Bibliai csapás Afrikára

Publikálás dátuma
2020.03.01. 17:11

Fotó: TONY KARUMBA / AFP or licensors
Rosszabbkor nem is jöhetett volna a bibliai léptékű természeti csapás Afrikának. A koronavírus terjedése közepette a világ mintha tudomást sem venne a pusztító sáskajárásról, pedig éhínség, menekülthullám és háború járhat a nyomában.
Fényes nappal elsötétül az égbolt, végeláthatatlan rovarraj takarja el a napot. Félelmetes látvány. Aki rákattint az utóbbi hetekben készült videók valamelyikére – van elég az interneten –, sok mindent megért. Hogy miért töltötte el rémülettel elődeinket a sáskainvázió, miért tekintették az apokalipszis előjelének. „Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska”, hangzik a fenyegető prófécia Mózes ötödik könyvében. A Bibliában a sáskajárás a nyolcadik egyiptomi csapás, találunk rá utalást a Koránban és más régi közel-keleti forrásokban is. És most, 2020-ban megint itt van.  

Se idő, se pénz

Ali Bila Waqo egész életében földet művelt, de ehhez foghatót még nem látott. Pedig a maga 68 évével Kenyában már igencsak öregnek számít. Az afrikai országban legutóbb hét évtizede tapasztaltak pusztító sáskajárást, a gazda születése előtt. Gyerekkorából emlékszik ugyan néhány esetre, de azok nem voltak ilyen végzetesek. Ali földjét évek óta aszály sújtotta. Amikor eleredt az eső, bizakodott, hogy végre jó termése lesz kukoricából, babból. Mígnem február elején hirtelen ijesztő rovarfelhő borította el az eget, a sáskák mindent fölfaltak, nem maradt mit betakarítania. Szerdán az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója, Csü Tung-jü kétségbeesett felhívást tett közzé, adományokat kérve. „Nincs időnk”, mondta. A hónap elején még úgy számoltak, 76 millió dollár kellene a védekezésre, de nem jött össze a pénz, hiába adott Bill Gates alapítványa 10 milliót. A sáskák gyorsabbak, mint a donorok; ma már az eredetileg kért összeg duplája is csak a kárenyhítésre lenne elegendő. Időközben, néhány hét alatt a sáskahadak borzasztó károkat okoztak Afrika keleti részén, Kenyában, Etiópiában és Szomáliában, elérték Dzsibutit, Eritreát, Dél-Szudánt, Ugandát, Tanzániát is. Olyan területeket, ahol minden falatra szükség volna. A sáskák a talajba rakott petecsomókból kelnek ki. Amíg a lárvák a földön fejlődnek, viszonylag hatékonyan lehet irtani őket vegyszerrel, a levegőből. Amint szárnyat növesztenek és repülni kezdenek, rajokba állnak össze, feltartóztathatatlanokká válnak. Pedig eredendően magányos, ártalmatlan szöcskefélék – hogy miért verődnek néha mégis hatalmas csapatokba, élénken foglalkoztatja a kutatókat. Az esőből pedig, amit a parasztok epedve vártak, a vándorsáska profitált: példátlanul sok pete tudott kikelni, elszaporodtak, és útnak indultak.  

2 gramm - egy sáska testtömege ugyanannyi, mint a napi elesége. Egyetlen raj 2500 ember éves táplálékát pusztítja el. Egy óriásrajban akár 10 milliárd egyed is lehet. Naponta 150–200 kilométert tesznek meg. A rovartan 28 ezer sáskafajt különít el, ezek közül csak tucatnyi veszélyes.

