korrupció;Békés vármegye;vádirat;Simonka György;

- Szavak és (bűn)tettek (Megjegyezések Simonka György politikai pályafutásához és büntetőperéhez)

„Egyetértek Önnel a hatékonyabb lobbi erő szükségességében. (…) Az országon belül a fejlettségbeli különbségek szerintem sem csökkentek, dacára az unió szándékának és felzárkóztatásra nyújtott euróinak. Hiszem, hogy együttműködéssel és az új fejlesztési ciklus által biztosított lehetőségek kihasználásával Békés megye minden lakója nyertese lesz a következő időszaknak. Ennek első feltétele teljesült. A jelenlegi kormány képes volt szakítani a baloldali kormányok idején megtervezett forráselosztási módszerrel, amelynek gyakorlati alkalmazása tovább erősítette a hátrányos helyzetű térségek leszakadását. A következő feltétel teljesülése rajtunk áll. Ha képesek leszünk félretenni politikai nézetkülönbségeinket, és egymás gáncsolása helyett összefogva, közösen koncepciót alkotni és dolgozni, úgy meggyőződésem, hogy Békés megye 2020-ig olyan hellyé válik, ahonnan egyetlen fiatal sem vágyik el, sokkal inkább itt, a szülőföldünkön kíván gyökeret verni és családot alapítani. A következő évek munkájának célkeresztjében mindannyiunknak ez kell, álljon. Nemcsak feladatunk, hanem történelmi felelősségünk is ez. Annál is inkább, mert a jelenlegi 12 ezer milliárd forint fejlesztési forrásra akár úgy is tekinthetünk, mint az utolsó ilyen jellegű és nagyságrendű esélyünkre. Csak jómagam a kollégáimmal nem lehetünk olyan eredményesek, mintha mindannyian összefogva, egy cél érdekében dolgozunk a következő években. Arra kérem ezért Önt és ellenzéki párttársait, hogy konstruktív együttműködéssel segítsék munkánkat, hogy ezt a jövőképet közös erővel megvalósíthassuk” – írta 2016. január 13-án nekem címzett nyílt levelében Simonka György dél-békési fideszes országgyűlési képviselő. A hatalma csúcsán lévő Simonka ekkor kritikáimra és támadásaimra reagált. Már ekkor felsejlő viselt dolgait és hűbéri rendszert kiépítő szándékait bíráltam az Együtt Békés megyei politikusaként.

Ugyanennek az évnek a végén, 2016 második felében már egészen más hangot ütött meg velem szemben Simonka, miután fedezetelvonás alapos gyanúja miatt büntetőfeljelentést tettem ellene a Legfőbb Ügyészségen. Ezt írta: „Az a demokráciával való visszaélés, ha valakik mondvacsinált indokkal jelentenek fel másokat heti szinten.” Majd úgy fogalmazott, „hetente jelentik fel valami butasággal, majd az illetékesek megvizsgálják és pár hónap múlva megint kiderül, hogy alaptalannak bizonyult a feljelentés, és megszüntetik a vizsgálatot.” Hozzátette: „Most is éppen hasonló történik. A hivatásos feljelentő, Bod Tamás, az Együtt Békés megyei elnöke a legutolsó feljelentésére kapott egy válaszlevelet, hogy elutasítják beadványát. (…) A napnál is világosabb, hogy ezt az egészet csak azért csinálják, hogy újra felmelegítsék az általuk kezdeményezett és kreált hazug ügyet. Persze egyértelmű, hogy mindennek a háttérében politikai és gazdasági érdekek állnak. (…) Ők csak akkor érzik jól magukat, ha mindenkinél többet vihetnek el a közösből. Miközben a demokráciában bárki bárkit feljelenthet. (…) mindezt a politikai lejáratásom érdekében” – fejtette ki a fideszes parlamenti képviselő.

