Előfizetés

Felesleges Pillangó - tárlat a mániákus tetoválóról

Varga Péter
Publikálás dátuma
2020.03.05. 10:00

Fotó: Urbán Tamás
Urbán Tamás fotóriporter hat éven át követte, fényképezte Deák Ferencet, azaz Pillangót. Az anyagból már ismertek voltak részletek, a Capa Központban most olyan tárlat nyílt, ahol a fotók mellett tárgyi emlékek is helyet kaptak.
Maga Pillangó titulálta egy barátnőjének írt levelében mániákus fotósnak Urbán Tamást, saját magát pedig mániákus tetoválónak tartotta. Kettejük találkozásának, hat éven át tartó kapcsolatának eredménye az a mintegy kétezer-ötszáz fekete-fehér negatívból, diából, 300 oldal kéziratlapból, 150-200 tárgyól, dokumentumból álló anyag, amit a fotóriporter gyűjteménye őriz. Ennek legérdekesebb, sokszor meghökkentően erős darabjai kerültek a falakra, tárlókba a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ két termében. „Amikor 1988-ban a börtönökről készített sorozatom okán a Csillagban jártam Szegeden, a parancsnok felhívta a figyelmemet arra, hogy két érdekes fényképezni való van ott. Az egyik az akasztófa volt egy belő kis udvarban, amit egy évvel korábban még használtak, a másik egy elítélt, aki hét évet kapott és a teste tetőtől talpig tetoválva volt” – kezdi történetét kérdésünkre  Urbán Tamás. „Akkor láttam meg a Ferit először az asztalos műhelyben. 1989. március 2-án szabadult, megkapta a rabkeresetét 12 769 forintot, amit azután én kezeltem, miután felhoztam Pestre. Meg akarta ölni féltestvérét, aki kisemmizte az örökségéből, édesanyjuk Úri utcai lakásából”. A kés - amivel Pillangó a tettet elkövette volna - látható is a kiállításon. A tárlóban még szörnyűbb tárgyak is láthatók, „karácsonyfák” - hegyes drótszerkezetek, amiket a rabok azért nyeltek le, hogy kórházba kerülhessenek. Kevésbé elrettentők a barkácsolt gyorsforralók, amiket a ,,dobi" készítéséhez használtak a bentlakók, ez egy deci forró vízbe dobott öt-hat filternyi teából jött össze, Urbán Tamás kipróbálta, valóban szállni lehet tőle. „Pillangó átlagon felüli intelligenciával és tehetséggel rendelkezett, vereseket írt, rajzolt, rejtvényeket készített, számokat írt a Sziámi együttesnek. Már amikor nem a kocsmában töltötte idejét. Igazán azonban azért érdekelt, mert meggyőződésem ma is, hogy az ő sorsában társadalmi problémák fejeződtek ki, nem csak egyéniségéből adódott tragikus sorsa” - mondta a fotóművész. Az, hogy a Pillangó 17 évet töltött börtönben, annak is köszönhető, hogy olyan dolgokért is éveket kapott, mint szökési kísérlet, vagy hogy átúszott a Dunán Csehszlovákiába, amit tiltott határátlépésnek minősítettek és két évvel honoráltak az akkori hatóságok. Aligha hatnának ezek a képek három évtized távlatából ilyen erővel, ha csak egyszerű dokumentumai volnának egy letűnt kornak. Művészet volt ezeket fényképezni vagy szociográfia? - kérdeztük Urbán Tamást. „Inkább szociográfia, arról nem tehetek, hogy így sikerültek” – vágta rá habozás nélkül.  A most kiállított anyag erejét komplexitása adja az, hogy nem csak fényképeken, hanem tárgyakon, írásos dokumentumokon keresztül mutatható be Pillangó sorsa. Ez teljesen egyedül álló, fotográfusok így nem szoktak dolgozni - nyilatkozta lapunknak Virágvölgyi István a kiállítás kurátora. A fotókból, írásokból, rajzokból egy könyv is készült, a képanyag - ha nem is teljes egészében -, a kiállítás zárása után a Fortepanra is felkerül.  A fotókat itt nézheti meg!

Info

A Felesleges Pillangó április 5-ig tekinthető meg a Nagymező utcai Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A kiállításon a nyugalom megzavarására alkalmas képek is láthatók, ezért 18 év alattiak kizárólag nagykorú felügyelete mellett tekinthetik meg.   

