kiállítás;pillangó;Urbán Tamás;

2020-03-05 10:00:00

Felesleges Pillangó - tárlat a mániákus tetoválóról

Urbán Tamás fotóriporter hat éven át követte, fényképezte Deák Ferencet, azaz Pillangót. Az anyagból már ismertek voltak részletek, a Capa Központban most olyan tárlat nyílt, ahol a fotók mellett tárgyi emlékek is helyet kaptak.

Maga Pillangó titulálta egy barátnőjének írt levelében mániákus fotósnak Urbán Tamást, saját magát pedig mániákus tetoválónak tartotta. Kettejük találkozásának, hat éven át tartó kapcsolatának eredménye az a mintegy kétezer-ötszáz fekete-fehér negatívból, diából, 300 oldal kéziratlapból, 150-200 tárgyól, dokumentumból álló anyag, amit a fotóriporter gyűjteménye őriz. Ennek legérdekesebb, sokszor meghökkentően erős darabjai kerültek a falakra, tárlókba a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ két termében. „Amikor 1988-ban a börtönökről készített sorozatom okán a Csillagban jártam Szegeden, a parancsnok felhívta a figyelmemet arra, hogy két érdekes fényképezni való van ott. Az egyik az akasztófa volt egy belő kis udvarban, amit egy évvel korábban még használtak, a másik egy elítélt, aki hét évet kapott és a teste tetőtől talpig tetoválva volt” – kezdi történetét kérdésünkre  Urbán Tamás. „Akkor láttam meg a Ferit először az asztalos műhelyben. 1989. március 2-án szabadult, megkapta a rabkeresetét 12 769 forintot, amit azután én kezeltem, miután felhoztam Pestre. Meg akarta ölni féltestvérét, aki kisemmizte az örökségéből, édesanyjuk Úri utcai lakásából”.

A kés - amivel Pillangó a tettet elkövette volna - látható is a kiállításon. A tárlóban még szörnyűbb tárgyak is láthatók, „karácsonyfák” - hegyes drótszerkezetek, amiket a rabok azért nyeltek le, hogy kórházba kerülhessenek. Kevésbé elrettentők a barkácsolt gyorsforralók, amiket a ,,dobi" készítéséhez használtak a bentlakók, ez egy deci forró vízbe dobott öt-hat filternyi teából jött össze, Urbán Tamás kipróbálta, valóban szállni lehet tőle. „Pillangó átlagon felüli intelligenciával és tehetséggel rendelkezett, vereseket írt, rajzolt, rejtvényeket készített, számokat írt a Sziámi együttesnek. Már amikor nem a kocsmában töltötte idejét. Igazán azonban azért érdekelt, mert meggyőződésem ma is, hogy az ő sorsában társadalmi problémák fejeződtek ki, nem csak egyéniségéből adódott tragikus sorsa” - mondta a fotóművész.

Az, hogy a Pillangó 17 évet töltött börtönben, annak is köszönhető, hogy olyan dolgokért is éveket kapott, mint szökési kísérlet, vagy hogy átúszott a Dunán Csehszlovákiába, amit tiltott határátlépésnek minősítettek és két évvel honoráltak az akkori hatóságok.

Aligha hatnának ezek a képek három évtized távlatából ilyen erővel, ha csak egyszerű dokumentumai volnának egy letűnt kornak. Művészet volt ezeket fényképezni vagy szociográfia? - kérdeztük Urbán Tamást. „Inkább szociográfia, arról nem tehetek, hogy így sikerültek” – vágta rá habozás nélkül. 

A most kiállított anyag erejét komplexitása adja az, hogy nem csak fényképeken, hanem tárgyakon, írásos dokumentumokon keresztül mutatható be Pillangó sorsa. Ez teljesen egyedül álló, fotográfusok így nem szoktak dolgozni - nyilatkozta lapunknak Virágvölgyi István a kiállítás kurátora. A fotókból, írásokból, rajzokból egy könyv is készült, a képanyag - ha nem is teljes egészében -, a kiállítás zárása után a Fortepanra is felkerül. 

A fotókat itt nézheti meg!