Most London kekeckedik az EU-val

Nem lesz diadalmenet a március elején kezdődő kereskedelmi tárgyalás. Brüsszel után a brit kormány is nyilvánosságra hozta tárgyalási pozícióját.

Az árvizek és a koronavírus terjedése miatt növekvő aggodalom közepette az Egyesült Királyságban az elmúlt hetekben kevesebb szó esett az EU elhagyásáról. A kereskedelmi alkudozások közeledtével azonban visszakerült a köztudatba a Boris Johnson szótárából egyszer már kitörölt Brexit szó. A 80 fős parlamenti többséggel rendelkező kormányfő kizárta a tizenegy hónapos átmeneti időszak meghosszabbíthatóságát, mire Michel Barnier brüsszeli főtárgyaló a hét elején kijelentette, hogy az idő nagyon rövid a bonyolult, nagy igényeket támasztó, kemény tárgyalásokra, de "amit csak lehet, megtesznek". Mint lapunk szerdán megírta, a francia diplomata hangsúlyozta, hogy egyenlő versenyfeltételek hiányában nem lesz megállapodás.

Még mielőtt a brit kormány részéről a megbeszéléseket koordináló Michael Gove csütörtök délelőtt megkezdte volna a politikai kereteket körvonalazó parlamenti beszédét, a miniszterelnöki hivatal kétségessé tette, hogy London betartja-e a megegyezés részét képező politikai nyilatkozatot, miután a Konzervatív Párt választási programja szerintük felülírja a jövőbeni kereskedelmi megállapodásra vonatkozó EU-irányelveket. A kabinetminiszter elszánt hangú felszólalásával egyidejűleg a média rendelkezésére bocsátott 36 oldalas áttekintés értelmében London szeretne átfogó szabadkereskedelmi megegyezést kötni az EU-val, de szó sem lehet arról, hogy az Egyesült Királyság elveszítse ellenőrzését saját törvényei és politikai élete felett. Ahogy a dokumentum leszögezi: "Nem vállalunk semmiféle kötelezettséget arra, hogy törvényeinket az EU és az EU intézményei szabályaihoz igazítsuk, így az Európai Bíróságnak nem lehet jogerővel bíró beleszólása az Egyesült Királyság ügyeibe".

London a következő négy hónapban legalább a megegyezés fő vonalaiban dűlőre akar jutni Brüsszellel, szeptemberre pedig véglegesíteni akarja a megállapodást. Jelen szakaszban az Egyesült Királyság a Kanadával, Japánnal és Dél-Koreával fennálló, az adott országok szuverenitásának elsőbbséget biztosító egyezmények precedensét követné az EU-val is. Ám ha a júniusi Európa Tanács csúcsértekezleten kiderülne, hogy ez nem lehetséges, a "kormánynak meg kell fontolnia, ne fordítsa- e el figyelmét a tárgyalásoktól és koncentráljon kizárólag az átmeneti időszak rendezett lezárását szolgáló előkészületekre". Ebben az esetben az EU-hoz fűződő viszony alapja kizárólag a 2019-es kilépési törvény lenne. Az együttműködés pedig hasonló lenne az Uniónak Ausztráliával fenntartott, a WTO Világkereskedelmi Szervezet szabályait követő kapcsolatához.

A brit sajtó éberségét nem kerülte el, hogy a kabinet stratégiáját kidolgozó öttagú munkacsoportban Johnson oldalán kizárólag "ős-brexitesek" kaptak helyet. Michael Gove beszédében az időzítésen kívül más érzékeny pontokra, potenciális akadályokra is kitért. Köztük a tárgyalások egyik ellentmondásos kérdésére, a halászati jogokra. Míg Brüsszel ragaszkodna az EU tagországok halászhajóinak zavartalan tevékenységéhez a szigetország vizein, a kabinetminiszter úgy véli, az Egyesült Királyság erről maga dönthet. Mint leszögezte, a következő hónapok megbeszélései tiszteletben fogják tartani az északír megállapodást. Ennek szellemében nem építhető ki fizikai határ a két ír országrész között.

Boris Johnson kormányfő a BBC News-nak nyilatkozva hangsúlyozta: az EU elhagyásának egész célja az volt, hogy az Egyesült Királyság "másként és jobban" tudjon csinálni dolgokat. A tárgyalási álláspont viszont kiábrándította a két legnagyobb ellenzéki erőt, a Munkáspártot és a Skót Nemzeti Pártot. Aggodalmat keltett bennük a gazdaságnak, az üzleti életnek ártó bizonytalanság, a rettegett "no deal", azaz a megállapodás nélküli brit kiválás lehetőségének visszatérése.