Száznyolcvankét – a félreértések elkerülése végett számmal is ideírom: 182 – néző volt az Újpest–Felcsút mérkőzésen (2-3) az első osztályúnak nevezett labdarúgó-bajnokságban.
De nehogy azt higgyék, azért, mert a találkozót Zalaegerszegen rendezték.
Nem mondom, az huszonegyedik századi magyar bravúr, hogy a Megyeri úti pályafelújítás szörnyűségesre sikerült, a lila-fehér klub e miatt tart bajnoki mérkőzéseket több mint kétszáz kilométernyire otthonától.
Ám hajdanán ez ünnep lett volna a kiválasztott városban. Felidézem például 1977-et, amikor az MLSZ vezérkara kifundálta, hogy a sportág további népszerűsítése érdekében az MNK négyes döntőjét vidéki településekre helyezi ki. Szolnokon 17 ezren voltak a Ferencváros–Újpest meccsen (3-2), Veszprémben 13 ezren a Vasas–FTC-n (5-0), Kecskeméten 12 ezren az Újpest–Vasason (hosszabbítás után 5-3). Annyian tolongtak a lelátókon, ahányan befértek. Na persze zöldben – többek között – Martos, Bálint, Nyilasi, Ebedli, Magyar, lilában Dunai III, Fazekas, Bene, Fekete, Zámbó, piros-kékben Mészáros, Török, Müller, Zombori, Várady játszott.
Még 1982-ben is, amikor Szekszárdon tartották az Újpest–Videoton kupadöntőt (2-0), 15 ezren tülekedtek a nézőtéren, hogy lássák Szendreit, Kovács Józsefet, Tóth Józsefet, Kardost, Nagy Lászlót, illetve a két Disztlt, Csuhayt, Csongrádit, Tiebert.
Amúgy 1972 és 1982 között az Újpest bajnoki vendégjátékainak zalaegerszegi nézőátlaga 11 333 volt.
Csak valódi labdarúgók kellettek hozzá.
Azok most nincsenek, így kozmetikusokra van szükség a kikészített magyar futball valamelyes megszépítéséhez. Olyanokra, akik a Felcsút–Kisvárda (hivatalos besorolása szerint) NB I-es meccsről 2018-ban 589 nézőt jelentettek. Aztán kiderült: a mérkőzésen 61-en voltak. Akadt hírportál, amely a piti csalásról azt írta: „ordas kamu” a több száz néző. Egy másik pedig így tálalta a találkozót: „Hatvanegy nézőt érdekelt a NER két csúcscsapatának focimeccse.”
Remélhetőleg a mostani 182 nem, mondjuk, 19 a valóságban.
Ha nem az, már van némi fejlődés.