Mint fogalmazott, ebben a helyzetben ő sem tehet mást, minthogy feljelentést tesz rágalmazásért és hamis vádért. „Persze senki se szereti, ha folyamatosan támadják, főleg, ha a családját sem kímélik, de a rengeteg visszajelzés és biztatás, amely a körzetemből érkezik – hogy tartsak ki, mert szükség van a munkámra, és szükség van arra, hogy kiharcoljam a mezőkovácsházi és orosházi járásnak járó pénzeket még akkor is, ha az ellenérdekeltek mindent megragadnak annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák –, megerősít. Ezért mindenféleképpen harcolni fogok, hiszen az itt élők ezt várják tőlem” – fogalmazott meglehetősen túlhevülten, vádaskodóan és vátesz-póztól sem mentesen 2016. november végén Simonka György.

*

Máig érvényesen nem kevesebbet állított Simonka György négy évvel ezelőtt nyílt levelében, hogy kollégáival és maga mögött a kormánnyal olyan hellyé teszi Békés megyét, hogy „minden lakója nyertese lesz” a következő időszaknak. Ehhez hozzátette: négy év múltán, „2020-ig olyan hellyé válik (Békés megye), ahonnan egyetlen fiatal sem vágyik el, sokkal inkább itt, a szülőföldünkön kíván gyökeret verni és családot alapítani". S mindehhez azt kérte, hogy „tegyük félre politikai nézetkülönbségeinket.”

Ez mind – a legkedvezőbb forgatókönyv esetén is – egytől egyig megvalósíthatatlan fantazmagória. A Viharsarok, de tágabban az Alföld el- és lemaradásának sok, egymással szorosan összefüggő, ráadásul évszázadokra visszanyúló oka van. Ezeket a 30 évvel ezelőtt megtörtént rendszerváltás nem tompította, hanem felerősítette. A 2004-es európai uniós csatlakozás után több mint 15 évvel nemhogy nem tudunk beszélni a Viharsarok felzárkóztatásáról az ország fejlettebb részeihez, hanem azt sem sikerült megakadályozni, hogy az ország délkeleti csücskének leszakadása ne gyorsuljon tovább. Noha az előcsatlakozási alapokat is figyelembe véve az elmúlt két évtizedben ezermilliárd forintot (!) megközelítő uniós támogatási és fejlesztési forrás érkezett Békés megyébe.

Az utóbbi tíz évben Dél-Békés leszakadása ijesztő mértékűvé vált. A térség, kis túlzással, katasztrófa és társadalmi depresszió sújtotta övezet, ahonnan menekülnek az emberek. A mögöttünk hagyott évtizedben ennek a térségnek a nagyokat mondó és a valósággal számot vetni nem tudó Simonka a kormánypárti parlamenti képviselője. Minden érzékelhető eredmény nélkül. Másrészt fontos különbségtétel: a térség felzárkóztatásáért lehet közösen dolgozni, lehet térségi érdeket együttesen képviselni. De a politikai nézetkülönbségeket nem lehet teljesen félretenni. A lehető legoptimálisabb helyzetben sem, mert ez a parlamentáris demokrácia legfőbb szabályainak mondana ellent.

A „hivatásos feljelentő”, aki Simonka szerint volnék, életében egyetlen feljelentést tett. Igaz, azt ellene, és lassan négy éve. Ráadásul erre a feljelentésre a Központi Nyomozó Főügyészség azt válaszolta, mindezt egy már korábban költségvetési csalás gyanúja miatt megindított nyomozásához hozzákapcsolja a „szoros tárgyi és személyi összefüggés folytán”. A kapocs pedig a dél-békési országgyűlési képviselő volt! Ez óriási fordulatot jelentett 2016 végén, hiszen a sok tagadás és hallgatás után a legmagasabb vádhatósági szintről jött az információ, az addigi mismásolás helyett, hogy igenis nyomozás folyik Simonka ügyeiben, köreiben és környékén. Aligha kell több bizonyíték arra, hogy a feljelentés megalapozott volt, minthogy Simonka immár a vádlottak padján ül 32 társával egyetemben.

