Tücsökliszt, bogárcsipsz – (ellen)forradalom az étlapon

Publikálás dátuma
2020.03.07. 09:00

Fotó: Denis Bringard / AFP/Biosphoto
Az élelmiszer- és környezeti válság egyik lehetséges megoldása a rovarok táplálék-előállítási célú felhasználása lehet. Az előkészületek már Magyarországon is zajlanak.
Végy száz szöcskét – nem kizárt, hogy néhány év múlva így kezdődik majd valamelyik széles körben ismert és fogyasztott hazai étel receptje addig azonban még rengeteg tudati, adminisztratív és gyakorlati akadályt kell elhárítani a rovarevés útjából. Akit maga az ötlet is elborzaszt, annak néhány szempontot mindenképpen érdemes figyelembe vennie. Őseink 30-40 millió évvel ezelőtt bizonyítottan rovartáplálékon (is) éltek, a rovarevés tehát nem csak a potenciális jövő, hanem a múlt is: az öröksége ott van a génjeinkben. A világ országainak 80 százalékban a rovarok valamilyen formában ma is részei az emberi táplálkozásnak. Az ízeltlábúak (ehhez a rendszertani törzshöz tartoznak a rovarok) pedig a miénknek is: Európában, illetve azon belül Magyarországon sem botránkozik meg senki, ha languszták, homárok vagy más rákfélék fogyasztására akarják rávenni. A fejlett világban az utóbbi évtizedben néhány évente megduplázódik a rovarevás különböző aspektusaival foglalkozó tudományos publikációk száma, ami önmagában is jelzi a fokozódó érdeklődést. Az ok, ami ide vezetett, alapvetően matematikai természetű. A Föld lakossága 2050-re várhatóan 10 milliárd közelébe nő, a rendelkezésre álló termőtalaj viszont, részben az erózió, részben a beépítés következtében, a felére csökken - nem egy főre számítva, hanem abszolút értelemben. Vagyis közel 30 százaléknyival több embert kellene feleakkora földterületen eltartani, ami a mai tudásunk és mezőgazdasági technológiáink mellett képtelenségnek tűnik. A termésátlagok több évtizednyi növekedés után máris tartós visszaesésnek indultak a talajok kimerülése és a felmelegedés miatt. A változás legfőbb hajtóereje a klímaváltozás: már nem csak az számít, hogy egységnyi emberi táplálékot hány hektáron tudunk megtermelni, hanem az is, hogy közben mennyivel melegítjük a bolygót. Ebből a szemszögből pedig állatifehérje-kategóriában a rovarok verhetetlenek. A hagyományos (nem rovar alapú) állattenyésztés a globális üvegházgáz-kibocsátás közel egyötödéért felelős, ami magasabb, mint a közlekedés részaránya. Ám míg egy kilogrammnyi „élőhús” előállítása a rovarok esetében alig néhány grammnyi üvegházgáz-termeléssel jár, a sertések esetében ez az érték megközelíti az 1000, a szarvasmarháknál pedig a 3000 grammot. A rovarok olyasmit – falevelet, gyomokat, a mezőgazdaság növényi hulladékait stb. - is képesek hasznos fehérjévé transzformálni, amit a hagyományos haszonállataink nem, és egységnyi takarmányból sokkal több fehérjét állítanak elő, mint a háziszárnyasok vagy a négylábúak. Az alapértelmezett táplálékrovarnak tekinthető tücsökfélék 2,1 kilogramm takarmányt használnak fel 1 kilogrammnyi élőhús „legyártásához”, a baromfiak esetében ugyanehhez 4, a sertéseknél 6, a szarvasmarháknál 18 (!) kilogrammnyi takarmány kell – írja Balogh Péter, a Debreceni Egyetem kutatója Egy alternatív fehérjeforrás értékelés: a