Csaknem egymillió, otthonából elüldözött civil, heves harcok, valamint egyre nyíltabb konfliktus a damaszkuszi rezsim és a török hadsereg között – ez volt az elmúlt hónapok mérlege az északnyugat-szíriai Idlib tartományban. Az események a szír kormánnyal szövetséges Oroszország és a felkelőket támogató Törökország közötti viszonyt is feszültté tették, habár a két országnak sikerült elkerülni a közvetlen konfliktust. Recep Tayyip Erdogan török elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő csütörtökön kísérletet tett arra, hogy megállapodjoanak egy tűzszünetről és legalább átmenetileg békét teremtsenek Idlibben. Meglehetősen gyakorlottak ebben, 2016 decembere óta tulajdonképpen kettőjük alkui határozták meg Szíria sorsát. Ám hiába a tapasztalat, ezúttal is hosszas, több mint 6 órán tartó tárgyalások után született meg kompromisszum.
Putyin és Erdogan lényegében az előző tűzszüneti megállapodásokat - a 2017-es asztanáit, és a 2018-as szocsit - egészítette ki. A legjelentősebb módosítás, hogy a tervek szerint jövő vasárnaptól közös orosz-török járőrözések kezdődnek az Idlibet ketté osztó M4-es autópályán, hogy biztosítsák a fegyvernyugvás betartását. A sztráda mindkét oldalán hat kilométeres mélységben biztonsági övezet létesül, ami arra utal, hogy a szír lázadók a szocsi egyezséghez képest jóval kisebb területet tudhatnak magukénak, Idlib és környéke helyett csupán a tartomány felét. Az orosz-török alkuban viszont az is szerepel, hogy meg kell teremteni a lehetőséget a szír kormányerők bevonulása elől elmenekült emberek visszatérése - ez pedig azt jelentheti, hogy a rezsimnek ki kell vonulnia december óta meghódított területekről. Egyelőre azonban nem teljesen világos, hogy a gyakorlatban tényleg ezt jelentik-e a rendelkezések, mivel a megállapodás pontos részleteit csak a következő héten dolgozza ki Oroszország és Törökország.
Van mit kidolgozni, mert még számos rendezendő kérdés maradt, nem utolsó sorban az, hogy mi lesz az Idlibben domináns Háját Tahrír as-Sámmal. Az Al-Kaidához köthető dzsihádista terrorszervezetet nem számolták fel a török fegyveres erők, hiába vállalta ezt Ankara már a 2017-es asztánai egyezségben is. A Bassár El-Aszád szír elnökhöz hű hadsereg éppen erre hivatkozva indította meg tavaly decemberben idlibi offenzíváját, amely során az orosz légi erővel közösen kíméletlenül bombázták a civil lakosságot - kórházakat, iskolákat és lakónegyedeket is.
Putyin és Erdogan mostani alkuja nyomán mindenesetre megvan a remény, hogy egy időre véget érnek a hadműveletek. Noha a két vezető január 12-re meghirdetett tűzszünete összeomlott, azóta jelentősen megváltozott a helyzet. Akkor még kétségbevonhatatlan volt az Aszád-rezsim fölénye, a szír hadsereg (részben az orosz légi támogatásnak köszönhetően) sorra foglalta el a településeket a lázadók utolsó bástyájának számító tartományban, az elmúlt napokban viszont Törökország egy katonai beavatkozás során megmutatta, milyen könnyedén képes visszaszorítani a szír kormányerőket. Ehhez persze az is kellett, hogy Oroszország ne lépjen közbe, az üzenet azonban így is egyértelmű volt: Erdogan nem fogja hagyni, hogy az Aszád-rezsim a harctéren nyerje meg a polgárháborút. A török elnök a tűzszünet bejelentésekor is hangsúlyozta, hogy a jövőben vissza fognak vágni a szír kormányerők támadásai esetén.