Kényszerleszállás rovarfelhőben

Bő egy évvel ezelőtt sáskák lepték el Mekka városát. A szaúdi hatóságok speciális takarítóalakulatokat vetettek be, megtisztították a nagymecsetet és az iszlám többi szent helyét, hogy a zarándokok zavartalanul mélyülhessenek el szer­tartásaikban. Ez a hír az európai sajtóba legföljebb kis színesként fért be, pedig előre jelezte a bajt. Az Arab-félszigeten ugyanis három sáskageneráció fejlődött ki anélkül, hogy felfigyeltek volna rájuk. Zavartalanul terjedtek tovább keletnek, Irán és Pakisztán felé – arrafelé is komoly gondokat okoznak –, illetve nyugati irányba, a Vörös-tenger fölött az afrikai földrészre. Január 9-én Addisz-Abebában kényszerleszállást hajtott végre az Ethiopian Airlines utasszállító repülőgépe. A Boeing–737-esnek menetrend szerint másik reptéren kellett volna landolnia, de a manőver közben sáskaraj lepte el. A rovarok eltakarták az ablakokat, a pilóták nem láttak ki a fülkéjükből. Kétszer is sikertelenül próbálták meg letenni a gépet, miközben a sáskák belerepültek a hajtóműbe is, ezért irányították át a járatot a fővárosba. Ez már az invázió jele volt. A szomszédos Szomália kormánya február 2-án hirdetett vészhelyzetet. Azóta a helyzet eldurvult. A FAO adatai szerint Kenyában egy összefüggő, 40-szer 60 kilométeres sáskafelhő takarja el a napot – ez 2400 négyzetkilométer, nagyobb, mint Komárom-Esztergom megye. Rick Overson, az Arizona State University kutatója arra számít, hogy „a sáskajárások egyre gyakoribbak és súlyosabbak lesznek a klímaváltozás hatására”. A ro­varok ugyanis gyorsan alkalmazkodnak a heves esőzésekhez, amit az In­diai-óceán hőmérsékletének emelkedése gerjeszt Afrika keleti részén. Ugyanaz a jelenség, amelyik Ausztráliában aszályt okoz, és ezzel hozzájárul a bozóttüzek terjedéséhez, állítják szakemberek. 

Migráns kártevők áradata

Az ENSZ illetékesei szerint a krízis fordulóponthoz érkezett. Március­ban beköszönt az esős évszak, a vetés hagyományos ideje Afrika szarván. Ha nem sikerül megfékezni a további szaporulatot, akkor a fertőzöttség júniusig a jelenlegi 500-szorosára(!) emelkedhet. A vándorsáska a földkerekség „legpusztítóbb migráns kártevője”, állapította meg felhívásában a FAO főigazgatója. Ám a következmények már nem kizárólag az élelmezésügyiekre tartoznak, amit az is jelez, hogy a világszervezet nevében újabban Mark Lowcock főtitkárhelyettes nyilatkozik, a humanitárius válsághelyzetek felelőse. Az éhínség tömeges menekülthullámokat indíthat el, a szűkös élelmiszerkészletek birtoklása, elosztása pedig konfliktusokat generál, újabb helyi háborúkkal fenyeget. A sáskajárás könnyen katasztrófába taszíthatja az ezer bajtól sújtott, puskaporos régiót. Ugandában máris mozgósították a hadsereget, a katonák fel­adata a rovarpeték irtása. Ugyanakkor az ország agrárminisztere figyelmeztette a lakosságot, hogy ne egye meg az elhullott ízeltlábúakat, mert fogyasztása a vegyszeres irtástól mérgező lehet. A sáska ugyanis nemcsak félelmetes kártevő, hanem egyben ínyencfalat is; kedvelt snack, fontos fehérjeforrás. Ez sem újdonság persze, lapozzuk csak fel újból a Bibliát. Máté evangélistától tudjuk, hogy Keresztelő Szent János „teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt”. Csak az ő korában még nem permeteztek rovarölő szerrel.

A sáska színeváltozása

Az egyiptomi vándorsáska (Schistocerca gregaria) olyan változásra képes, mint Jekyll és Hyde. Nem azért, mert a petéből lárva lesz, majd kifejlett rovar, az az átalakulás nem kivételes. Arról van szó, hogy ha a magányos példányok időnként rajokba verődnek, rájuk sem lehet ismerni többé. A tudósok sokáig azt gondolták, ez a „kooperatív viselkedés” egy formája. Iain Couzin professzor, a Max Planck Intézet vezető magatartás-biológusa szerint kísérletek igazolják, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Valójában szökni próbálnak a fajtársaik elől, nehogy megegyék őket. „Egy vándorsáska legnagyobb ellensége egy másik vándorsáska. A sáskahad tulajdonképpen menekültáradat, amelyikben mindenki a másikat üldözi” – magyarázza a brit tudós. Kénytelenek egy irányba repülni, hogy össze ne ütközzenek, így duzzadnak a sokmilliós rajjá. A színük is megváltozik, a nimfáké zöldről fekete-sárgára, a kifejlett rovaroké barnáról pirosra, sárgára. Ám eközben génállományuk megmarad, vagyis ugyanaz a genom kódol két, egymással teljesen ellentétes viselkedésformát. Hát csoda, hogy a magatartás-biológusnak a vándorsáska lenyűgöző lény?

