Bonta Miklós;
GDP;
2020-02-29 09:00:00
A magyarok megpróbálnak jobban élni. Az üzletekben, vendéglátóhelyeken elfogyasztják azt a többletjövedelmet, ami a felzárkóztató béremelésekből adódik. Így nem csoda, hogy a GDP 2019-ben az egy esztendővel azelőttihez képest 4,9 százalékkal tudott nagyobb mértékben növekedni. A korábbról elhalasztott autó, bútor és a nagyobb elektromos cikkek vásárlása hirtelen zúdult rá a piacra, amit a kereskedők készletezési okokból nemigen szeretnek, de mint tudjuk: a vevő diktál.
A legutóbbi gazdasági világválság óta tudjuk: a GDP már korántsem alkalmas egy ország gazdasági erejének reális felmérésére. S ez korántsem a hazai statisztikusok bűne. A kormányok – politikai hovatartozástól függetlenül – nem érdekeltek abban, hogy a valódi, összemérhető számok szülessenek. A politikusok mindenütt mutatós gazdasági növekedést szeretnek látni, és a választópolgárok ebben készséges gazdasági partnerek. Mindkét oldal a szép számok bűvöletében él, s a mögöttes adatok a nyilvánosság számára, korántsem fontosak – vélik a gazdaság szereplői. S ebben a hamiskás játszmában, néhány lelkes gazdaságkutatótól és ellenzéki honatyától eltekintve mindnyájan részesek vagyunk.
A torz számbavétel szemléletes példája, hogy csak egy kiragadott példát említsünk: a szakmai, tudományos, műszaki és adminisztratív tevékenységet egy kalap alá veszik a statisztikusok. Így sikerült kimutatniuk, hogy tavaly csaknem 6 százalékkal növekedett az ágazat, ami a számbavétel módját illetően feltehetően megfelel a valóságnak. Ezzel szemben az Európai Bizottság legfrissebb, Magyarországról szóló országjelentése jogosan azt hányja a kormány szemére, hogy a tudásalapú gazdaságot korántsem a kívánatos mértékben támogatja, aránya a GDP-ben alig-alig haladja meg az 1 százalékot, pedig ennek kétszeresére lenne szükség a fejlettebbekhez való fokozatos felzárkózásunkhoz.
A kormányzat a magyar gazdaság jövőjét már jó tíz esztendeje a bőséges uniós források folyamatos áramlására tette fel. Márpedig a következő, 2021-ben kezdődő, új gazdasági ciklusban a támogatások összege minden bizonnyal csökkenni fog. Mivel nincs az Európai Uniónak elfogadott költségvetése, így csak hozzávetőlegesen lehet kiszámítani, hogy mennyivel. Előzetes számítások szerint ez a mínusz akár 20-24 százalékos lehet. Mindezt kivédeni nem vészforgatókönyvvel, vagy egymásra rálicitáló gazdaságvédelmi akciótervekkel lehet. Brüsszel is az évek óta stagnáló termelékenység növelésére helyezné a hangsúlyt. Mindeddig hiába! A cégek pedig azt mondják: vagy a béreket emeljük, vagy hatékonyabbak leszünk. A kettő együtt nem megy.
Az államkassza a kedvező időszakban adót csökkentett, növelték a költségvetési kiadásokat, ahelyett, hogy tartalékot képeztek volna. Az Európai Tanács hiába indított 2019-ben a költségvetés helyzete miatt „jelentős eltérési eljárást” Magyarország ellen, mivel nem vagyunk tagjai az eurózónának, így ennek jelentősége elhanyagolható. A kormány mégis a növekedési kézfék behúzására kényszerül.