A beszámoló szerint 2018-ban a hazai GDP 1,53 százaléka ment kutatás-fejlesztésre és innovációra, a rendszerváltás óta ez a legmagasabb ráfordítás, ám továbbra is elmarad az európai átlagtól, ami 2,03 százalék. Az uniós kutatási forrásokért folytatott versenyben Magyarország lemaradása ugyan nem csökkent, de az Európai Kutatási Tanács (ERC) által kiírt pályázatoknál régiós szinten sikeresek a magyar kutatók. Az MTA kutatóinak vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen: az elmúlt öt évben Magyarországnak ítélt 62 millió eurónyi ERC-támogatás több mint felét, 53 százalékát az MTA kutatói kapták.
A tudományos folyóiratcikkek legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi adatbázisai (Web of Science, Scopus), valamint a Magyar Tudományos Művek Tárába feltöltött adatok alapján a minőségi és hatásmutatók terén Magyarország pozíciója kiemelkedő: a nemzetközi együttműködésben készült közlemények részaránya csaknem minden tudományterületen (a fizika, az űrkutatás, a gazdaságtudományok és az agrártudományok területén jelentősen) meghaladja az EU13 országok átlagát.
Mindez nem támasztja alá azokat a kifogásokat, amelyekkel a kabinet az akadémiai kutatóhálózat tavaly szeptemberi leválasztását és a nagyobb kormányzati kontrollt biztosító Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz csatolását indokolta. A beszámolóban azt is megemlítik: noha az Országgyűlés tavaly júliusban elfogadta a kutatóhálózat leválasztásáról szóló törvényt, a kormányzat új finanszírozási és intézményi működési modellt 2018-ban kezdeményező koncepciója máig sem ismert.