Magyarországon a múlt század közepéig a vándorsáska volt az egyik leg­gyakoribb és legkártékonyabb invazív faj, azóta jelentősen visszaszorult. Dr. Kiss Andrea tájtörténeti tanulmányából megtudjuk, hogy az ismétlődő csapás főleg a kukoricatermést fenyegette, mert a búzát általában már learatták, mire a sáskák szárnya kifejlődött. Így a kár különösen a szegényeket sújtotta, hiszen az ő eledelük volt a „tengeri”. A jellemző vonulási irányok kukoricatermő vidékeken, a Bánáton és Baranyán vezettek keresztül. Mária Terézia idejében hangolták össze a védekezést, az 1740-es évek nagy pusztításai hatására. Az uralkodó rendelete kötelezővé tette a kárte­vő tojásainak irtását, illetve a helyzetjelentést a rajok repülési irányáról. Meghatározta azt is, hogy a sáskajárást „Isten ostorának köll vélni”.

Hibás alap, rossz keret - Lázadás a NAT ellen

Publikálás dátuma
2020.03.01. 11:36

Fotó: Béres Márton / Népszava
Egyre több iskola tanári kara kel ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT) ellen, amelynek hibáit a múlt héten nyilvánosságra hozott kerettantervek sem köszörülték ki, sőt. Míg a kormány azt állítja, a tiltakozóknak politikai, ideológiai motivációi vannak, a szakmai szervezetek nem győzik sorolni a pedagógiai ellenérveket.
„A kerettantervek lényegében ugyanazt mutatják, mint maga a NAT. Vannak bennük jó pedagógiai elgondolások, ám a konkrétumok ezekhez már nem illeszkednek. Vagyis tiszta önellentmondás az egész” – mondja Nahalka István oktatáskutató, érzékeltetve, hogy az új NAT-tal kapcsolatos szakmai felháborodást a kerettantervek múlt heti megjelenése sem csillapította. Az alaptanterv által okozott első felzúdulásban sokan azzal igyekeztek nyugtatni a kedélyeket: várjuk meg a kerettanterveket, az majd árnyalni fogja a képet. Most úgy tűnik, ez hiú ábránd volt. „Összességében azt tudom mondani, hogy a NAT január végi megjelenése óta nem nagyon változott a kép, sőt talán még egy kicsit rosszabb is lett” – vélekedik az oktatáskutató.  Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter igyekszik bagatellizálni az ellenállást – kedden reggel a Kossuth rádióban azt mondta: mintegy 3 ezer középiskola van az országban, és összesen csak 7 iskolából tiltakoztak a NAT bevezetése ellen, illetve mindössze néhány egyetemi oktató csatlakozott hozzájuk, szerinte ez pedig „csekély, 1 százalék alatti”. Úgy véli ráadásul, hogy a tiltakozók nem érdemi észrevételeket tesznek, a kritikáik politikai megfontolásból származnak. Mint azt a Mérce összegezte, a miniszter erősen csúsztat: a tiltakozáshoz már januárban több mint 30 tantestület csatlakozott, ezek száma pedig egyre csak nő. Az ország legjobb középiskolájának, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumnak a tanárai például azt írják állásfoglalásukban: „Mi úgy véljük, a magyar közoktatás nagyon is rászorul egy mély, stratégiai korszerűsítésre, ez az alaptanterv azonban – véleményünk szerint – nem orvosolja, néhány szempontból inkább súlyosbítja a problémáinkat. Ennek oka az új Nemzeti alaptanterv erőltetett ütemű létrehozása, és éppen emiatt a mély, érdemi szakmai konzultáció elmaradása.” Az iskola közalkalmazotti tanácsa a NAT bevezetésének egyéves elhalasztását javasolja, és mint írják, sok ezer tanártársukkal együtt szívesen részt vennének a korábban elmaradt szakmai egyeztetésben. 

