Belgiumban nem okoz gondot a koronavírus – ebben a tudatban szálltunk fel a Brüsszelbe tartó repülőre. Másnap már egyetlen csoportként jutottunk be az Európai Parlamentbe (EP), miután három hétre felfüggesztették a látogatásokat a fertőzés miatt. Háromszáz programot mondtak le, és kérdésessé vált, megtartják-e az egyenjogúsággal, családon belüli erőszakkal és klímavédelemmel kapcsolatos, többnapos nőnapi szemináriumot. A vírus azonban sem minket, sem az elszánt aktivistákat, a jogvédőket és Greta Thunberget sem tarthatta vissza.
A fizikával nincs üzlet
Ugyan az EP épülete néhol szellemházhoz hasonlított, a zárlat ellenére több százan szorongtunk egy szűk folyosón a biztosi kollégium ülésére várva, ahol perceken belül a világ leghíresebb, 17 éves svéd klímaaktivistája, Greta Thunberg kéri számon Európa vezetőit, amiért nem elég hatékonyak a környezeti válság kezelésében. Greta most is szenvedélyesen beszélt az unió legfrissebb, aznap közzétett klímavédelmi törvényéről, mely szerint 2050-re karbonsemlegessé kell tenni az unió gazdaságát. Az elmúlt másfél évben ő és a Fridays for Future aktivistái feláldozták az oktatásukat, hogy tüntettessenek a politikusok tétlensége ellen. Szeptemberben a világ minden részéről 7,5 millió ember vonult utcára, hogy követelje az összefogást a fiatalok jövője érdekében. Ezt követően novemberben az EP klíma- és környezetvédelmi vészhelyzetet hirdetett.
Greta szerint az új klímatörvény indirekt módon feladja a párizsi egyezményt. „Egy olyan krízisben élünk, ami sosem volt valódi krízisként kezelve” – mondta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár sok briliáns megoldás létezik és megszámlálhatatlan segítőkész, lelkes ember van, de hiányoznak a tudatos vezetők, és idő sincs. „Hogyan is lehetnének az EU vezetői a klímaválság elleni harc élén, ha közben a fosszilis energiahordozókra épülő infrastruktúrát támogatják?” – tette fel a jogos kérdést, melyet a képviselők egy része gyorsan megtapsolt.
Azok a negatív kibocsátású technológiák, amikre a törvény épít, egyébként még nem is léteznek és talán soha nem is fognak. „Szembe kell nézni a kényelmetlen valósággal, hogy változtatni kell a viselkedésünkön és a társadalmunkon. A természet nem alkudozik, és nem lehet üzletelni a fizikával sem, mi pedig nem engedjük, hogy feladják a jövőnket!” Beszédét ováció követte, több képviselő felállva tapsolt.
Füttyszó a szkeptikusnak
Azonban nem mindenki bizonyult ilyen lelkes aktivistának. Sylvia Sardone, a Marine Le Pen-féle euroszkeptikus Identitás és Demokrácia-frakció politikusa azt fejtegette, vajon a fiatalok hajlandóak lennének-e lemondani a gyorséttermekről, az olcsó repülőjegyekről és az okostelefonjukról a klíma érdekében, és tudják-e, hogy a klímavédelem és a kibocsátás csökkentése elszegényedéshez vezet? Kitért arra is, hogy Kínában és Indiában kellene tüntetéseket tartani, ott még sincsenek ilyen megmozdulások. Felháborodást kiváltó beszédét kifütyülték, aztán gyorsan távozott.
A korlátozások és az események törlése ellenére szenvedélyes női aktivistákból később sem volt hiány. A szeminárium leleményes szervezői ugyanis nem törődtek bele, hogy a vírus miatt nem juthatnak szóhoz. A programok egy részét átmenekítették az EP-ből egy közeli hotelbe, ahol kiscsoportos meetingeken találkozhattak az újságírók jogvédő ügyvédekkel, képviselőkkel, klímaaktivista filmrendezővel és érdekvédőkkel.
Claudelice Silva brazil klíma- és nőjogi aktivista egy zsúfolásig megtelt kisteremben arról mesélt, milyen körülmények között élnek a világtól elzárt brazil falvakban a nők, hogyan próbálják védeni a nekik csak hátsó kertnek számító esőerdőt, és milyen úgy élni, hogy folyamatosan életveszélyes fenyegetéseket kapnak pusztán azért, mert kiállnak a bántalmazott nők érdekeiért. Silva egy kamerákkal teli házban él, és állandóan figyelnie kell a lányai biztonságára is. „Ha arról beszélünk, hogy a világban sok helyen sérülnek a nők jogai, képzeljék el az amazóniai esőerdő területén élő nőket, akik gyakran a családon belüli erőszak áldozatai. Ezek a nők teljes elszigeteltségben élnek azokban az esőerdőkben, amiknek egyébként ők a legnagyobb védelmezői, hiszen onnan származnak az erőforrásaik, a tradicionális orvosságaik és a spiritualitást is ott tapasztalják meg. De nem csak ezért próbálják védeni azok elől, akik felgyújtják, hanem azért is, mert ez az erdő nem csak az övék, hanem a Föld összes emberéé” – mondja Claudelice Silva.
Kriminalizált jogvédők
Az asszony 2011 óta aktivista, azóta, hogy a testvére és a sógornője orgyilkosság áldozatai lettek. „Azért gyilkolták meg őket, mert környezetvédelmi jogvédők voltak” – mondja. Brazíliában a nők szerinte gyakran válnak gyilkosságok és nemi erőszak áldozatává, és az igazságügyi rendszer sem védi őket megfelelően. Olykor éppen őket hibáztatják azért a bűncselekményért, amelyet elszenvedtek. „Próbálunk kiépíteni egy hálózatot a jogvédők között, de mivel ezek nagyon elzárt területek, egyáltalán nem működik semmiféle kommunikáció, ha esik az eső. 2016-ig teljesen egyedül voltam, nem volt, aki segítsen. Az utóbbi néhány évben már nemzetközi szervezetektől is kapok támogatást, a helyzet azonban így is egyre rosszabb, és nemcsak a nők elleni erőszak, hanem a nők jogaival szembeni gyűlöletbeszéd és a propaganda tekintetében is.”
Lapunknak arról is mesélt: a tavalyi erdőtüzet farmerek okozták, de ahelyett, hogy őket vonták volna felelősségre, az aktivistákat kriminalizálták. Amikor arról kérdeztük, fontolgatta-e valaha, hogy elhagyja Brazíliát, határozott nemmel válaszolt, de pár másodperc múlva már könnyek között beszélt arról: 14 és 18 éves lányai miatt nem hagyná el az országot, de nagyon aggasztja a jövőjük.