Olyan súlyos bűncselekmény vádját pedig az elmúlt három évtizedben nem róttak magyar politikus terhére, mint tették ezt az ő esetében. Hogy mindezért miért nem került előzetes letartóztatásba, arra talán egyszer majd őszinte választ ad Polt Péter. Ahogy az is jellemző, hogy a parlamenti Fidesz-frakció e súlyos vádak ellenére a legenyhébb szankciót sem alkalmazta Simonka Györggyel szemben. Még annyit sem kért tőle, hogy addig, ameddig nem tisztázza magát, üljön ki a függetlenek közé, legalább a látszat kedvéért.

De nézzük meg, mit csinált a térségi felzárkózást szavakban szívén viselő ember, másrészt a rágalmazás miatt ellenem feljelentést tevő és azt elvesztő Simonka valójában? Aki Facebook oldalán azt a jelmondatot szerepelteti hitvallásként: „mert BESZÉLNI mindenki tud… minden ígéret annyit ér, amennyit beváltanak belőle.”

*

Simonka arra utasította későbbi vádlott társait, hogy a „dokumentumokat kizárólag hordozható adathordozókra, pendrive-okra mentsék, valamint, hogy érzékeny, bűncselekményre utaló adatot se e-mailben, se telefonon ne közöljenek egymással. A lelepleződés elkerülése érdekében Simonka György a szervezet tagjaitól idővel elvárta, hogy a jogellenes cselekmények összehangolásához feltétlenül szükséges kommunikációt mobilhívások helyett a „Signal” alkalmazáson keresztül végezzék, egymással és vele is ezen tartsák a kapcsolatot, biztosítva ezzel azt, hogy megbeszéléseik leplezett eszközök alkalmazásával ne legyenek megfigyelhetők és rögzíthetők” – olvasni a Simonka és társai elleni vádiratban. S hogy képben legyünk: a „Signal” privát messenger alkalmazást a titkosszolgálatok fő ellenségeként azonosítja a szakma.

„A készpénzben történt visszaosztások kapcsán Simonka György kerülte a közvetlen készpénzfelvételt, ehelyett a neki járó pénzt az érintett vállalkozók többnyire Simonkáné Gábor Marianna vádlottnak, vagy a Magyar Termés TÉSZ Kft. medgyesbodzási telephelyének irodájában dolgozó más alkalmazottnak kellett átadniuk” – fogalmaz ugyancsak a Központi Nyomozó Főügyészség által összeállított vádirat.

„Miután Simonka György tudomást szerzett a cégek ellen indított NAV-eljárásokról és a jelen büntetőeljárás megindításáról, utasításai és iránymutatása alapján a szervezet közös védekezési stratégiát dolgozott ki. Az eljárások befolyásolásának ígéretével, anyagi előny kilátásba helyezésével, illetve esetenként kifizetésével, valamint nyomásgyakorlással több esetben is sikerrel törekedett arra, hogy az ő, és a szervezet többi, hozzá kötődő tagjának felelősségét nem érintő, illetve azt jelentősen csökkentő, valótlan tartalmú vallomások szülessenek. Ebbe a tevékenységbe beletartozott a védekezési stratégiában segítséget nyújtó ügyvédi csapat Simonka György által történő irányítása, a védelem megszervezése, a gyanúsítotti és több esetben a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek Simonka általi begyűjtése, a gyanúsítotti és tanúvallomások összehangolása, előre történő megbeszélése, egyes jogellenes ügyletekre vonatkozó fedőtörténetek kreálása, és annak utólagos szakértői véleményekkel és utólagosan elkészített, valótlan tartalmú dokumentumokkal való alátámasztása” – fogalmaz a vádhatóság.