A mesék tanítanak meg minket az életre - interjú Roberto Benigni Oscar-díjas rendezővel

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2020.03.05. 08:30

Fotó: JOHN MACDOUGALL / AFP
Ő maga Pinokkió – állítja saját életéről az Oscar-díjas Roberto Benigni. A színész-rendezővel a Berlinálén készült exkluzív interjúnk. Beszéltünk az el nem készült Pinocchio filmjei mellett a saját 2002-es rendezéséről, és a legfrissebb apropóról: ő alakítja Gepettót Matteo Garrone legújabb mozgóképes adaptációjában.
Meglepően visszafogta magát Gepetto szerepében. Nehéz volt elnyomni az őrületig pörgő Benigni stílust? Én úgy látom magam, hogy sosem pörgök az őrületig. Gazdag szóáradattal beszélek, igen, mert ez maga a gyönyör és a csoda, ahogy William Blake is megmondta. Az élet maga a buja termékenység. De, hogy válaszoljak is a kérdésre: Matteo Garrone úr színészként kért fel, így azt tettem, amit ő kért. Persze mondtam én neki, hogy ha én rendezném a filmet, akkor sokkal több geget engednék meg magamnak. Aztán meggyőzött, hogy ő egy szeretettel teli apát szeretne, visszafogottan. Sosem játszottam még ilyen realista módon. Bár, érdekes, hogy Az élet szépben is egy apát alakítottam, de ő félig Pinokkió, félig Gepetto volt, mert nagyon sokat hazudott a fiának. Szóval, elfogadtam Garrone úr kérését, hogy csakis a szeretetet nagyítsam fel és legyek elképesztően szegény. Ehhez visszanyúltam a saját gyerekkoromhoz. Az én apám is rettenetesen szegény volt és ugyanúgy ács volt, mint Gepetto. Szóval én Pinocchióként nőttem fel. Ez roppant sorsszerű. Élnézését kérem, hogy magamat idézem, de amikor átvettem az Oscar-díjat, azt mondtam: szüleimnek a legnagyobb ajándéka nekem a szegénység volt. Kinevettek, mert azt gondolták, ez egy szokásos geg. De kivételesen komolyan beszéltem. Annyira szerény körülmények között éltünk, hogy a három lánytestvéremmel egy ágyon osztoztunk, de szüleim arisztokratáknak neveltek minket. Úgy éreztük, mi vagyunk a világ urai. Assisi Szent Ferencnek sem volt pénze, mégis a világ leggazdagabb emberét látom benne – igaz, nem anyagi szempontból. Hogy viseli el, hogy most sikeres és gazdag? Nem kötődöm a pénzhez, egyszerűen nem érdekel. Nem tudom értelmezni a gazdagság fogalmát. Ha milliomos lennék, akkor nem is tudom mit csinálnék. Egy kávé helyett kettőt rendelnék? Az életem ugyanolyan egyszerű, mint amikor egy lyukas garasom sem volt. Mikor találkozott először Matteo Garronéval? A hold hangja című Fellini film forgatásán odajött hozzám és bemutatkozott. Tizennyolc éves volt, statiszta volt. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert Matteo apja volt az egyik legbefolyásosabb színházkritikus, és ő írta rólam az első kritikát. Ő hívta fel rám a figyelmet. Igaz, hogy Pinocchio volt a gyerekkori beceneve? Majdnem. Édesanyám Pinocchiettónak hívott ötéves koromtól. Mert olyan engedetlen volt? Nagyon rossz kölök voltam, ahogy mondja, engedetlen. De igazából egy óriási hazudozógép. Nagylelkűen hazudtam, mert így nagyon sok történetet találtam ki. Aztán Federico Fellini úr hívott engem Pinocchiónak. Hosszú ideig terveztük a közös filmünket, rengeteg rajzot készített rólam. Aztán sajnos nem tudta már megrendezni a filmet, mert megbetegedett majd végül elhunyt. De a lényeg, hogy igen, gyerekkorom óta én vagyok Pinokkió és most beleöregedtem Gepetto szerepébe. Azért ez egy csodálatos út emberként és színészként egyaránt. Most vált az életem teljessé. A világ leghíresebb el nem készült filmtervei között van Francis Ford Coppola Pinokkió produkciója, amelyben szintén ön lett volna a főszereplő. Coppolával Az élet szép Oscar-díja után találkoztam. Robin Williams – aki nagy rajongóm volt, én meg neki – hozott össze minket egy vacsorán. A saját házába hívott meg, rá lehetett látni a Golden Gate hídra. Óriási palota volt, rengeteg ritka festménnyel, mintha múzeum lett volna. Coppola ekkor ajánlotta fel a szerepet. Mondtam neki, hogy akár még a szamarat is eljátszom, ha kéri. Régen volt. Robin nagyon hiányzik, csodálatos hazug volt, igazi mesélő. Most ugrott be: ebédre pedig Tom Waitshez voltam hivatalos. Az erdőben élt és a házán lyukas volt a tető. Beesett az eső és még patkányok is rohangáltak föl-le. Aztán este Robinnál meg nézegettem az eredeti Picassokat. Aztán meséltem Robinnak, hogy másnap Liz Taylor hívott ebédre, hogy szerepért könyörögjön, Robin pedig azt ajánlotta, hogy menjek az ő repülőjével. Az ön háza mekkora? Teljesen átlagos. Szép kis ház. Nem palazzo. Azért ön is rendezett egy Pinokkió filmet 2002-ben. Igen, hát az az én kis gyermekem. De most meg fog lepődni: Matteo Garrone verziója sokkal jobb mint az enyém. Sőt, úgy vélem, hogy minden idők legjobb mozis adaptációja. Miért? Mert Garrone, aki korábban festőművész volt tudta az eredeti történetet először képekben és kompozíciókban elmesélni. Visszatért az eredeti irodalmi alapanyaghoz, ugyanakkor a saját világára formálta azt. Annyira fantáziadús a látvány, hogy tátott szájjal néztem végig. Érzelmileg is nagyon hatásos. El kell ismernem: remekmű. Az enyém nem volt az. Most is készül egy amerikai verzió Pinokkió történetéből. Miért ennyire aktuális most ez a mese? Mert a valós életünk megfoghatatlan. Fogalmunk sincs, mi történik körülöttünk. A mesék tanítanak meg minket az életre. A Pinocchio pedig van annyira mesteri alapanyag, hogy öt és nyolcvanöt év között mindenkinek tartalmaz tanulságot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet megtalálni a magunk boldogságát. Egy művésznek a leggyönyörűbb feladat, ha egy klasszikus mesét újra mesélhet. Meglepi még valami az életben? Például az, hogy itt ülök és kérdéseket tesz fel nekem. Filmet nem akar újra rendezni? Dehogynem. Csak az elmúlt kilenc évben az időm nagy részét elvitte Dante Isteni színjátékának színpadi adaptációja és az, hogy a világon szinte mindenhova meghívtak vele. Most, hogy mondja, jövőre rendezek egy filmet. Miről fog szólni? Nincs esetleg valami jó ötlete? Olaszország nem problémamentes hely… Mire gondol, a korona vírusra? A politikusokra. Ők másféle vírusok! E téren Olaszország nem különleges. Úgy fogalmaznék: a világ politikai válságban van. Több filmemmel érintettem a politikát, de direkt módon sosem. Távol áll tőlem a dokumentarista realizmus. Akkor esetleg egy önéletrajzi mű? Áh, annyi minden érdekesebb van a világban mint az én életem. Nem is szeretnék többet beszélni róla!

