Gombfocisuli

A labdarúgás történetének legnagyobb játékosai mérték össze tudásukat az országos retró bajnokságon.

Ilyen még nem volt: megrendezték az országos trafik- és retró gombfoci-bajnokságot. Az első mindenben különösen izgalmas, nem csoda hát, ha a résztvevők nem engedtek a negyvennyolcból: ennyien álltak a negyedik kerületi Csokonai Vitéz Mihály általános iskolában és gimnáziumban felállított zöld asztalok mellé.

A retró nem feltétlenül a csapatokra – mármint a tizenegyek fotóira – vonatkozott. A fényképek napjaink nagyjait is ábrázolhatták, ám a gomboknak a régi időket kellett idézniük, és a szereplők a hajdani szabályok szerint játszottak. Azaz egy napra mindenki félre tette a modern kor előírásait, még az is, aki a szektorlabdás változatban vb-arany- és ezüstérmes. E sikeres honfitársunkat Koczor Jánosnak hívják, és nemhogy a 2002-ben százszázalékos teljesítménnyel nyerő selecaóval, de tetőtől talpig brazil válogatott szerelésben vonult fel az aulában. Úgy mutatott, mint Cafu, Roberto Carlos, Ronaldinho, Ronaldo vagy Rivaldo... De nem a Fenoménnek és társainak játéka ragadta meg, hanem az, hogy Brazíliában több milliónyian gombfociznak. (Nyilván valamennyien válogatott- vagy Flamengo-, Fluminense-, Corinthians-, Palmeiras-mezben.)

Ám van itt Észak-Amerika is. Szabó Gábor Mátranovákról jött – Salgótarjánig busszal utazott, aztán vonatra szállt, és még a Keletiből is ki kellett jutni valahogyan Káposztásmegyerig –, de számára nincs távolság, mert harminc évig Utah államban, Salt Lake Citytől ötven mérföldnyire élt. Az Egyesült Államokban nem gombfocizott, előtte viszont futballozott a Kőbányai Sörgyár csapatában. Az 1982-es argentin válogatottal játszik; azt mondja, azért, mert „ez a kollekció csúszik a legjobban”. Mások e tekintetben a kőbányai sörre szavaznának...

Juhász Leonárd Diósdról a hatvannyolcas Ferencvárosra esküszik. Persze lehetett szeretni – de mennyire! – a Szőke, Varga (Branikovits), Albert, Rákosi, Katona csatársort, valamint Juhászt a fedezetpárban, de a mi Juhászunk nem is látta azt a csapatot, mivel hetvennégyben született. Az 1965-ben VVK-győztes FTC kiejtette a Manchester Unitedet, majd hatvannyolcban is döntőt vívott – a másik Uniteddel, a Leedsszel –, de hatvannyolcban a BEK első angol nyertese, az MU volt a sztár.

Manapság hasonló a helyzet: Potoczki János Szigetcsépről a George Best-, Bobby Charlton-, Dennis Law-féle Manchester Uniteddel vitte el a pálmát a gombfoci-viadalon.

Azért mások is labdába rúgtak. A fő szervező Tóth László minden idők legjobb Real Madridjával – két Ronaldo szerepelt abban, a Fenomén és Cristiano –, Szabó Balázs az 1972-ben BEK-döntőt játszó, de az Ajaxszal szemben alulmaradó Interrel. Azért abban a milánói gárdában maradt még néhány korábban diadalmas BEK-hős: Burgnich, Facchetti, Bedin, Jair, Sandro Mazzola... Az Ajaxot meg Johan Cruyff vezényelte. Szabó büszkén említi: „Akkor születtem – hetvennégyben –, amikor ő vb-ezüstérmes volt.”

Hetvennégy? Az smafu! – mondhatná Debreczeni Attila, aki a Dózsa György úton, a Puskás stadion közelében lakik, és az Aranycsapattal érkezett a találkozóra. Nem csupán játékos, hanem gyűjtő is: nyolcszáz csapata van, melyek közül a legtöbbször a hatvankettes világbajnok brazil válogatottal játszik. Csete Sándor viszont a Jürgen Klopp-féle Dortmunddal áll ki, és alighanem rekorder a társaságban, mert a leghosszabb utat tette meg: Pécsről indult reggel fél hétkor. A múlt év játékosa, Mészáros Attila sem a szomszédból jött: Egerből utazott a versenyre. Tavaly nyolcból hat viadalt megnyert, és a nyolcvanas évek Honvédja a kedvence, hibátlanul fel is mondta a Nagy Antal-, Garaba-, Détári-, Dajka-, Esterházy-féle kispesti tizenegyet.

Hiába, a szenvedély az szenvedély. Ennek legszebb példája, hogy Kasnyik György újságot nyomtatott a családi gombfoci-vetélkedőről. A Kasnyik Gombfoci című lap első oldalán az áll: „Az 1938-as vb-ezüstérmes válogatott nyerte a Ria, ria, Hungária Kupát”. Belül pedig a következő szöveg (is) olvasható: „A leginkább érzelemdús gombfocitorna következett a Kasnyik fiúk életében és közös pályafutásában. A magyar futball legnagyobbjaiból összeállított bajnokságot rendezték meg a Pálya utcai pályán. Összesen tizennégy csapatot keltettek életre a hőskortól a közelmúlt legsötétebb időszakáig.”

Még jó, hogy a Puskásékhoz hasonlóan vb-döntős Zsengellérék igazolták a papírformát.