rovarfogyasztás kihívásai és lehetőségei című tanulmányában. Nem egyedül ő jutott hasonló következtetésre a hazai szakemberek közül: „A fehérjekinyerés céljára engedélyezett rovarok közül leginkább ismert a fekete katonalégy lárvája, amelynek felhasználásával az extrahált szójadara 25 százaléka, míg a szójapogácsa 50 százaléka kiváltható. A házi tücsökből előállított fehérje is kiváló alternatív forrás, mert nyersfehérje-tartalma 62 százalék” - hangzott el például a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Kara és a Deák Tibor Szakkollégium két évvel ezelőtti szakmai konferenciáján.
A rovarok hatékonyabb tápanyagfelhasználásának kulcsa egyrészt az a tény, hogy a testtömegük 80 százaléka ehető – szemben a hagyományos táplálékállataink 45-55 százalékos arányával –, másrészt pedig a változó testhőmérséklet: ha hideg van, a rovar teste lehűl, melegben pedig fölmelegszik, miközben a madarak és az emlősök rengeteg energiát fordítanak a testhőmérsékletük állandóságának fenntartására. És van még valami, ami egyértelműen a rovartáplálék mellett szól: az alacsony környezetterhelés magas tápártékkel párosul. „100 gramm hernyó (lepkék lárvája) egy felnőtt napi fehérjeszükségletének 76 százalékát és közel teljes vitaminigényét biztosítani tudja” - szerepel a már említett Balogh Péter-tanulmányban. A témát a magyarországi köztudatba az Orbán-kormány egykori agrárminisztere, Fazekas Sándor hozta be, igen sajátos keretezéssel: a rovarevés lehetőségét (vagy inkább veszélyét) egy 2018-as, nagy sajtóvisszhangú kampányfórumon valamiképpen a migráció, a multikulturalizmus és – természetesen – Soros György ármányaként igyekezett bemutatni. Arról viszont szemérmesen hallgatott, hogy a téma a hazai agrárkutatásban évek óta jelen van. Elsősorban – de nem kizárólag – a „haszonrovarok” takarmányozási célú felhasználását kutatják (a fehérjefelhasználás szempontjából nem nagy differencia, hogy mondjuk az emberek által fogyasztott csirkéket tartjuk rovartáplálékon, vagy eleve a rovarokat fogyasztjuk, a szubjektív érzet szempontjából viszont ég és föld a különbség (lásd keretes írásunkat). Te tapogatóznak az ember rovartáplálása irányába is: ahogyan Darvas Béla biológus, a Szent István Egyetem oktatója felhívta rá a figyelmet a Környezetbarát Mezőgazdaság hasábjain, az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2019/2020. tanévre meghirdetett Új Nemzeti Kiválóság Programja nyertes ösztöndíjas pályázatok között szerepel a „Kitinporral és magas fehérjetartalmú rovarpéppel dúsított virsli termékfejlesztése és eltarthatóságának vizsgálata”. A világ – és benne Európa – mindenesetre komolyan vizsgálja a rovarfogyasztás opcióját. Egyfelől tenyésztési kísérletek zajlanak, egyebek mellett Spanyol-, Francia- és Olaszországban (érdekesség, hogy az olasz farmokon tenyésztett tücsköket csirkehússal is etetik), elemzik a szóba jöhető rovarok tápanyag-összetételét, ízét, valamint a fogyasztók hajlandóságát is. Idén lép hatályba továbbá az EU újfajta élelmiszerekről szóló rendelete, amely a rovarokat is az engedélyezhető élelmiszer-alapanyagok közé sorolja – természetesen a szükséges kockázatértékelés és élelmiszerbiztonsági analízis után.