Roberto Benigni

1952-ben született Olaszországban, Színész, rendező, forgatókönyvíró. Legismertebb filmje az 1997-ben készült Az élet szép, amelyet hét Oscar-díjra jelöltek 1998-ban: Benigni végül a legjobb idegennyelvű filmnek és a legjobb férfi alakításért járó szobrot vihette haza.

James Bond: a koronavírus miatt halasztották novemberre az új film bemutatóját

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2020.03.04. 19:54

Fotó: MLADEN ANTONOV / AFP
Rajongók korábban nyílt levélben kérték az áprilisi bemutató halasztását, éppen a vírustól való félelmükben.
A koronavírus-járvány miatt áprilisról novemberre halasztották az új Bond-film premierjét - adta hírül a BBC News. A Nincs idő meghalni producerei szerdán a közösségi médián jelentették be, hogy hét hónappal eltolták a film forgalmazását. Az MGM és a Universal stúdió, valamint Michael G. Wilson és Barbara Broccoli Bond-producerek a globális mozis helyzet "alapos megfontolása és értékelése" alapján döntöttek úgy, hogy a film bemutatását 2020 novemberére halasztják.
Bond-rajongók korábban nyílt levélben fordultak a producerekhez és a stúdiókhoz, hogy halasszák el az új James Bond-film április elejére kitűzött premierjét a koronavírus-járvány miatt. A levélben ők még nyári bemutatót javasoltak, és hangsúlyozták: "itt az ideje az emberek egészségét a marketingütemterv elé helyezni".
Míg a népszerű sorozat legújabb darabjánál figyelembe veszik a világjárványt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyelőre nem is tárgyalt a tokiói olimpia halasztásáról vagy törléséről.