Szép dolog a romantika, a fiatalos lendület, de most mindennél fontosabb, hogy Donald Trumpot végre eltávolítsák a Fehér Házból. Ez az amerikai „szuper kedd” üzenete, nem az, hogy a Demokrata Párt megosztott.
Mert hát megosztott, persze, hiszen olyan, sokban eltérő érdekű rétegeket foglal koalícióba, mint a feketék, a latínók, a szervezett dolgozók, az értelmiség és a jómódú elővárosi családok. Köztük van, akinek az általános társadalombiztosítás bevezetése lenne fontos. Esetleg a nagyobb társadalmi mobilitást eredményező ingyenes diploma. Mások szívesen látnának radikális klímavédelmi lépéseket, például a belsőégésű motorral készült autók teljes tilalmát 2030-ra. És olyanok is vannak, akik szerint ez, bár vonzó, egyelőre irreális. Meg kell elégedni azzal, hogy az Egyesült Államok csupán „normális” ország legyen, amelynek elnöke nem a saját természetfeletti értelmi képességeiben, a Twitterben és a gyűlöletben bízik, hanem a józan észben, a tudományban és a toleranciában.
A Demokrata Párt nem a legjobb programmal rendelkező jelöltet keresi, még csak nem is a leginkább realistát vagy a kampányát a legbőkezűbben finanszírozó politikust. Az egyetlen szempont az, hogy ki tudja legyőzni Trumpot. Ha egy 77 éves, sokszor leírt, hibázásra hajlamos, kicsit fantáziátlan, gyenge debattőr, unalmas szónok esélyei a legjobbak, akkor legyen ő a jelölt, a katarzis, a forradalom, a nagy átalakítás még várhat. Van ebben logika, hiszen Trump már eddig is egész nemzedékek biztosnak vélt társadalmi vívmányait rombolta le, egyelőre a maradék megvédése is jelentős eredmény lenne.
Van az úgy, hogy a közös ellenfél ereje miatt az összefogás az egyetlen megoldás.
A politikusok mindenhol egyformák: győzni akarnak. Eleve azért lépnek erre a pályára, mert meg vannak győződve róla, hogy ők tudják a legjobban, mi kell az embereknek. A nagy egók összecsapásában gyakran öncéllá válik a győzelem, amivel aztán nem is mindig tudnak mit kezdeni, mert horizontjuk eleve csak a választás napjáig terjed. Politikustól nem lehet nagyobb áldozatot kérni, mint hogy ismerje be, most másnak kell vezetnie a rohamot.
Joe Biden meglepő feltámadásában több más tényező mellett annak is kulcsszerepe volt, hogy a dél-karolinai eredmények láttán Pete Buttigieg és Amy Klobuchar is visszalépett, sőt, egy dallasi nagygyűlésen ki is állt a korábbi vetélytárs mellett. Barack Obama volt alelnöke kis különbséggel megnyerte a texasi előválasztást, a különbséget jelentő voksok jelentős részét éppen Dallasban szerezte meg.
Visszatekintve nem volt véletlen, hogy Trump még az impeachment kockázatát is vállalta, csak hogy elvágja Biden útját a jelöléshez. De nem ő az egyetlen, akinek politikai jövőjére árnyékot vet ez az előválasztási fordulat. Biden sokat tud Magyarországról, és ennek zömét néhai barátjától, a szélsőjobbot és Orbánt is közelről ismerő Tom Lantostól tanulta.
Persze nem szabad túlságosan előre szaladni. A hivatalban lévő elnöknek mindig jó esélye van a folytatásra – főleg, ha működik a gazdaság.