Lakhatás: egymástól is tanulnak a polgármesterek

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:45

Fotó: Népszava
A válság kezelésére vonatkozók civil és szakmai javaslatok végre életre kelhetnek, de ettől alig lesz több szétosztható lakás Budapesten.
Több fővárosi kerület később megválasztott új vezetője már a tavaly őszi választási kampányban megismerkedett a lakhatási szegénység felszámolásán dolgozó civilek és szakmai szervezetek javaslataival, nem egyszer ezeket beépítették saját programjukba is – hangsúlyozták a hét elején a Habitat for Humanity Magyarország és Az Utcáról Lakásba! Egyesület vezetői az első önkormányzati lakhatási egyeztető fórum előtti sajtótájékoztatójukon. A két civil szervezet új programokat is indított az Erste Bank pénzügyi és önkéntesmunka-felajánlásainak segítségével, ezeket szintén bemutatták a kerületi vezetőknek. A Habitat Támasz projektje gyors segítséget kínál a váratlanul válsághelyzetbe került családoknak, amikor néhány százezer forint elég a legnagyobb baj megszüntetésére, ha például egy zárhatatlan bejárati ajtó miatt a gyermekek állami gondozásba vétele fenyegetné őket. A szervezet az idén várhatóan 16 családnak tud majd segíteni azonnal, de a modell továbbvihető. Ez érvényes arra a kísérleti programra is, amelynek keretében az Utcáról Lakásba! Egyesület a Lakhatást Most! Alapítvánnyal együttműködve szociális lakásügynökséget alapított, ahová saját lakásai mellett már magán bérbeadók ingatlanjait is sikerült bevinni. Az egyesület munkatársa, Kovács Vera kiemelte, hogy a piaci bérleti díjnál kisebb összegért, de a karbantartási és fizetési biztonság miatt főként olyan lakástulajdonosok jelentkezését várják, akik hosszú ideig külföldön élnek, és nem tudnak rendszeresen foglalkozni a lakáskiadással, vagy pedig a kiadásra szánt lakásuk rossz állapotú, és annak felújításáért cserébe odaadnák azt egy családnak hosszabb távú használatra. A fővárosi kerületi önkormányzatok bevonásával elindított Budapesti Lakhatási Fórum programsorozatba bekapcsolódott a Városkutatás Kft. is, amelynek vezetője, Hegedüs József adatok sorával igazolta, hogy egy korszerű szociális lakáspolitika kialakítására több mint egy évtizede születtek már javaslatok, ám ezek alkalmazása helyett folytatódott a lakáspiac torzulása, a magánpiaci bérlet és különösen a magántulajdon arányának eluralkodása, a támogatott bérlés visszaszorulása. Így jutottunk odáig – vázolta a szakember a helyzetet -, hogy mára a kevés önkormányzati bérlakás többsége rossz minőségű és zsúfolt, nem biztosít mobilitást a benne élő, többnyire alacsonyan iskolázott és így kevés jövedelemmel rendelkező lakó számára. Hegedüs József prezentációjából az derült ki, hogy egy önkormányzati lakásban általában több mint 22 évet töltenek el a bentlakók, miközben piaci bérlésnél két év után továbbállnak. Mindezek alapján a lakhatási válság megoldásán dolgozó szakemberek és civil szervezetek úgy látják, az igények alapján 2030-ra az összes budapesti lakás 20 százalékának magán bérlakásnak, 15 százalékának közösségi bérlakásnak kellene lenni. Ez utóbbiak bérleti díját a piaci lakbérek 65-80 százalékában kellene megállapítani. Ezt a közösségi bérlakás szektort egy Fővárosi Bérlakás Program Iroda foghatná össze. A fővárosi kerületek lakásrendeletei elavultak – jelentette ki a Népszavának az önkormányzati fórum után Szegfalvi Zsolt. A Habitat for Humanity Magyarország ügyvezetője azonban komoly áttörésnek tartja, hogy a lakhatási válság kezelése bekerült a közbeszédbe, már a kormányzati kommunikációban is megjelent, így szép lassan ezen a szinten is elindulhat végre valami mozgás. Az önkormányzatoknál pedig egyértelműen látszik az előrelépés szándéka, a lakásállomány bővítésében, felújításokban és építésekben, a magánbérleti szektor bevonásában gondolkodnak a képviselőtestületek. Szegfalvi Zsolt a legfontosabb feladatnak ebben a pillanatban a lakásállomány pontos felmérését tartja, amit az új vezetésű kerületekben ezekben a hetekben végeznek el, de utána elindulhat az új lakásgazdálkodási és bérbeadási szabályok kidolgozása, amihez az ötletek, javaslatok rég készen vannak, a konkrét rendeletek pedig szerinte április-májusra megszülethetnek.