Még több lesz a leszakadó

A miniszter azon kijelentése sem állja meg a helyét, mely szerint a kialakult vita pusztán ideológiai természetű lenne, mert a szakmai szervezetek elsősorban a módszertani korszerűtlenséget bírálják. „Gyermekellenes, mert nem csökkentették a tananyagmennyiséget. A legaggasztóbb, hogy a NAT-ban és kerettantervekben meghatározott ismeret­anyag befogadása, elsajátítása egy átlagos képességű gyerek szá­mára teljesíthetetlen,­ vagyis a jövőben még több lesz a kudarcra ítélt tanuló. A szakképzésbe bekerülők kompetencia­szintje még alacsonyabb lesz a mainál” – mondja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, aki szerint a merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esély­egyenlőtlenségek kezelését. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy kapcsán van a legnagyobb felháborodás, ez ugyanis jól mutatja a NAT legtöbb (de nem mindegyik) hibáját, és az értő olvasásszükségessége miatt minden másra is kihat. „A probléma lényege nem a Wass Albert kontra Kertész Imre vita. Az alaptantervnek arról kellene szólnia, hogy az alapkészségeket hogyan szerezzék meg a tanulók, hogyan szeressék meg az olvasást. Így már szinte mindegy, hogy a tanulók 80 százaléka melyik kötelező olvasmányt nem olvassa el. A PISA-mérésekből az derült ki, hogy minden negyedik-ötödik tanulónk funkcionálisan analfabéta, az ő felzárkóztatásukra kellene a hangsúlyt tenni, és erre az új NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek alkalmatlanok. Megítélésem szerint a kerettantervek készítőinek nincs kapcsolatuk ezen leszakadó tanulói csoportokkal, szakmailag más társadalmi közegben szocializálódtak. Ráadásul – ismereteink szerint – egyetlen kistelepülésen vagy hátrányos régióban dolgozó pedagógus nem vett részt a szakmai anyagok kidolgozásában” – teszi hozzá a szakszervezeti vezető.

Poros, szájbarágós

Szűcs Tamás, a másik nagy érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke történelem–magyar szakos tanárként az előbbi tantárgy kerettantervéről valamivel jobb véleménnyel van, mint utóbbiról. „Korszerűtlen, poros ez az irodalom-kerettanterv, egy olyan világot képvisel, amellyel az olvasást nem lehet megszerettetni a gyerekekkel. Efölött a kánon fölött eljárt az idő, még akkor is, ha én is ezen nőttem fel, és nekem sok eleme kedves. Ma már nem lehetne így megközelíteni egy művészeti tantárgyat, a kortárs irodalom száműzése teljesen elfogadhatatlan” – erősíti meg Szűcs Tamás a Magyartanárok Egyesületének sok fórumon hangoztatott véleményét. A PDSZ elnöke sem az ideoló­giai kérdéseket tartja a legsúlyosabb gondnak, hanem a korszerűtlenséget. „A történelem esetében sem következett be a paradigmaváltás, de legalább látok valami csökkenést a tananyag mennyiségében – pont ott, ahol a leginkább kellett, az eseménytörténet területén. A tantervre telepedő ideológia viszont nem tetszik. Az én életemben fontos igazodási pont a nemzeti identitás, de úgy látom, hogy ez a fajta történelemtanítás nem szolgálja ennek a célnak az érvényesülését. Direkt, szájbarágós módon nem lehet ezt az értéket közvetíteni, mert az kifejezetten kontraproduktív a középiskolás korosztályban.”  

