alekszej helyett, némi hezitálás után, mégis inkább az öccsét nevezte meg utódául. Misa mit sem tudott erről. Amikor az új hatalom képviseletében Lvov herceg, Kerenszkij és mások felkeresték a Millionnaján, azt mondta nekik, csak úgy vállalja, ha a nép szabad választásokon az alkotmányos monarchiára szavaz.
Ebéd után világossá vált, hogy a kormány nem tudja (vagy nem akarja) garantálni a biztonságát, erre II. Mihály (1878–1918) lemondott a trónról. Névleges uralkodása egyetlen napig tartott, az ortodox naptár szerint 1917. március 3-án. A következő év nyarán az „utolsó utáni” cár lett az első a tizennyolc Romanov közül, akit a hatalomra jutott bolsevikok meggyilkoltak.