Újragondolt lakásgazdálkodás

Az új vezetésű budapesti kerületekben tart az új lakásrendeletek előkészítése, szövegezése – ezt igazolják a körkérdésünkre érkezett válaszok is. Az I. kerületben tart a munka, a II. kerületben vizsgálják, hogy a lakosság igényeihez hogy lehetne jobban igazítani a meglévő szabályokat. Óbuda-Békásmegyer is új rendeletet készít elő, de még nincs kész a szöveg. Újpesten is tervezik az eladásokat és a bérlést szabályozó rendeletek felülvizsgálatát, de erre kicsivel több időt adtak maguknak: a munkát év végéig akarják elvégezni. A Belvárosban nem volt váltás, nem nyúlnak a mostani szabályokhoz, de Terézvárosban már készül az új rendelet, ahogy a VII. kerületben is foglalkoznak a kérdéssel. Erzsébetváros még nem döntötte el, hogy elég a meglévő rendeletek módosítása, vagy újakat kell írni, de az elhatározás megszületéséig nem adnak el ingatlant, és új bérbeadás is csak válsághelyzetben kerülhet szóba. Józsefvárosban készül az új szabály, Újbuda nem jelzett ilyen szándékot. A XIII. kerület februárban fogadott el egy tízéves lakóház-felújítási programot, épp ezen a héten tárgyalt a képviselőtestület az új lakás- és helyiséggazdálkodási koncepcióról, az önkormányzati lakások és egyéb ingatlanok bérleti és elidegenítési szabályairól valamint a bérleti díjakról pedig a májusi ülésen dönthetnek. Zugló áprilisban tervezi a szabályok módosítását, Palotán előbb új lakásgazdálkodási koncepció készül, utána jöhetnek szóba új rendeletek. Kispestről és Pesterzsébetről azt a választ kaptuk, hogy nem terveznek változtatást a lakásrendeletekben. Budafok-Tétény képviselői tavaly novemberben döntöttek a lakásbérleti szabályok és díjak felülvizsgálatáról, még a tavasszal megszülethetnek az új rendeletek.

Rejtélyesen hagyományos trendi torta

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:43

Fotó: Shutterstock
Már az írásmódjával is baj szokott lenni: nem mindenhol írják ugyanis s-sel és y-nal. Nem szép dolog az előítéletesség, de a „rutin meg az évek” alapján többnyire igaz, hogy ahol a név nem megy, (és az utánanézésre is sajnálják az időt), baj van az ízével is. Annál is inkább, mert egységes receptje sincs, ugyanis a magyar gasztronómia és cukrászat egyik büszkeségének tartott klasszikusnak nem tisztázott az eredete. Az biztosnak tűnik, hogy az osztrák-magyar monarchiabeli különlegesség az Esterházy család egyik tagjának - azt azonban nem tudni pontosan, hogy Pál Antalnak vagy Miklós Józsefnek - készült először. Valószínű, hogy előbbinek sütötte valaki - egyes források szerint akár az akkor éppen a családnál szolgáló Franz Sacher -, mert a galántai herceg nagy ínyenc hírében állt. Ő a névadója az egyébként szintén vitatott elkészítési módú, de mindenképpen zöldséges-fehérboros alapú Esterházy-rostélyosnak is. A tortára az egész család „rákattant”, és a csemege a kastélyon kívül is gyorsan elterjedt. Mivel azonban az eredetinek nem maradt fent írásos nyoma, több "igazi" változata is létezik. Örökös vita tárgya, hogy négy vagy öt - manapság trendin gluténmentes, azaz liszt nélkül, dióval készülő - piskótalapból áll-e. Van, ahol mandulával sütik, helyenként a tojásnak csak a fehérjéjét, máshol éppen a sárgáját használják fel hozzá, de a vaj is mesebeli alkotóelem, azaz hol van, hol nincs benne. A krém vajjal kikevert dióból, mások szerint vaníliával főzve, vagy diós tejszínhabból, de akár a szinte mindent feldobó mascarponéval megbolondítva is készülhet. Olyan elv is van, amely szerint a rétegek közé még véletlenül se kerülhet dió. Nem egyértelmű, hogy alkoholt - rumot, amarettót, narancslikőrt, esetleg konyakot - vagy kávét kell beleönteni, esetleg csak a tésztára locsolni. A torta oldalát általában darált dióval, de reszelt mandulával vagy mogyoróval is „panírozzák”, a tetején lévő olvasztott csokoládéval pókhálózott fondant helyett pedig sok helyen sárgabaracklekvárral ragasztott fehér csokival vonják be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv szerint nem is biztos a gluténmentessége, mert a dióhoz kevert rizsliszt mellett akár búzaliszttel is készülhet a tészta, és a krémben sem kell annyira ragaszkodni a dióhoz, mint amennyire éppen attól jó az Esterházy-torta. A kísérletezéshez jobb mindezt elfelejteni és az összhatásra koncentrálni. Tutira Budapesten többek között a Daubnerben és a hűvösvölgyi Békeidők Cukrászdájában lehet menni.
Szerző
Témák
Esterházy torta

