A posztkommunista Kelet-Európa erős mágnesként vonzza a bevándorlókat az unión kívülről. A térség legyűri ellenkezését a migránsokkal szemben és immár Ukrajnától Ázsiáig toboroz embereket, hogy enyhítse a munkaerőhiányt. Erre hívja fel a figyelmet Sylvie Kauffmann, a lap volt főszerkesztője és egyik legtekintélyesebb szemleírója. A kommentár felidézi, hogy Orbán Viktor még két éve is határozottan elzárkózott a migránsok beengedésétől. Ám ezzel párhuzamosan a magyar hatóságok 30 ezer munkavállalási engedélyt állítottak ki, ami több mint kétszer annyi volt, mint egy évvel korábban. Magyarország a hivatalos állásponttól eltérően elfogadta, hogy bevándorlókat importál a hiányzó munkáskezek pótlására.
A jelenség legnagyobb haszonélvezője Ukrajna, de a térség megnyitja kapuit az Ázsiából érkező dolgozók előtt is, beleértve muzulmán országokat. Ez sehol sem mutatkozik meg látványosabban, mint Lengyelországban, noha a hatalmon lévő nacionalista párt egészen mást hirdet. De most már Bangladesből és Nepálból is hívnak be embereket. Két éve több vendégmunkást fogadtak be, 635 ezer fővel, mint a németek, akik 543 ezer engedélyt állítottak ki. A lengyelek 1,8 millió külföldit foglalkoztatnak.
Napjainkban ellentétes irányú népmozgás figyelhető meg Európában: egyre többen térnek haza azok közül, akik korábban nyugatra vándoroltak ki. De ahhoz, hogy hazaköltözzenek, magasabb életszínvonalat kell számukra garantálni, ahhoz pedig munkaerő kell. És végül még egy dolog: a most zajló költségvetési tárgyalásokon Közép-Európa azt hangsúlyozza, hogy a kohéziós alapok nem jótékonykodást szolgálnak, hiszen figyelembe kell venni, hogy ezek az országok fizették a nyugatra áramlott sok milliós munkaerő kiképzési költségeit. Vagyis tekintettel kell lenni a kölcsönös előnyökre.
Bár a szerződést még nem írták alá, nagyon úgy néz ki, hogy Orbán Viktor tudománypolitikai tanácsadója lesz a korábbi német EU-biztos, ám az ügy komoly kérdéseket vet fel. A kinevezés már megvan, de a Bizottság még nem járult hozzá, hogy Günther Oettinger elfogadja a megbízatást. A szabály ugyanis az, hogy az egykori biztosok kötelesek legalább két hónappal korábban megadni, miként képzelik el további pályájukat a következő két évben, miután lejárt a mandátumuk. Utána Brüsszel dönti el, hogy az adott feladat összhangban van-e az uniós előírásokkal.
Oettinger annyit közölt: megvitatta a magyar kormánnyal, hogy szerepet vállal a Tudománypolitikai Tanácsban. Ami azért gond, mert bírálók szerint a magyar vezetés igyekszik szigorítani az ellenőrzést az akadémiai intézmények fölött. De az is problémás, hogy a német politikus 4 éve biztosként tanácsot adott Orbánnak a Paks-2 kapcsán. Jávor Benedek éppen az előzmények alapján azt mondja, hogy az új poszt a legrosszabb félelmeket igazolja, mert úgy néz ki, hogy a magyar miniszterelnök így hálálja meg a korábbi szívességet.
További bökkenő, hogy Oettinger még biztosként tanácsadó céget alapított Hamburgban, holott ez jogsértő. Egy civil szervezet szerint ha kiderül, hogy összefüggés van az erőmű bővítése és az új tisztség között, akkor az uniónak korrupció miatt vizsgálatot kellene indítania.
Erősödnek a jobboldali populisták az EU-ban, miután Orbánnak új szövetségese lett a frissen kinevezett nacionalista szlovén miniszterelnök személyében. Ily módon a magyar politikusnak javulnak a pozíciói Brüsszellel szemben. Alighanem megünnepelte a fejleményt, mármint hogy a szomszédos országban vele egyívású, alpesi Orbán kerül hatalomra, aki szintén igen kemény migrációs politikát folytat, szigorítani kívánja a határellenőrzést és jobboldali nacionalistának számít.
Viszont az EU számára az eddiginél nehezebb lesz, hogy a jogállamiság megsértése miatt sarokba szorítsa a magyar vezetőt. Hiszen az Európai Tanácsban egyhangúan kell meghozni a döntéseket, így Jansa akadályozhatja azokat. Azon kívül a jövő év második felében Szlovénia lesz az unió soros elnöke. Nem kizárt, hogy a miniszterelnök összeáll az olasz és osztrák jobboldali-nemzeti populistákkal.