És tovább: a „Simonka György által irányított védekezési stratégia részét képezte továbbá – már 2012-től kezdődően, az egyre nyilvánvalóbban jogellenes ügyletek miatti hatósági eljárások megindulásától való félelem miatt – a bizonyítékok elrejtésének vagy megsemmisítésének megszervezése, e körben számítógépes merevlemezek fizikai megsemmisítésére, kézzel írt feljegyzések elégetésére, majd később, a büntetőeljárás megindulását követően, a házkutatásokkor meg nem talált bizonyítékok elrejtésére, megsemmisítésére adott utasítást. Simonka György a gyanúsítottakat és a tanúkat kihallgatásuk előtt felkészítette, valamint a NAV-eljárások hátrányos megállapításai következményeinek elkerülése érdekében jogszabály-módosítások kieszközlése érdekében tett – több esetben is eredményesen – erőfeszítéseket.”

De szól a vádirat arról is, hogy a nagyobb volumenű ingatlan- és építési beruházások lehetőségének kimerülése miatt Simonka az eszközbeszerzések túlárazásában találta meg a kieső bevétel kompenzációját. A vád kifejti azt is, hogy „a Simonka György által létrehozott szervezeti struktúrában részt vevő vádlottakon kívül egyes részcselekmények elkövetésében más személyek is közreműködtek, akik tudtak arról, hogy jogellenes ügyletben vesznek részt, de nem voltak tisztában a szervezet egészének működésével, céljával és nem ismerték a szervezet felépítését és hierarchiáját sem.”

Az ügyészség szerint a fideszes országgyűlési képviselővel kapcsolatba került gazdasági társaságok azon irányítói, akik most a vádlottak padján ülnek „már nem tartoztak Simonka szoros bizalmasainak, vagy lekötelezettjeinek körébe, őket Simonka György megvesztegetésük útján tette anyagilag érdekeltté abban, hogy adott beruházásokban közreműködjenek, ugyanakkor nem avatta be őket a szervezet működésébe, így ezen személyek nem integrálódtak a Simonka által létrehozott bűnszervezetbe.”

„A bűnszervezet egyes tagjai, valamint a bűnszervezet tevékenységét támogatók, tevékenységükért Simonka György, mint a hálózat vezetője által meghatározott ellenszolgáltatásokban részesültek, amely ellenszolgáltatások személyenként változóak voltak. Így volt, aki egyes ügyletekhez köthetően százalékos részesedést, volt, aki havi fix juttatást, ingatlant vagy havi rendszeres jövedelmet kapott” – írja a Simonka-féle hálózat működésének lényegéről a Központi Nyomozó Főügyészség. Ha netán nápolyi vagy szicíliai áthallásokkal olvassuk a fentieket, az aligha a véletlen műve.

*

És ne feledjük: Simonka ellen bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség 2019 augusztusában. Mentelmi jogát korábban felfüggesztette az Országgyűlés. A vád lényege szerint Simonka György tevékenysége a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek által igénybe vehető, az Európai Uniótól és a hazai költségvetésből származó támogatások jogellenes megszerzésére irányult. A termelői szervezetek ugyanis az elismerési tervben szereplő beruházásokhoz, eszközbeszerzésekhez az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint az uniós támogatáson túlmenően a tagállami költségvetésből is támogatásban részesülhettek.

Mivel Simonka György tisztában volt azzal, hogy jelentős összegű pályázati források nyílnak meg, ezért 2009 végén elhatározta, hogy mások segítségével, azok cégeinek felhasználásával olyan személyi kört épít fel, melynek az volt a célja, hogy a beruházások megvalósítása során, a döntéshozókat megtévesztve, egymással összehangoltan, európai uniós, illetve a hazai költségvetésből származó, vissza nem térítendő támogatás igénybevételével jogtalan vagyoni haszonhoz jussanak. A felülárazott vállalkozói díj jó részét – általában 45 százalékot – kellett visszaszolgáltatni készpénzben Simonkának. Az eddig beszerzett adatok alapján a fideszes politikus rendelkezései szerint lebonyolított beruházások kapcsán okozott vagyoni hátrány meghaladja az 1 milliárd 400 millió forintot.

