Szlovák kísérlet

Bár már harminc év telt el a rendszerváltozás óta, a közép-európai országok még mindig keresik a helyüket a közös Európában. Nagy baj, hogy három évtized alatt sem sikerült stabil demokratikus intézményrendszert kialakítaniuk, hiszen éppen a jogállamiságot építik le, s ezzel az Európai Uniót gyengítik. A Fidesz és a Jaroslaw Kaczynski által irányított lengyel Jog és Igazságosság autoriter rendszereket másoló szisztémát alakított ki. A magyar kormánypárt az állami vagyont, beleértve az uniós támogatásokat, a sajátjaként kezeli, bár juttat belőle az embereknek, különösen sokat saját magának. Csehországban Andrej Babis szintén egyik vállalkozásának, cégbirodalma részének tekinti a miniszterelnöki posztot, igaz, a demokratikus intézményrendszert messze nem csorbította annyira, mint a magyar vagy a lengyel kormánypárt.

Érdekes utat járt be Szlovákia, s a demokratikus fejlődés egy új szakasza kezdődött a hétvégi választás után kialakult helyzettel: Igor Matovic annak köszönhetően szerezte meg a szavazatok negyedét pártjával, hogy erőteljesen korrupcióellenes hadjáratot indított. A két évvel ezelőtti, az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak elleni gyilkosság döbbentette rá az embereket arra, milyen sötét üzelmeket folytat a baloldali populista Smer, amely 2002 óta minden parlamenti választást megnyert. A hatalom összefonódott a maffiával, a szervezett bűnözés áthatotta a teljes intézményrendszert. Robert Fico ugyan távozott a kormányfői székből, de továbbra is a a Smer erős embere maradt. A Kuciak-gyilkosság egyfajta lelkiismeretvizsgálatra késztette az embereket: „tényleg ezt akartuk elérni a bársonyos forradalommal?” – kérdezgették sokan. Törvényszerű az, hogy a kommunista rendszer lebontása után egy-két évtizeddel egy hasonlóan rossz hatalmi struktúra alakuljon ki?

A szlovákok szombaton az ország történetében is példa nélküli határozottsággal követeltek változásokat az urnáknál, s sürgették a szakítást a Fico által fémjelzett rezsimmel. Azt azonban egyelőre nem állíthatjuk, hogy minden másként lesz. A tapasztalat is azt mutatja, a korrupt, romlott vezetők távozása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az új irányítás sokkal jobb lesz. Matovic személye egy sor kérdést vet fel. Valóban tiszta politikusnak számít, aki keményen és igen látványosan lépett fel a korrupt politikusokkal szemben, ám ő sem riadt vissza a populizmustól, amint leendő koalíciós partnere, a Sme Rodina vezetője, a bevándorlásellenes Boris Kollár sem. Matovic a választási győzelem után azt mondta, alkotmányozó többségre törekszik, ami négypárti kabinetet vetít előre, de nehéz egyelőre elképzelni, hogyan tudnak gördülékenyen együttműködni a kormányban a különböző ideológiájú pártok.

Magyar szempontból tragikusan alakult a voksolás, amely Bugár Béla pártja, a Híd végét is jelenti. A magyar politikus 2016-ban nagy kockázatot vállalt azzal, hogy Ficóval szövetkezett, most ennek fizeti az árát. Szintén nem jutott a parlamentbe a Magyar Közösségi Összefogás, amely addig semmi jóra sem számíthat, amíg fenntartások nélkül engedelmeskedik a magyar kormánynak.