Több fővárosi kerület később megválasztott új vezetője már a tavaly őszi választási kampányban megismerkedett a lakhatási szegénység felszámolásán dolgozó civilek és szakmai szervezetek javaslataival, nem egyszer ezeket beépítették saját programjukba is – hangsúlyozták a hét elején a Habitat for Humanity Magyarország és Az Utcáról Lakásba! Egyesület vezetői az első önkormányzati lakhatási egyeztető fórum előtti sajtótájékoztatójukon. A két civil szervezet új programokat is indított az Erste Bank pénzügyi és önkéntesmunka-felajánlásainak segítségével, ezeket szintén bemutatták a kerületi vezetőknek. A Habitat Támasz projektje gyors segítséget kínál a váratlanul válsághelyzetbe került családoknak, amikor néhány százezer forint elég a legnagyobb baj megszüntetésére, ha például egy zárhatatlan bejárati ajtó miatt a gyermekek állami gondozásba vétele fenyegetné őket. A szervezet az idén várhatóan 16 családnak tud majd segíteni azonnal, de a modell továbbvihető.
Ez érvényes arra a kísérleti programra is, amelynek keretében az Utcáról Lakásba! Egyesület a Lakhatást Most! Alapítvánnyal együttműködve szociális lakásügynökséget alapított, ahová saját lakásai mellett már magán bérbeadók ingatlanjait is sikerült bevinni. Az egyesület munkatársa, Kovács Vera kiemelte, hogy a piaci bérleti díjnál kisebb összegért, de a karbantartási és fizetési biztonság miatt főként olyan lakástulajdonosok jelentkezését várják, akik hosszú ideig külföldön élnek, és nem tudnak rendszeresen foglalkozni a lakáskiadással, vagy pedig a kiadásra szánt lakásuk rossz állapotú, és annak felújításáért cserébe odaadnák azt egy családnak hosszabb távú használatra.
A fővárosi kerületi önkormányzatok bevonásával elindított Budapesti Lakhatási Fórum programsorozatba bekapcsolódott a Városkutatás Kft. is, amelynek vezetője, Hegedüs József adatok sorával igazolta, hogy egy korszerű szociális lakáspolitika kialakítására több mint egy évtizede születtek már javaslatok, ám ezek alkalmazása helyett folytatódott a lakáspiac torzulása, a magánpiaci bérlet és különösen a magántulajdon arányának eluralkodása, a támogatott bérlés visszaszorulása. Így jutottunk odáig – vázolta a szakember a helyzetet -, hogy mára a kevés önkormányzati bérlakás többsége rossz minőségű és zsúfolt, nem biztosít mobilitást a benne élő, többnyire alacsonyan iskolázott és így kevés jövedelemmel rendelkező lakó számára. Hegedüs József prezentációjából az derült ki, hogy egy önkormányzati lakásban általában több mint 22 évet töltenek el a bentlakók, miközben piaci bérlésnél két év után továbbállnak.
Mindezek alapján a lakhatási válság megoldásán dolgozó szakemberek és civil szervezetek úgy látják, az igények alapján 2030-ra az összes budapesti lakás 20 százalékának magán bérlakásnak, 15 százalékának közösségi bérlakásnak kellene lenni. Ez utóbbiak bérleti díját a piaci lakbérek 65-80 százalékában kellene megállapítani. Ezt a közösségi bérlakás szektort egy Fővárosi Bérlakás Program Iroda foghatná össze.
A fővárosi kerületek lakásrendeletei elavultak – jelentette ki a Népszavának az önkormányzati fórum után Szegfalvi Zsolt. A Habitat for Humanity Magyarország ügyvezetője azonban komoly áttörésnek tartja, hogy a lakhatási válság kezelése bekerült a közbeszédbe, már a kormányzati kommunikációban is megjelent, így szép lassan ezen a szinten is elindulhat végre valami mozgás. Az önkormányzatoknál pedig egyértelműen látszik az előrelépés szándéka, a lakásállomány bővítésében, felújításokban és építésekben, a magánbérleti szektor bevonásában gondolkodnak a képviselőtestületek. Szegfalvi Zsolt a legfontosabb feladatnak ebben a pillanatban a lakásállomány pontos felmérését tartja, amit az új vezetésű kerületekben ezekben a hetekben végeznek el, de utána elindulhat az új lakásgazdálkodási és bérbeadási szabályok kidolgozása, amihez az ötletek, javaslatok rég készen vannak, a konkrét rendeletek pedig szerinte április-májusra megszülethetnek.