A vádirat végén az ügyészség közli, hogy 2019. augusztusi határozatával a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) és más EU-s programok keretében a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítvány és a Dél-békési Többcélú Kistérségi Társulás főpályázók és más cégek részvételével lebonyolított projektek kapcsán felmerült bűncselekmények esetében folytatott nyomozást az alapügytől elkülönítette.

Így Simonkára újabb per, míg társaira, köztük feltehetően több polgármesterre és kistérségi vezetőre büntetőügy vár a brüsszeli források megcsapolása miatt. Az itt keletkezett vagyoni hátrány akár többszörösen is meghaladhatja a most folyó büntetőügy közel másfél milliárd forintját! A dél-békési fideszes képviselő így még évekig a vádlottak padján ülhet. Kérdés, mindez meddig tartható fenn törvényhozási státuszával, kormánypárti képviselőségével? S ez mennyire rombolja a T. Ház tekintélyét?

*

A szavak, amelyeket a politikai nézetkülönbségeket lebontó közös és hihetetlen gyors, de megvalósíthatatlan felzárkózást hirdető térségfejlesztő váteszi hevületében használt még 2016-ban, s azok a szavak, amelyekkel 2016 végén sértődötten utasította vissza a szerinte alantas támadásokat, így kerülnek szembe Simonkánál a vádiratban szereplő (bűn)tettekkel. A Központi Nyomozó Főügyészség egy klasszikus maffiaalakzatot írt le, és még csak a történet első fejezeténél tartunk, amikor a termelői és értékesítési szövetkezeteken keresztül folytak a csalások és pénzlenyúlások. A nagyobb falat még hátra van!

„Ők csak akkor érzik jól magukat, ha mindenkinél többet vihetnek el a közösből” – vágta az ellenzék és az én szemembe 2016 végén, büntetőfeljelentésem után a fideszes honatya. Jelentem, ez sem igaz. Mi semmit, ő viszont nagyon sokat – ha már itt tartunk. Jelmondata szerint: „Mert BESZÉLNI mindenki tud… minden ígéret annyit ér, amennyit beváltanak belőle.” Tapasztalataim szerint beszélni egyáltalán nem mindenki tud, sőt! S hogy ő mit váltott be ígéreteiből, arról sokat elmond, hogy Dél-Békés – uralkodása utáni tíz évet követően – sajnos még inkább a béka feneke alatt van, mint előtte. Miközben az ígérethalmozó ott ül a vádlottak padján.

A nemrégiben a Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő orosházi Korrupcióinfó fórumán felbukkanó, és a rendezvényt megzavaró Simonka elszabadult hajóagyúként viselkedik. Zavaros vádaskodásai és összeesküvés-elméletei, s ártatlanságát kényszeresen és imamalomszerűen ismételgető magatartása több mint kínosak. Frusztrációja pedig annak a jele, hogy mindenhatósága odavan, és már sajátjai sem bíznak benne. Ellenkezőleg, azt kérik számon rajta, mibe rántotta bele őket. Hiszen már ország-világ szégyenére ott ülnek a Fővárosi Törvényszék komor épületének tárgyalójában, a vádlottak padján. Aligha véletlen, hogy több vádlott egyezséget kötött az ügyészséggel. Dél-Békés egykori rettenthetetlen urának kilátásai egyre borúsabbak. Ám ezért csak magát és gátlástalanságát okolhatja. Miközben az önkritika egyáltalán nem az erőssége. Legyőzte őt a hübrisz, azaz az önhittség, az elbizakodottság. Bukása – amelyhez a tegnapi legfőbb támogatója, Orbán Viktor és a Fidesz is némán asszisztál – egyik legfőbb oka is ez. Simonka hattyúdala és ezzel együtt végjátéka már tegnapelőtt elkezdődött, még ha ezt ő nem is vette észre…