Eszi – nem eszi: ízletes-e az ízelt láb?

A rovarevés kutatásába természetesen a piac és a fogyasztók igényeinek felmérése is beletartozik. 2001-ben a finn lakosság körében zajlott ilyen kutatás, azzal az eredménnyel, hogy a rovarevési hajlandóság összefügg az iskolázottsággal, az urbanizáció fokával és az életkorral – vagyis a diplomás városi fiatalok nagyobb nyitottságot mutatnak rá, az idősebb korosztály elutasítóbb. 2015-ben Belgiumban zajlott egy kiterjedt vizsgálat, amely igen szűknek találta a lehetséges célcsoportot: az olyan fiatal férfiak tűntek késznek a rovarevésre, akik nem ragaszkodnak a tradicionális hústermékekhez, nyitottak az új ételek kipróbálására, és nincs rovarfóbiájuk. 2016-ban a dán és az olasz piacot mérték föl – ott az derült ki, hogy Olaszországban sokkal nagyobb a hagyományos, helyi forrásból származó alapanyagok jelentősége, a rovaralapú ételek elfogadottsága jelentősebb volt a dán válaszadók körében. Történtek kifejezetten kóstolásos vizsgálatok is, ahol kétféle hamburgerhúst próbáltattak ki a résztvevőkkel, és az egyik 25 százalékban „újszerű élelmiszereket” (a kutatók elmondása szerint például lisztbogár lárvát, a valóságban azonban csak növényi összetevőket) tartalmazott, és a kipróbálás után a tesztalanyok nem nyilatkoztak jelentős ízbeli eltérésről, a „rovarburger” elfogadottsága azonban alacsony maradt. Balogh Péter tanulmányához Magyarországon is végeztek hasonló felméréseket. Sor került egy kérdőíves kutatásra, összesen 158 válaszadóval, ahol többek között a húsfogyasztási preferenciákra, a rovarfogyasztással kapcsolatos ismeretekre, valamint a nemre, lakóhelyre, életkorra, képzettségre stb. kérdeztek rá. Mint a válaszokból kiderült, nálunk is leginkább a kulturális különbségek jelentik a legkomolyabb gátat a rovarevés előtt, de a nemek között is szignifikáns az eltérés. A kitöltők szinte mindannyian tisztában voltak vele, hogy a világ nagy részén a rovarok emberi fogyasztásra alkalmasak, és tápláléknak minősülnek, viszont a zömük úgy nyilatkozott, hogy ez az európai kultúrába nem fér bele, „primitív”. Azonosítottak ugyanakkor lehetséges előnyöket is, mint a magas beltartalmi érték, és a környezetkímélő előállítás. Csak a válaszadók tizede jelölte meg azt, hogy fogyasztott már rovartartalmú ételt, ám 45 százalékuk (itt is elsősorban a fiatalabb városi férfiak köréből) hajlandó lenne megkóstolni (a nők közel harmada ezt „csak éhezés elkerülése érdekében” tenné meg).

Ellenérvek

Természetesen amellett is felhozhatóak komoly indokok, hogy miért nem érdemes a rovarokat az európai ember mindennapi táplálékává tenni. „Két nagyon fontos dolgot emelnék ki: (1) a rovarpépek speciális mikroflóráját, hiszen itt a teljes állatot ledarálják, vagyis a béltartalom is a táplálék része; valamint (2) a rovarfehérjék allergia szempontjából nem tisztázott tulajdonságait, amelyeket viszont fajonként külön kell kezelni. Rovartenyésztőknél ismert, hogy a tenyésztést végzőket időről időre le kell váltani allergiás természetű problémáik miatt. A betegség asztmára emlékeztető tünetekkel – nehézlégzés – jelentkezik. Allergia-gyanú a jelölési kötelezettséget is előre vetíti Takarmányozási célra baromfi- és haltartásban megfontolható, de az állategészségügyi vizsgálatok itt sem spórolhatók meg. Megvalósíthatósági és minőségbiztosítási terv is kell, amelyet gazdasági, állategészségügyi, mikrobiológiai és toxikológiai vizsgálatoknak kell alátámasztani. Amíg emberi fogyasztást tekintve hazánk erre a speciális és ismeretlen hatású fehérjeforrásra nem rászorult, aligha ez a megoldás vezet el a GM-szója kiváltásához” - írja Darvas Béla a Környezetbarát mezőgazdaság Facebook-csoportban megjelent összefoglalójában.  

Szemétletétet sürget a Greenpeace

Publikálás dátuma
2020.03.07. 08:30

Fotó: Greenpeace
A veszélyes anyagokkal-hulladékokkal dolgozó cégek pénzügyi biztosítékrendszerének bevezetését sürgeti a környezetvédő szervezet.
A Greenpeace Magyarország üdvözli, hogy július 1-jével a kormány megkezdi a törvénytelen hulladéklerakók felszámolását - közölte a környezetvédő szervezet. Remélik, hogy a kabinet sürgősen nekilát, mert az ügyek nem tűrnek halasztást. A tisztítása mellett olyan jogszabályi környezetet sürgetnek, amely megelőzi újabb törvénytelen lerakatok kialakulását és a szennyezőt teszi anyagilag felelőssé a kárért. Alapvetően a hulladék keletkezésének vennék elejét. Ehhez nem csak a szabálytalan erdőszéli lerakást kell büntetni. A "szennyező fizet"-elv jogszabályokon keresztüli érvényesítésével a cégeket is felelősségvállalásra bírnák. A hatóságok a mai napig nem kérnek pénzügyi biztosítékokat az - akár veszélyes - hulladékokkal, anyagokkal, eljárásokkal dolgozó vállalkozásoktól - figyelmeztet a civil szervezet. Pedig az ilyen letétek egy baleset vagy csőd esetén is fedeznék a károkat, a tisztítást, a hulladékok megsemmisítését. Sürgetik a jövő nemzedékek szószólója, Bándi Gyula javaslatai elfogadását. A szennyeződések keletkezésének megakadályozása, valamint annak érdekében, hogy a károkozók ne tűnhessenek el és ne bújhassanak ki a felelősség alól, növelnék a hatóságok és más jogalkalmazók hatékonyságát. Sürgetik, hogy az egyszer használatos műanyagok leendő tilalmát terjesszék ki minden egyszer használatos termékre és csomagolóanyagra. Valódi megoldásnak a többszöri igénybevételt tartják. Pártolják a tiszta, erőforrástakarékos betétdíjas rendszerek elterjedését is. A kormányzati terveket a Greenpeace Magyarország saját sikereként értékeli, hisz számos alkalommal figyelmeztettek az ipari szennyezésekre, az „eldobható kultúra” ellen indított, a greenpeace.hu/stopmuanyag oldalon elérhető kezdeményezésüket pedig már több mint kétszázezren írták alá.