Úgy tűnik, a főváros kezdi komolyan venni a dugódíj bevezetését

Publikálás dátuma
2020.03.07. 16:10

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Hozzákezdett a főváros a forgalom- és légszennyezéscsökkentő eszköz, a városi útdíj bevezetésének előkészítéséhez. A civilek még jobban gyorsítanák a folyamatot.
A főváros egyre későbbre tolná a dugódíj bevezetését - véli Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, aki a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésen ismertette a civil szervezetek 25 pontos követeléseit, benne a városi útdíjjal, amelyet Karácsony Gergely még jelöltként elfogadott. Csakhogy ha most, a választások utáni lendületben nem kezdenek hozzá a bevezetés előkészítéséhez, akkor ebben a ciklusban már nem lesz belőle semmi és a város újabb öt évet veszít. A Levegő Munkacsoport szerint Budapest élhetőségének megőrzése, a légszennyezettség okozta egészségügyi és gazdasági károk csökkentése érdekében elengedhetetlen a gépjármű-forgalom piaci eszközökkel való szabályozása. Ehhez a kormány támogatása is szükséges. Fürjes Balázs Budapestért felelős államtitkár válaszában kiemelte, hogy a kormány fontosnak tartja a rendszeres közúti torlódásokból fakadó negatív környezeti hatások csökkentését. A dugódíj bevezetését csak akkor támogatnák, ha a „legkorszerűbb technológiákat alkalmazó, felhasználóbarát, valamint az igénybevétel-, emissziószint- és torlódásarányos megoldást” dolgoz ki a főváros, beleértve a bevezetés pontos ütemezését, a várható költségeket és a finanszírozást. A kormány nem fogja ezt kezdeményezni, de a városvezetéstől ők sem kaptak eddig semmiféle tájékoztatást.
Karácsony Gergely főpolgármester a választások óta többször elismételte, hogy jó lenne megfordítani a „negatív spirált”, és a az autósok átülnének a metróra, buszra, villamosra. De ehhez előbb fejleszteni kellene a közösségi közlekedést, és sok új P+R parkolót kellene építeni. A ciklus vége felé egy népszavazást is kiírnának, hogy meglegyen a bevezetéshez szükséges felhatalmazás.
Óvatosságra intett Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ vezetője, korábbi BKK vezér is, mondván Madridban „fejek hullottak” a szigorú belvárosi forgalomkorlátozás miatt. A behajtási díj szerinte is csak akkor lehet sikeres, ha megvan a megfelelő infrastruktúra, és bírja a budapestiek támogatását. A fővárosi klímastratégia kapcsán lebonyolított konzultáción mindenesetre a budapestiek háromnegyede azt mondta, hogy a klímaváltozásra tekintettel kész változtatni az életmódján. Ez jó alap a városi autózás határairól való társadalmi vitához.
- Sehol se bukott bele senki. Se Madridban, se másutt, a P+R parkolók bővítése felesleges, mert nem segít. A lakosság megnyerését pedig kezdhetnék a teherautók városi útdíjával – ajánlja Lukács András, aki szerint most van itt a történelmi pillanat, hogy a városvezetés érdemben tegyen ezért valamit – a választások előtti időszak erre már nem lesz alkalmas. A korábbi - a pesti és a budai oldal belvárosi zónáiban bevezetendő fizetős zónákra vonatkozó – elképzelés helyett sokkal finomabb forgalomszabályozási