A matek sem jobb

Totyik Tamás matematika–földrajz szakosként olyan részeire is rálát szakmailag a kerettanterveknek, amelyekről jóval kevesebb szó esik, mint az ideológiailag terhelt magyarról vagy történelemről. A matematika-kerettantervről azt mondja, gyakorlatilag nem hoz változást a 2013-as állapothoz képest. „Tananyagcentrikus, sokat követel a gyerekektől, alig van idő a gyakorlásra, az együttműködést igénylő módszerek alkalmazására. Ekkora anyagmennyiséget csak frontális osztálymunkával lehet teljesíteni. Az alsó tagozatban a matematika óraszáma a megadott követelménylista teljesítéséhez is kevés, itt még mindig szükség lenne a tanítandó tananyagmennyiség drasztikus csökkentésére, és csak az alapkompetenciák megerősítésére kellene koncentrálni” – mondja. Nahalka István is hasonlóan vélekedik, bár akár pozitívumnak is lehetne tekinteni, hogy a kerettantervek – legalábbis elméletben – a természettudományok esetében a társadalomorientált természettudományos nevelés irányába mutatnak, ám a részletek kifejtése már teljesen más – Nahalka István megfogalmazása szerint elavult, legalább ötven évvel ezelőtti – tudomány- és tanulásszemléletet tükröz. A fizika-kerettanterv bevezető leírásában például a gyakorlatból való kiindulásról, a képletekre koncentrálás elkerüléséről, projekt- és élményszerűségről, önálló tanulásról és csoportmunkáról lehet olvasni, ám a tananyag részletezésében már a régimódi, elemző-értelmező tanítási-tanulási folyamat jelenik meg. Itt már nincsen szó projektekről, az ismeretek szárazon követik egymást, ráadásul a tananyag olyan nagy mennyiségű, hogy még a szabadon felhasználható órakeretben sem lesz idejük a pedagógusoknak arra, hogy élményszerűbb oktatásban részesíthessék a diákokat. Ez gyakorlatilag minden tantárgyra igaz. Bár a kormányzati kommunikációban többször szóba került a tananyagcsökkentés, Nahalka István szerint ennek épp az ellenkezője olvasható ki a kerettantervekből. A kutató ugyanis összehasonlította a 2012-es és a mostani, új tanterv 7-8. osztályos fizikára vonatkozó fejezeteit, s kiderült: míg a nyolc évvel ezelőtti dokumentum 37 olyan ismeretelemet tartalmazott, amelyek a 2020-asban már nincsenek benne, addig van 83 új ismeretelem, amelyek a korábbi kerettantervekben nem szerepeltek, de a mostaniban igen. Vagyis a tananyagmennyiség-növekedés lényegesen nagyobb, mint a csökkenés. „A kerettantervekben megfogalmazott ajánlások az óraszámok 95 százalékát kitöltik, csak a jó képességű osztályokban lehet olyan tempóban haladni ezzel a követelményrendszerrel, hogy teljesüljön a 20 százalék szabadon felhasználható órakeret” – teszi hozzá Totyik Tamás. „Ébredezik a pedagógusok közössége, bár még nem rendeződtek össze igazi erővonallá. Szerintem sokkal nagyobb az elégedetlenség a NAT miatt, mint amit én korábban érzékeltem, ha ez összekapcsolódik a munkajogi és egyre rosszabb munkahelyi körülményekkel kapcsolatos problémákkal, látok rá esélyt, hogy néhány hónapon belül az átlagosnál nagyobb tiltakozási hullám alakuljon ki az oktatásban” – értékeli az ellenállás esélyeit Szűcs Tamás. A szakmai szervezetek többsége, így a PDSZ is a NAT bevezetésének elhalasztását kéri, bár a radikálisabbak a visszavonást követelik, és a bojkott, a polgári ellenállás lehetőségeit mérlegelik. A kor­mányzat viszont hajthatatlan, semmilyen engedményre nem hajlik.