Orbán és Jansa között évek óta szoros a kapcsolat. A szlovén vezető védte magyar kollégáját, amikor azt ki akarta zárni a Néppárt. Ugyanakkor felvetődött a gyanú, hogy pártja két éve kézen-közön sokmilliárdos anyagi támogatást kapott Magyarországtól.
Az új magyar kerettanterv értelmében Esterházy és Kertész csupán fakultatív tananyag, antiszemita írók műveit viszont kötelező elolvasni – írja az „Új kánon” című beszámolójában Wilhelm Droste, aki németként évtizedek óta Budapesten él és a magyar irodalom nagy ismerője. Mint megállapítja, a tanterv nagyon is tudatosan a múlt felé fordul, erősíteni kívánja a keresztény családot, valamint az azonosulást a nemzettel, és célul tűzi ki a haza védelmét. De most olyan szerzők kerültek előtérbe, akik sok tanár számára szóba sem jönnek, mert annak idején igen szoros kapcsolatot ápoltak a fasizmussal, és antiszemiták voltak.
Herczeg Ferenc, Nyírő József és Wass Albert az új hősök a szélsőjobbos magyar populizmus szemében. Az ő segítségükkel igyekszik ápolni a hatalom a nagy magyar hazafiságot. A pedagógusok képzésében az utóbbi 30 évben sok helyütt érezhetően előretört a jobboldali-radikális világnézet. Ám az új irányvonal ellen sok tanár nyíltan tiltakozik. Továbbá írószervezeteket, irodalmi tanszékek, neves iskolák és pedagógusok, diákok és szülők. Félő azonban, hogy a hatalom nem hajlandó párbeszédre, illetve az irányvonal módosítására. Ugyanakkor feltűnő, hogy sok konzervatív, meggyőződéses keresztény, illetve aggódó hazafi elhatárolódik a kulturális túlkapásoktól. Ily módon a hatalom egyre több hívének a támogatását veszíti el.
Persze, hogy az Orbán-rendszer nem kér Esterházyból, abban nincs semmi rendkívüli, mert az író az utolsó pillanatig teljes irodalmi súlyával kijátszotta és gúnyolta a rezsimet. Hogy Kertész nincs benne a kánonban, az viszont döbbenetes, mert a kormány hatalmas összegek bevetésével próbálja megszerezni az írói hagyatékot. Közben Demeter Szilárd egyre inkább mindenható irodalmi miniszternek számít. Sértődött düh dolgozik benne, merthogy a külvilágnak van képe beleszólni a magyar irodalom ügyeibe. Különösen azokat gyanúsítják árulással, akiknek alkotásai német fordításban jutnak el a nagyvilágba. Ilyen Nádas, Krasznahorkai, Konrád, Parti Nagy, Závada és sokan mások. Csak remélni lehet, hogy a diákok titokban az asztal alatt olvassák a tényleg szeretett könyveket.
Az utolsó felmérések azt tanúsítják a holnapi szlovák parlamenti választás előtt, hogy a liberális pártok 14 év után kibillenthetik a hatalomból a Smert, ha összefognak. Az eredményt persze nehéz megjósolni, mindenesetre a közvélemény kutatások arra utalnak, hogy ajtót mutathatnak Fico pártjának, ha összefog öt vagy több liberális, illetve középjobb tömörülés. Az országot két éve megrázta a kettős újságíró gyilkosság, így a korrupció leküzdése lett az egyik fő kampánytéma. Kiderült ugyanis, hogy bűnös kapcsolat van a hatalom és az ügyet háttérből mozgató üzletember között.
Jelen állás szerint a Smer lesz a befutó, de csupán 17 százalékot szerez. Ám várhatóan nagy riválisa lesz az Olano, amely a politikai paletta közepén foglal helyet. Hívei abban bíznak, hogy vezetőjük, Matovic kap kormányalakítása megbízást, és a magyar és a lengyel ellenzéktől eltérően képes lesz koalícióra lépni más erőkkel. Ez azonban még odébb van, és egyáltalán nem biztos, hogy a Kereszténydemokrata Párt és a liberális SaS képes venni a parlamenti küszöböt. Akkor pedig Ficóék kerekedhetnek felül, kisebb nacionalista pártok, illetve a Kotleba-féle szélsőjobb bevonásával. A Smer azt ígéri, hogy utóbbi tömörüléssel szó sem lehet szövetségről, de azért több törvény is úgy született meg a közelmúltban, hogy elfogadta annak voksait.
Milan Nic a német Külpolitikai Tanácstól lehetségesnek tartja, hogy kibuktatják Pellengrini miniszterelnök pártját a hatalomból, ám kérdés, mennyire lesz szilárd a másik oldal összefogása. Úgy gondolja, hogy döntőnek ígérkezik az első félév, de ha széthullik a szövetség, akkor hamar jöhet az új választás.
