Fővárosi Negyed;társasjáték;

2020-03-08 10:46:31

Nyakkendős nemek helyett kíváncsi igenek

Gyerekként édesanyjával persze játszott társasjátékkal a most 34 éves, tősgyökeres józsefvárosi Győri Zoltán, de frissen végzett tanítóként nem képzelte, hogy táblás játékok tervezésével jut el a nemzetközi hírnévig. A német és reménybeli ázsiai megjelenés azonban nem jelenti azt, hogy ne gondolkodna máris akár budapesti tematikájú játékon is.

- Társasoztunk édesanyámmal, de nem gyakrabban, mint mások. Legjobban az Activityt szerettem, mi tagadás, ennek az is oka lehetett, hogy extrovertált alkat vagyok. A színészet már akkor is vonzott, ma pedig már egy improvizációs színházi társulatban játszom. Életem első befektetése a Hotel című társasjáték volt. Ilyen, „dobok-lépek-ingatlant veszek és fejlesztek” típusú játékot ma már nem játszanék, mert ezek célja a monopóliumra való törekvés, a többiek kiszorítása, ezzel nem teremtenek családias hangulatot. Ahogy a 2-3 órás játékidő sem túl barátságos – meséli Győri Zoltán társasjátékszerző, vlogger, előadó, aki eredetileg tanítóként végzett. - Könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, persze a gyerekekkel is, de nehezen illeszkedtem be a szorosan megszabott tanrendbe a saját játékos módszertanommal – válaszol némi öniróniával a pályalehagyás miértjére.

- Hat-hét évvel ezelőtt a feleségemmel egye több helyen, plázákban, kávézókban láttunk játszani embereket, kíváncsi lettem, és mi is elkezdtünk egyre többet játszani, megismerkedtünk a társasjátékok világával. Egy idő után nem tudtam magamban tartani az élményt, blogot indítottam, hogy meséljek róla a barátaimnak. Majd azt vettem észre, hogy egyre több játékötletem van, és megismertem az alapötlettől a kész termékig vezető utat – mutatja be a kezdetet. Ihletben nincs hiány. - Sokszor egy színházi előadás, legutóbb egy mondat fogott meg: a szeretet úgy működik, hogy minél többet adok, annál több lesz nekem. Ez a gondolat például szembemegy a matematikai törvényszerűségekkel, vajon működhet ez a modell a játékban: adok neked és több lesz nekem is? A terv máris megvan, de még teszteli a prototípust a fejlesztői csapat, a megbízható baráti kör – válaszol saját kérdésére.

Nem mindenki gondolná, milyen pszichológiai irányzatok jelennek meg a társasjátékok között. - Három stílust különböztetünk meg: a konfrontatív, a kompetitív és a kooperatív játékokat. A konfrontatívban mini háború zajlik: akkor nyerek, ha a másik veszít. A kompetitív versenyző természetű játék, mindannyian beérünk a célba, de valaki hamarabb. Sokan szeretik, mert ezzel érzik, hogy tétje van a meccsnek. A kooperatívban együtt vagyunk: vagy közösen nyerünk vagy közösen veszítünk. A feladványt vállvetve, közösen kell megoldanunk. – mutatja be a játékok közötti egyik legfontosabb eltérést.

- Szeretek különbséget tenni aközött, hogy valaki „nem nyer”, vagy „veszít”. Sok játékban előfordul, hogyha nem én győzök, attól még nem válok automatikusan vesztessé, mert végig tudok menni egy úton. fejlődhettem is a legutóbbi alkalomhoz képest. És tudom azt mondani egy hat évesnek, hogy nem nyertél, de nézd meg, milyen szépen felépítetted a házat! – válaszol a felvetésre, miszerint sokan azért ülnek le gyerekekkel társasozni, hogy azok megtanuljanak veszíteni.

Sztereotípia, hogy a társashoz legalább négyen kellenek. - Profilom a kétfős társasjáték, a feleségemmel főként ezeket szoktuk játszani. Mára divatosak lettek az egyedül játszható társasok is, bármennyire fából vaskarikának tűnik is ez. Ezekben egyedül kell végigmenni egy nagy kalandon.