Végleg kigolyózzák a magánkiadókat

„A tankönyvek készen lesznek, a tankönyvek kiadása és forgalmazása biztosítható” – mondta a Kossuth rádióban Kásler Miklós miniszter a hét elején. És ez minden bizonnyal így is van Kereszty Péter, a magánkiadókat tömörítő Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnöke szerint. Az állami tankönyvek valószínűleg a kerettantervekkel párhuzamosan (szintén nem a nyilvánosság előtt) készültek, engedélyeztetésüket pedig annyira megkönnyítették, gyakorlatilag a miniszter jóváhagyásához kötötték, hogy ez biztosan nem lesz akadály az új NAT szeptemberi bevezetése előtt. Az persze más kérdés, hogy ezek milyen színvonalúak lesznek. „Az új tankönyveket ennyi idő alatt nem lehet tisztességesen megírni, most is bemérés, kipróbálás nélkül jelennek majd meg és kerülnek a tanárok, a diákok kezébe” – fogalmazza meg aggályait Totyik Tamás. Pedig válogatni nem igazán lesz lehetőség, a magánkiadók ugyanis teljesen ki vannak zárva az új kerettantervekhez illeszkedő tankönyvek fejlesztéséből. „Tankönyvjegyzékre kizárólag engedéllyel rendelkező könyvek kerülhetnek, a magánkiadóknak pedig csak a korábbi, de most még életben lévő (ún. kifutó) tantervhez illeszkedő könyveik vannak. Ahhoz, hogy újakat engedélyeztethessenek, miniszteri felhívásra van szükség, ilyesmi a közismereti tantárgyak esetében – a nyelvkönyvek kivételével – évek óta nem történt. Ezt megelőzően legutóbb 2016-ban a sajátos nevelési igényű, a nemzetiségi és szintén az idegen­nyelv-tankönyvek engedélyeztetésére érkezett ilyen felhívás” – mondja Kereszty Péter. A szóbeszéd szerint ez is főleg azért, mert az állami idegennyelv-könyvek színvonala csapnivaló, a pedagógusok gyakorlatilag nem tudják használni őket. Így az új NAT szeptemberi életbelépésével – az 1., 5. és 9. évfolyamokon – tovább csökken majd a választható tankönyvek köre, amelyek száma már az elmúlt években is drasztikusan kevesebb lett a magánkiadók kiszorításával. „Mivel a könyvek öt évre kapnak engedélyt, és ezek megújítására nem kapunk felkérést, a magánkiadók kiadványai folyamatosan esnek le a tankönyvjegyzékről. Az idei tanévben már több mint 600-zal csökkent a számuk, és ez évről évre így fog folytatódni” – mondja Kereszty Péter. Ennek ellenére a magánkiadókhoz még mindig viszonylag sok megrendelés érkezik közvetlenül, az állami tankönyvellátó megkerülésével, de ez ingoványos terep, hivatalosan a pedagógusok nem kérhetnék a szülőket, hogy tankönyvet vegyenek, hiszen az „ingyen” jár. Valójában az adófizetőknek most is 13,5 milliárdjába kerülnek a tankönyvek évente, csak éppen ebből a magánkiadók egyre kisebb mértékben részesülnek. Egy tankönyv fejlesztése több millió forintba kerül, és a magánkiadók az államiakkal szemben nem uniós pénzből működnek. Vagyis, ha csekély a remény a jegyzékre való felkerülésre, nincs értelme belevágni a fejlesztésbe sem, a „fióknak nincs értelme dolgozni”. Így szépen lassan megvalósul a még Hoffmann Rózsa idejében kitűzött cél: kerettantervi tantárgyanként legfeljebb két tankönyv.

