Juhász Zsuzsanna versei

Szénrajz

Holográfosodunk –

emelkedik a versem feketepiaci ára,

akár a lenyilazott tengereké,

megtapadt kagylók az ujjaim

az asztalon.

Okosodom –

mint a lerombolt városok.

Egy mondat

Ember vagyok,

váratlan minden csöndem,

s remélek, mint aki

borsót futtat

a tankcsapdák kőtömbjeire

minden tavasszal.

Pogány ima

Csillagok, széthajigált igék,

homlokfordító, távoli csöndek,

földből kivetkőző gyökerek,

hallgató csőrökben a madárálmok,

főemlős virrasztás az éjszaka

áttetsző, színes ernyői alatt.

Amikor az ember már tudja a varázsszót

A kavicslapulásban, szétsikló

ujjaidban találsz meg, mindig

az utolsó kapuhátnak feszülésben,

hangyahalálnyi borzongásaidban,

mikor már nevétől sem szelídül

az, ami ott és akkor közelít.