„A kerettantervek lényegében ugyanazt mutatják, mint maga a NAT. Vannak bennük jó pedagógiai elgondolások, ám a konkrétumok ezekhez már nem illeszkednek. Vagyis tiszta önellentmondás az egész” – mondja Nahalka István oktatáskutató, érzékeltetve, hogy az új NAT-tal kapcsolatos szakmai felháborodást a kerettantervek múlt heti megjelenése sem csillapította. Az alaptanterv által okozott első felzúdulásban sokan azzal igyekeztek nyugtatni a kedélyeket: várjuk meg a kerettanterveket, az majd árnyalni fogja a képet. Most úgy tűnik, ez hiú ábránd volt. „Összességében azt tudom mondani, hogy a NAT január végi megjelenése óta nem nagyon változott a kép, sőt talán még egy kicsit rosszabb is lett” – vélekedik az oktatáskutató.
Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter igyekszik bagatellizálni az ellenállást – kedden reggel a Kossuth rádióban azt mondta: mintegy 3 ezer középiskola van az országban, és összesen csak 7 iskolából tiltakoztak a NAT bevezetése ellen, illetve mindössze néhány egyetemi oktató csatlakozott hozzájuk, szerinte ez pedig „csekély, 1 százalék alatti”. Úgy véli ráadásul, hogy a tiltakozók nem érdemi észrevételeket tesznek, a kritikáik politikai megfontolásból származnak.
Mint azt a Mérce összegezte, a miniszter erősen csúsztat: a tiltakozáshoz már januárban több mint 30 tantestület csatlakozott, ezek száma pedig egyre csak nő. Az ország legjobb középiskolájának, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumnak a tanárai például azt írják állásfoglalásukban: „Mi úgy véljük, a magyar közoktatás nagyon is rászorul egy mély, stratégiai korszerűsítésre, ez az alaptanterv azonban – véleményünk szerint – nem orvosolja, néhány szempontból inkább súlyosbítja a problémáinkat. Ennek oka az új Nemzeti alaptanterv erőltetett ütemű létrehozása, és éppen emiatt a mély, érdemi szakmai konzultáció elmaradása.” Az iskola közalkalmazotti tanácsa a NAT bevezetésének egyéves elhalasztását javasolja, és mint írják, sok ezer tanártársukkal együtt szívesen részt vennének a korábban elmaradt szakmai egyeztetésben.
Még több lesz a leszakadó
A miniszter azon kijelentése sem állja meg a helyét, mely szerint a kialakult vita pusztán ideológiai természetű lenne, mert a szakmai szervezetek elsősorban a módszertani korszerűtlenséget bírálják. „Gyermekellenes, mert nem csökkentették a tananyagmennyiséget. A legaggasztóbb, hogy a NAT-ban és kerettantervekben meghatározott ismeretanyag befogadása, elsajátítása egy átlagos képességű gyerek számára teljesíthetetlen, vagyis a jövőben még több lesz a kudarcra ítélt tanuló. A szakképzésbe bekerülők kompetenciaszintje még alacsonyabb lesz a mainál” – mondja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, aki szerint a merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esélyegyenlőtlenségek kezelését. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy kapcsán van a legnagyobb felháborodás, ez ugyanis jól mutatja a NAT legtöbb (de nem mindegyik) hibáját, és az értő olvasásszükségessége miatt minden másra is kihat.
„A probléma lényege nem a Wass Albert kontra Kertész Imre vita. Az alaptantervnek arról kellene szólnia, hogy az alapkészségeket hogyan szerezzék meg a tanulók, hogyan szeressék meg az olvasást. Így már szinte mindegy, hogy a tanulók 80 százaléka melyik kötelező olvasmányt nem olvassa el. A PISA-mérésekből az derült ki, hogy minden negyedik-ötödik tanulónk funkcionálisan analfabéta, az ő felzárkóztatásukra kellene a hangsúlyt tenni, és erre az új NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek alkalmatlanok. Megítélésem szerint a kerettantervek készítőinek nincs kapcsolatuk ezen leszakadó tanulói csoportokkal, szakmailag más társadalmi közegben szocializálódtak. Ráadásul – ismereteink szerint – egyetlen kistelepülésen vagy hátrányos régióban dolgozó pedagógus nem vett részt a szakmai anyagok kidolgozásában” – teszi hozzá a szakszervezeti vezető.
Poros, szájbarágós
Szűcs Tamás, a másik nagy érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke történelem–magyar szakos tanárként az előbbi tantárgy kerettantervéről valamivel jobb véleménnyel van, mint utóbbiról. „Korszerűtlen, poros ez az irodalom-kerettanterv, egy olyan világot képvisel, amellyel az olvasást nem lehet megszerettetni a gyerekekkel. Efölött a kánon fölött eljárt az idő, még akkor is, ha én is ezen nőttem fel, és nekem sok eleme kedves. Ma már nem lehetne így megközelíteni egy művészeti tantárgyat, a kortárs irodalom száműzése teljesen elfogadhatatlan” – erősíti meg Szűcs Tamás a Magyartanárok Egyesületének sok fórumon hangoztatott véleményét.