Heti abszurd: A lázmesterség

Publikálás dátuma
2020.03.01. 09:17

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Van egy remek tréfa, Litkai Gergely leleménye: a magyarok nem fogynak, mert hiába vannak évről évre kevesebben, a tömegük állandó. Így lehet ez szerintünk a testhőmérséklettel is. Nem véletlenül jelzett a hőmérő a milánói gép debreceni repülőtéren vizsgált utasainál 32-33 fokot, hiszen Kövér László parázs nyilatkozata nagyjából ugyanekkor sistergett szét a Katolikus Rádióból a hazai kénköves éterbe. Márpedig a magyar házmester, lázmester, lázelnök házelnök lázálmait valahogy korrigálni kellett a termodinamika első megmaradási törvénye szerint: egy izolált rendszerben az energia állandó. És ki vitatná, hogy Magyarország izolált rendszer István király utólagos bánatára. Apropó: hozzánk még a koronavírus is csak migránsalagúton tudhat bejutni, hogy aztán gellert kapva Bakondi György szigorán a szomorúságba éheztesse egy tranzit­zóna vendégszeretete. De mit is mondott Kövér László közjogi méltóság, aki a nemzet egységének egyik megtestesítője, legalábbis az államfő akadályoztatása esetén? (Ki kellene egyszer próbálni: Áder János próbáljon zöld ágra vergődni Greta Thunberggel bármiben, hogy ezt a néhány éves államfői interregnumot kihasználva kiderülhessen, a házelnök szigorú bajusza alatt valójában meleg szív dobog!) Addig is maradnak a lázálmos kinyilatkoztatások. Ha valamire jó az észak-koreai mintájú diktatúra alázatosságát megszégyenítő kormánypropaganda, akkor az éppen az, hogy a szolgálatkész riporterek elől nem lehet mindig egy heveny székelési ingertől hajtott sprinter tempójában elmenekülni. Kövér László az MTI tudósítása szerint (nincsenek tehát kétségeink) azt mondta: a parlament mint a vita színpada elvesztette jelentőségét szinte teljes mértékben. Ha a közjogi méltóságok, kormánytagok, képviselők nem lennének kritikus kérdések elől izolált végstádiumú Habony-zombik, akkor ilyenkor meg lehetne tőlük kérdezni: sokat segített-e a vitakultúrán az egyéni képviselői indítványokkal előterjesztett rapid törvénykezés meghonosítása, a hazai érdekegyeztetés felszámolása, a népszavazás intézményének letarolása, az ellenzéki pártok ellen kijátszott adu ÁSZ, a Rogán-szerkesztésű közmédia, a jogállam térdre ereszkedése? Sokat segített-e, hogy a rendvédelmi monopóliummal rendelkező rendőröket nem engedték be a biztonsági őrök az MTVA-székházba, vélhetően nem a törvény betűjére, hanem egy fentről érkező sugallatra hallgatva? Az érvek, a másik véleménye nem számít – panaszkodott Kövér László a rakoncátlan ellenzékre, amiről nekünk Orbán Viktor kedvenc székelye jut eszünkbe, aki fintorogva szagol a levegőbe. – Fiam, te voltál? – Nem. – Asszony, akkor te? – Nem. – Akkor én. A házelnökmester, ideje mint a tenger, elmélázott a világ folyásán is. Kifejtette: két egymással kompromisszumra nem hozható oldal világméretű összecsapása folyik. Az egyik oldalon azok állnak, akik szerint létezhet korlátlan szabadságra épülő demokrácia („A miniszterelnöknek a majorságát!”, copyright Hadházy Ákos), a másik oldalon pedig azok, akik szerint a demokrácia csak a rend és a szabadság egyensúlyára épülhet, nem lehet ellentétes a többség akaratával, és az európai trend ezzel szembemegy. „Nem mernék nagy téteket feltenni arra, hogy 2030-ban még lesz Európai Unió” – mondta Kövér, megköszönte a lehetőséget, feltette a sisakot és a fülvédőt, és ismét bepöccentette orbitális vésőkalapácsát ­Európa közepén. Azért történt egyéb forró hír is az elmúlt napokban: Gulyás Gergely kormánytag – aki korábban együttműködést ígért az ellenzéki városoknak – megzsarolta Karácsony Gergelyt, hogy a kabinet megszakítja a tárgyalásokat a színházak fenntartásáról, ha nem hosszabbítják meg jelöltjüket a szabadtéri színházak élén, Kásler Miklós egyik kezével jelentéktelennek nyilvánította a NAT elleni tiltakozásokat, a másikkal 10 százalékos bérpótlékkal birizgálta meg a pedagógusokat. Igazmondáson is értek valakit a héten hazánkban, de nem kormánytag volt. A fideszes trükközésnek kitett fóti gyermekotthon egyik lakója az intézmény bezárása ellen rappelt, meleg szeretettel, hideg fejjel, hogy legyen világos: hazug és érdemtelen embereknek nem paroláz.
Szerző
Témák
Heti abszurd