A legnézettebb filmek, de akár társadalmi divatok is befolyásolják, hogy mi számít menő társasjátéknak. - Harry Potter természetesen megjelent már, de Jane Austin Büszkeség és balítélete is ihletett már társasjátékot. Változnak a divatos témák, ma nem mennek az „építsünk olajcéget, és zsákmányoljuk ki a másikat” típusúak, inkább a környezet, erdők, fák, mókusok, építsünk parkot tematika a jó, mert a természet, mint fontos jelenség a társasjátékok között is megjelenik. Előfordult velem, hogy egy általam kitalált játékmechanikával kapcsolatban azt kérték: remek az alap, de ne legyen pl. kalózos a története, mert az most nem menő – bizonyítja Győri Zoltán, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés hogyan befolyásolja a piacot.

A popzenészek egyik leginkább utált kérdése, hogy mi volt előbb: a zene vagy a szöveg. A társasjátékokkal kapcsolatban ez a „játékötlet kontra történet” kérdésnek felel meg. - Mindkettőre van példa. Jamey Steigmaier (társasjáték szerző) egy kiállításon annyira lenyűgözőnek látta Jakub Rozalski festményeit, hogy azokhoz talált ki játékmechanikát: ez lett az egyik legismertebb modern társasjáték, a Scythe. De a fordított sorrend a gyakoribb, amikor a meglévő mechanizmushoz keresünk témát.

Budapesten számos kávézóban, nyilvános helyen lehet szervezetten játszani, főleg a belvárosban. Ezek azért is nagyon jók, mert lehetőséget adnak a kipróbálásra egy játékmester közreműködésével. Győri Zoltán amellett, hogy az „Igen?”, az „Igen? És…” és a „Spicy” társasjátékok szerzője, játékmester is. - Gyakran szinte jogszabály nehézségű játékszabályok olvasásával és megértésével kell kezdenie egy játékokkal ismerkedőnek, ez megerőltető és sokáig is tart, a játékmester viszont könnyen elmondja szóban a szabályokat. Néhány perces beszélgetés, néhány kérdés után kiderül, hogy milyen alkatú a játékos, a másikat kiütni, versenyezni vagy együttműködni szeret-e inkább. Sokan meglepődnek ilyenkor magukon. Ez is változatos műfaj, vannak ún. belépő-típusú (kezdőbb) és heavy (nehéz, gamer-típusú) játékok, és ahogy a filmnézést sem érdemes Tarr Bélával kezdeni, úgy a társasjátékozást sem a Terra Mysticával. Nincs olyan játék, ami mindenkinek jó, de mindenkinek tudok olyan játékot mutatni, ami neki jó. – mondja Győri Zoltán.

Az „Igen?” könnyed, beszélgetés indító játék, a kártyákon több kérdés szerepel, akár arról, hogy van-e konfliktusa a játékosnak a szüleivel, akár arról, hogy mi a kedvenc színe. A kérdések közül szabadon is lehet választani. - Nem szeretem az „igen, de” feleletet, mert az valójában egy nyakkendős „nem”. Ezért lett „Igen?” a játék címe, ami inkább az „és”t, azaz a kíváncsiságot sugallja – írja le az alapgondolatot a játék szerzője. - A „Spicy” pedig könnyed, blöffölős játék, amelyet a német Heidelberger kiadó jelentet meg németül és angolul. Az illusztrációk Jimin Kim dél-koreai népművészetet idéző munkái, a kikacsintós figurák jó esélyt kínálnak az ázsiai piacra való bejutáshoz. – mesél a kecsegtető reményekről Győri Zoltán, aki kikapcsolódásként is játszani és a városban sétálni szeret.

- Díszletként és témaként is meg tudna jelenni Budapest egy társasjátékban – válaszolja a belvárosi flangálásokból adódó kérdésre. - Akár Józsefváros is adhat ihletet, a középkori Brugge-ről is készült már játék. Például nagyon nyitott volnék játékosként, de akár kreatív alkotóként is egy, a „Nyugat folyóirat” irodalmi, művészeti világa inspirálta, a XX. század eleji Budapestet megjelenítő társasjátékra. Szép kihívás lenne – fejezi be, vagy talán inkább kezd valami újat Győri Zoltán.