A PDSZ elnöke sem az ideológiai kérdéseket tartja a legsúlyosabb gondnak, hanem a korszerűtlenséget. „A történelem esetében sem következett be a paradigmaváltás, de legalább látok valami csökkenést a tananyag mennyiségében – pont ott, ahol a leginkább kellett, az eseménytörténet területén. A tantervre telepedő ideológia viszont nem tetszik. Az én életemben fontos igazodási pont a nemzeti identitás, de úgy látom, hogy ez a fajta történelemtanítás nem szolgálja ennek a célnak az érvényesülését. Direkt, szájbarágós módon nem lehet ezt az értéket közvetíteni, mert az kifejezetten kontraproduktív a középiskolás korosztályban.”
A matek sem jobb
Totyik Tamás matematika–földrajz szakosként olyan részeire is rálát szakmailag a kerettanterveknek, amelyekről jóval kevesebb szó esik, mint az ideológiailag terhelt magyarról vagy történelemről. A matematika-kerettantervről azt mondja, gyakorlatilag nem hoz változást a 2013-as állapothoz képest. „Tananyagcentrikus, sokat követel a gyerekektől, alig van idő a gyakorlásra, az együttműködést igénylő módszerek alkalmazására. Ekkora anyagmennyiséget csak frontális osztálymunkával lehet teljesíteni. Az alsó tagozatban a matematika óraszáma a megadott követelménylista teljesítéséhez is kevés, itt még mindig szükség lenne a tanítandó tananyagmennyiség drasztikus csökkentésére, és csak az alapkompetenciák megerősítésére kellene koncentrálni” – mondja.
Nahalka István is hasonlóan vélekedik, bár akár pozitívumnak is lehetne tekinteni, hogy a kerettantervek – legalábbis elméletben – a természettudományok esetében a társadalomorientált természettudományos nevelés irányába mutatnak, ám a részletek kifejtése már teljesen más – Nahalka István megfogalmazása szerint elavult, legalább ötven évvel ezelőtti – tudomány- és tanulásszemléletet tükröz. A fizika-kerettanterv bevezető leírásában például a gyakorlatból való kiindulásról, a képletekre koncentrálás elkerüléséről, projekt- és élményszerűségről, önálló tanulásról és csoportmunkáról lehet olvasni, ám a tananyag részletezésében már a régimódi, elemző-értelmező tanítási-tanulási folyamat jelenik meg. Itt már nincsen szó projektekről, az ismeretek szárazon követik egymást, ráadásul a tananyag olyan nagy mennyiségű, hogy még a szabadon felhasználható órakeretben sem lesz idejük a pedagógusoknak arra, hogy élményszerűbb oktatásban részesíthessék a diákokat. Ez gyakorlatilag minden tantárgyra igaz.
Bár a kormányzati kommunikációban többször szóba került a tananyagcsökkentés, Nahalka István szerint ennek épp az ellenkezője olvasható ki a kerettantervekből. A kutató ugyanis összehasonlította a 2012-es és a mostani, új tanterv 7-8. osztályos fizikára vonatkozó fejezeteit, s kiderült: míg a nyolc évvel ezelőtti dokumentum 37 olyan ismeretelemet tartalmazott, amelyek a 2020-asban már nincsenek benne, addig van 83 új ismeretelem, amelyek a korábbi kerettantervekben nem szerepeltek, de a mostaniban igen. Vagyis a tananyagmennyiség-növekedés lényegesen nagyobb, mint a csökkenés. „A kerettantervekben megfogalmazott ajánlások az óraszámok 95 százalékát kitöltik, csak a jó képességű osztályokban lehet olyan tempóban haladni ezzel a követelményrendszerrel, hogy teljesüljön a 20 százalék szabadon felhasználható órakeret” – teszi hozzá Totyik Tamás.
„Ébredezik a pedagógusok közössége, bár még nem rendeződtek össze igazi erővonallá. Szerintem sokkal nagyobb az elégedetlenség a NAT miatt, mint amit én korábban érzékeltem, ha ez összekapcsolódik a munkajogi és egyre rosszabb munkahelyi körülményekkel kapcsolatos problémákkal, látok rá esélyt, hogy néhány hónapon belül az átlagosnál nagyobb tiltakozási hullám alakuljon ki az oktatásban” – értékeli az ellenállás esélyeit Szűcs Tamás. A szakmai szervezetek többsége, így a PDSZ is a NAT bevezetésének elhalasztását kéri, bár a radikálisabbak a visszavonást követelik, és a bojkott, a polgári ellenállás lehetőségeit mérlegelik. A kormányzat viszont hajthatatlan, semmilyen engedményre nem hajlik.
