Bibliai csapás Afrikára

Rosszabbkor nem is jöhetett volna a bibliai léptékű természeti csapás Afrikának. A koronavírus terjedése közepette a világ mintha tudomást sem venne a pusztító sáskajárásról, pedig éhínség, menekülthullám és háború járhat a nyomában.

Fényes nappal elsötétül az égbolt, végeláthatatlan rovarraj takarja el a napot. Félelmetes látvány. Aki rákattint az utóbbi hetekben készült videók valamelyikére – van elég az interneten –, sok mindent megért. Hogy miért töltötte el rémülettel elődeinket a sáskainvázió, miért tekintették az apokalipszis előjelének. „Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska”, hangzik a fenyegető prófécia Mózes ötödik könyvében. A Bibliában a sáskajárás a nyolcadik egyiptomi csapás, találunk rá utalást a Koránban és más régi közel-keleti forrásokban is. És most, 2020-ban megint itt van.

Se idő, se pénz

Ali Bila Waqo egész életében földet művelt, de ehhez foghatót még nem látott. Pedig a maga 68 évével Kenyában már igencsak öregnek számít. Az afrikai országban legutóbb hét évtizede tapasztaltak pusztító sáskajárást, a gazda születése előtt. Gyerekkorából emlékszik ugyan néhány esetre, de azok nem voltak ilyen végzetesek. Ali földjét évek óta aszály sújtotta. Amikor eleredt az eső, bizakodott, hogy végre jó termése lesz kukoricából, babból. Mígnem február elején hirtelen ijesztő rovarfelhő borította el az eget, a sáskák mindent fölfaltak, nem maradt mit betakarítania.

Szerdán az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója, Csü Tung-jü kétségbeesett felhívást tett közzé, adományokat kérve. „Nincs időnk”, mondta. A hónap elején még úgy számoltak, 76 millió dollár kellene a védekezésre, de nem jött össze a pénz, hiába adott Bill Gates alapítványa 10 milliót. A sáskák gyorsabbak, mint a donorok; ma már az eredetileg kért összeg duplája is csak a kárenyhítésre lenne elegendő. Időközben, néhány hét alatt a sáskahadak borzasztó károkat okoztak Afrika keleti részén, Kenyában, Etiópiában és Szomáliában, elérték Dzsibutit, Eritreát, Dél-Szudánt, Ugandát, Tanzániát is. Olyan területeket, ahol minden falatra szükség volna.

A sáskák a talajba rakott petecsomókból kelnek ki. Amíg a lárvák a földön fejlődnek, viszonylag hatékonyan lehet irtani őket vegyszerrel, a levegőből. Amint szárnyat növesztenek és repülni kezdenek, rajokba állnak össze, feltartóztathatatlanokká válnak. Pedig eredendően magányos, ártalmatlan szöcskefélék – hogy miért verődnek néha mégis hatalmas csapatokba, élénken foglalkoztatja a kutatókat. Az esőből pedig, amit a parasztok epedve vártak, a vándorsáska profitált: példátlanul sok pete tudott kikelni, elszaporodtak, és útnak indultak.

Kényszerleszállás rovarfelhőben

Bő egy évvel ezelőtt sáskák lepték el Mekka városát. A szaúdi hatóságok speciális takarítóalakulatokat vetettek be, megtisztították a nagymecsetet és az iszlám többi szent helyét, hogy a zarándokok zavartalanul mélyülhessenek el szertartásaikban. Ez a hír az európai sajtóba legföljebb kis színesként fért be, pedig előre jelezte a bajt. Az Arab-félszigeten ugyanis három sáskageneráció fejlődött ki anélkül, hogy felfigyeltek volna rájuk. Zavartalanul terjedtek tovább keletnek, Irán és Pakisztán felé – arrafelé is komoly gondokat okoznak –, illetve nyugati irányba, a Vörös-tenger fölött az afrikai földrészre.

Január 9-én Addisz-Abebában kényszerleszállást hajtott végre az Ethiopian Airlines utasszállító repülőgépe. A Boeing–737-esnek menetrend szerint másik reptéren kellett volna landolnia, de a manőver közben sáskaraj lepte el. A rovarok eltakarták az ablakokat, a pilóták nem láttak ki a fülkéjükből. Kétszer is sikertelenül próbálták meg letenni a gépet, miközben a sáskák belerepültek a hajtóműbe is, ezért irányították át a járatot a fővárosba. Ez már az invázió jele volt. A szomszédos Szomália kormánya február 2-án hirdetett vészhelyzetet.

Azóta a helyzet eldurvult. A FAO adatai szerint Kenyában egy összefüggő, 40-szer 60 kilométeres sáskafelhő takarja el a napot – ez 2400 négyzetkilométer, nagyobb, mint Komárom-Esztergom megye. Rick Overson, az Arizona State University kutatója arra számít, hogy „a sáskajárások egyre gyakoribbak és súlyosabbak lesznek a klímaváltozás hatására”. A rovarok ugyanis gyorsan alkalmazkodnak a heves esőzésekhez, amit az Indiai-óceán hőmérsékletének emelkedése gerjeszt Afrika keleti részén. Ugyanaz a jelenség, amelyik Ausztráliában aszályt okoz, és ezzel hozzájárul a bozóttüzek terjedéséhez, állítják szakemberek.

Migráns kártevők áradata

Az ENSZ illetékesei szerint a krízis fordulóponthoz érkezett. Márciusban beköszönt az esős évszak, a vetés hagyományos ideje Afrika szarván. Ha nem sikerül megfékezni a további szaporulatot, akkor a fertőzöttség júniusig a jelenlegi 500-szorosára(!) emelkedhet. A vándorsáska a földkerekség „legpusztítóbb migráns kártevője”, állapította meg felhívásában a FAO főigazgatója.

Ám a következmények már nem kizárólag az élelmezésügyiekre tartoznak, amit az is jelez, hogy a világszervezet nevében újabban Mark Lowcock főtitkárhelyettes nyilatkozik, a humanitárius válsághelyzetek felelőse. Az éhínség tömeges menekülthullámokat indíthat el, a szűkös élelmiszerkészletek birtoklása, elosztása pedig konfliktusokat generál, újabb helyi háborúkkal fenyeget. A sáskajárás könnyen katasztrófába taszíthatja az ezer bajtól sújtott, puskaporos régiót.

Ugandában máris mozgósították a hadsereget, a katonák feladata a rovarpeték irtása. Ugyanakkor az ország agrárminisztere figyelmeztette a lakosságot, hogy ne egye meg az elhullott ízeltlábúakat, mert fogyasztása a vegyszeres irtástól mérgező lehet.

A sáska ugyanis nemcsak félelmetes kártevő, hanem egyben ínyencfalat is; kedvelt snack, fontos fehérjeforrás. Ez sem újdonság persze, lapozzuk csak fel újból a Bibliát. Máté evangélistától tudjuk, hogy Keresztelő Szent János „teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt”. Csak az ő korában még nem permeteztek rovarölő szerrel.