Hatóságot, szigorítást ígérnek

A kormány klíma- és természetvédelmi akciótervének központi kérdése a hulladékgazdálkodás, az olyan hulladékok keletkezésének megelőzése, amelyek környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatása a legkézenfekvőbb - idézi az Innovációs és Technológiai Minisztérium Boros Anita építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkár a Nő a Siker Alapítvány nőnap köré szerveződő, Nő a Partnerség elnevezésű miskolci konferenciáján elhangzott szavait. Az államtitkár fontosnak nevezte az ország megtisztítását az illegális hulladéktól és az egyes egyszer használatos műanyagok kivezetését. Határozott hatósági fellépést és a büntetések szigorítását helyezte kilátásba. Az ágazat egészének ellenőrzésére létrejön a Hulladékgazdálkodási Hatóság - emlékeztetett. Boros Anita szerint a jövő a körforgásos gazdaságban rejlik, szoros összefüggésben a fenntarthatósági célokkal.  

Szennyezési helyszínek

Almásfüzitő Budapest, Cséry-telep Budapest, Illatos út Budapest, Óbudai Gázgyár Kiskunhalas Szentendre Forrás: Greenpeace Magyarország

Szerző

Mikroműanyagot találtak egy új mélytengeri rákfajban

Publikálás dátuma
2020.03.06. 12:46

Fotó: Dr. Alan Jamieson / WWF
Mivel a műanyag már ott van az emberi civilizációtól távol élő állatokban is, a WWF világszintű egyezmény elfogadását kezdeményezte a műanyagszemét-áradat megfékezésére.
A brit Newcastle-i Egyetemnek a felfedezést tevő kutatói az Eurythenes plasticus nevet adták a felemáslábú rákok (Amphipoda) rendjébe tartozó állatnak – áll a Természetvédelmi Világalap (WWF) közleményében. Ezzel a névvel a tengerek szennyezettségére kívánják felhívni a figyelmet és „nyomatékosítani, hogy sürgősen tenni kell valamit a hatalmas műanyagáradat ellen” – mondta Alan Jamieson, a kutatócsoport vezetője.
A szakértők eredményeikről a Zootaxa című szaklapban számoltak be. A felfedezéshez kapcsolódóan a WWF nemzetközi egyezmény elfogadását szorgalmazza a műanyagszennyezettség ellen. „Mennyi figyelmeztetésre van még szükség ahhoz, hogy cselekedjen a világ? Az újonnan felfedezett faj bolygónk egyik legtávolabbi helyén él, mégis meg van fertőződve. A műanyag ott van a levegőben, amelyet belélegzünk, a vízben, amelyet iszunk, és már azokban az állatokban is, amelyek az emberi civilizációtól távol élnek” – fejtette ki Axel Hein, a WWF Ausztria tengerkutatója.
A felemáslábú rákban polietilén-tereftalátot (PET) találtak. Ez az anyag számos mindennap használatos tárgyban, például eldobható palackokban, fóliákban és textíliákban megtalálható. „Percenként átlagosan egy teherautónyi műanyag szemét kerül a világ tengereibe. Ezért nagy szükség van egy ENSZ-egyezményre, amely globálisan előírja a szemét csökkentését és a hulladékkezelés javítását. Európától és Ausztriától is elvárjuk, hogy ökológiai lábnyomát minden szinten csökkentse. A politikának sürgősen meg kell hoznia a szükséges törvényeket ahelyett, hogy a felelősséget az egyénre hárítsa” – mondta Hein.
Szerző
Témák
mikroműanyag