Népfelség

Ne a belvárosban, hanem a településtől délre épüljön fel a kerékpáros- és gyalogoshíd, döntöttek a szentendreiek, legalábbis azok, akik részt vettek az elmúlt két hétben lezajlott népszavazáson. A valamivel több, mint 22 ezer szavazásra jogosultból 2622-en voksoltak, a négy szóba jöhető helyszín közül 55 százalékuk a déli hídépítést támogatta.

Persze lehet mondani, hogy a 12 százalékos véleménynyilvánítás messze nem a többség, ám éppenséggel pont 12 percenttel több, mint amekkora beleszólást egy település vezetése általában enged a helyiek életét nagyban meghatározó döntésekbe. Vagy akár csak a kicsikbe. Idehaza ugyanis a megválasztott képviselők, polgármesterek – nem beszélve a magasabb pozíciókról -, arra hivatkozva, hogy mandátumukat az emberektől kapták, felhatalmazást éreznek, hogy személyesen döntsenek bármiről.

Így próbált például gumiégetőt telepíttetni a város határába a kaposvári közgyűlés kormánypárti többsége 2016-ban, hogy aztán éppenséggel egy népszavazási kezdeményezés hatására hátráljon meg. De így került le a kormány napirendjéről a budapesti olimpiai terve is: a fővárosi aláírásgyűjtés sikeressége láttán a hatalom nem mert beleállni a referendumba. Ezek után már nem is meglepő, hogy a szentendrei Fidesz-KDNP frakció szerint a népszavazás – melyet az ellenzéki pártok támogatásával októberben megválasztott civil városvezetés írt ki – nem más, mint a felelősség áthárítása. Ami meglehetősen érdekes álláspont - ezek szerint a nép megkérdezése a gyengeség jele. Egyúttal rámutat a jelenlegi hatalom gondolkodására: láthatóan próbálja nem tudomásul venni, hogy a demokrácia olyan rendszer, mely a nép részvételére épül a közügyekben. A népfelségben a nép a fontos, érti, felség?

Amit lehet negligálni, elfelejteni, csak éppen akkor előbb-utóbb úgy járnak majd, mint a szentendrei Fidesz-KDNP frakció tagjai: mindannyian listán kerültek a közgyűlésbe, az egyéni körzetekben ugyanis úgy döntöttek a helyiek, nem kérnek belőlük.

Lassan ideje lenne meghallaniuk a nép szavát. Nekik is.