módszer a kilométer-, útkoptatás-, szennyezés- és torlódásarányos útdíj. Ennek összege a megtett út hosszától, az időtől, a jármű össztömegétől és környezetvédelmi besorolásától függne. Bevezetése komolyabb beruházást nem igényel, akár egy okostelefon applikáció is megteszi, ami a műholdas pozíció alapján számítja ki a fizetendő összeget. Első lépésként akár egy napi Budapest-matrica is elegendő lenne. Számításaik szerint egy jól bevezetett útdíjból akár több tízmilliárd forint is befolyhatna Budapest kasszájába. Lukács úgy véli, az idén bevezethető lenne a napi Budapest-matrica, jövőre a városi útdíj.
A fentiekkel kapcsolatban megkerestük a fővárosi önkormányzatot is, amely meglehetősen óvatosan azt válaszolta, hogy rendszeresen egyeztetnek a Levegő Munkacsoporttal, a civilek 25 pontos követelései sorvezetőként szolgálnak Budapest városvezetése számára, és számos ponton jelentős előrelépés történt a választások óta. Példaként említik többek között a klímavészhelyzet kihirdetését, az uniós pályázatot a légszennyezettség korszerű és pontos mérőrendszerének kiépítésének érdekében, stb. A városvezetés összetett forgalomcsillapító terven dolgozik, amelynek csak egyik eleme a dugódíj. Már zajlik a komplex tervezés, amelynek keretében vizsgálják a különféle forgalomcsillapítási lehetőségeket, beleértve a kilométer- és szennyezésarányos útdíj bevezetésének lehetőségét. A megvalósítás módja, a hatásterület lehatárolás és az ellenőrző infrastruktúra kialakítása még előttük áll. Budapest idei költségvetésében a P+R parkolók kialakítására, forgalomtechnikai és csökkentési intézkedésekre és a közúti forgalomirányítás fejlesztésre 3,6 milliárd forintot terveztek be. A főváros nem válaszolt arra a kérdésre, hogy meddig vár még Brüsszel. Mint ismeretes, a dugódíj bevezetését Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés vállalta be a 4-es metró építésének uniós támogatásáért cserébe. Brüsszel már többször jelezte, hogy a bevezetés módjába nem szól bele, de elvárja a teljesítést. 

A P+R nem segít?

A Budapesten kívül lakók autói adják a belső személygépkocsi-forgalom közel felét, az autóáradatot sokan a P+R parkolóhelyekkel fognák meg. A Levegő Munkacsoport szerint ez tévedés. Budapesten mintegy 5700 P+R parkoló van. A fővárosba kívülről naponta körülbelül 330 000 személygépkocsi lép be, és mintegy százezer indul befelé a külső kerületekből. Ennek a 75-szörös különbségnek még a töredékét sem lehet áthidalni újak építésével – erre se hely, se pénz nincs. Ráadásul a szám ütemesen növekszik: 2012 vége és 2018 vége között Budapesten 94 ezerrel, Pest megyében pedig 116 ezerrel nőtt a személyautók száma. A parkolóépítés, fenntartás jelentős költséggel jár, ami nem hárítható az autósokra, mert akkor nem használják. A több P+R parkolóhely még több autót vonz. Jó példa erre az Őrmező. Az agglomerációs települések vasútállomásainál még érdemes lenne P+R parkolókat létesíteni. A főváros körüli 81 településen mindössze 5000 P+R parkolóhely van, de ez sem növelhető nagyon a jelentős zöldterület- és közpénzigény miatt.

Szerző
Témák
dugódíj