Gazdasági járványtan

Folyik a találgatás, milyen hatással jár, hogy a világ számos pontján és most már Magyarországon is felütötte a fejét a koronavírus-fertőzés. Az egészségügyi hatások a járvány által érintett területeken meglehetősen félelmetesek, jórészt kiszámíthatatlanok. És aligha járunk messze az igazságtól, amikor feltételezzük, hogy  a kór terjedésével egy gazdasági világjárvány is elkerülhetetlennek látszik. Ennek súlyossága éppoly bizonytalan mértékű, mint az egészségügyi kockázatoké.  Az azonban egyre világosabban körvonalazódik, hogy mely területeken számíthatunk nehézségekre.
A 2008-2009-es gazdasági világválság után a mérvadó közgazdászok csaknem mindegyike  kijelentette, hogy nem számított a krízisre, mert az akkori hitelezési kockázatok súlyosságát nem mérte - talán nem is mérhette - fel kellő gondossággal. Most merőben más a helyzet. A tíz esztendeje lezajlott világválság nyomán új jelenséget tapasztalhattunk: kibővült az állam "őrtálló", "házmesteri" szerepe, amelynek spiritus rectora Donald Trump amerikai elnök. Ő a sokk-kapitalizmust alkalmazza mind hazájában, mind más államokkal szemben. 
Naomi Klein kanadai író, társadalmi aktivista Magyarországon is megjelent könyvéből tudjuk, hogy Trump - egyes nagyvállalatokkal karöltve - visszaél a társadalmat ért kellemetlen hatásokkal. Kihasználja a lakosságban amúgy is meglévő megosztottságot, és különösen elnöki periódusának első éveiben, sajátos és nehezen követhető twitter-üzeneteiben folyamatosan fölemlegette a vélt kínai gazdasági fölény, a terrorizmus és a bevándorlás veszélyeit. Ezeknek a sokk-kapitalista fenyegetéseknek a hatása szinte mindenütt beleivódott az emberek gondolkodásába, most pedig kapóra jött a koronavírus. Ismét lehet a gazdasági válsággal riogatni. 
Az nem kétséges, hogy a világjárvány eltorzítja a "békeidőben" tapasztalható kereslet-kínálati törvényeket. Az ellátási láncban - objektív okokból - világméretű rések keletkeznek. Egyszerre jelenhet meg áruhiány és - a szállítási korlátozások miatt a kibocsátási helyeken felhalmozódó készletek révén - átmeneti árubőség.  A kőolaj világpiaci ára is jól érzékelhetően csökkenhet. Az infláció korábban prognosztizált mértéke könnyedén feje tetejére állhat.  Elérkezett annak a  multinacionalista cégeknél alkalmazott, úgynevezett just in time módszernek a próbája, amely azon alapszik, hogy az alkatrészek éppen csak beépítésük pillanatában érkezzenek meg az összeszerelő robotokhoz. Viszont a világ legjelentősebb részegység-gyártó országában, Kínában jó esetben akadozik, de többnyire leállt a termelés, amelynek ismételt felfuttatása akár hónapokig is eltarthat majd. S akkor még  a várható nyersanyaghiányról nem is beszéltünk. Az államok feladata eközben közvetett adópolitikai eszközökkel is segíteni a nagy veszteséget elszenvedőket, a családokat és a versenyszféra szereplőit egyaránt. 
Mondhatni, felettébb időszerű Arany János névnapi jókívánsága: "Ne bántson a métely, sem másféle járvány, Hanem oly erős légy, valamint a márvány."
Szerző
Bonta Miklós

Sakk-matt

Vlagyimir Putyint az különbözteti meg a világ más populista vezetőitől, hogy létezik egy hosszú távú stratégiája: hazája váljon olyasfajta világhatalommá, mint egykor, a szovjet érában. Ezért minden nemtelen eszközt képes bevetni. 
Donald Trumpból teljesen hiányzik ez az adottság, még két napra előre sem képes gondolkodni, a pillanatnyi történések alapján becsmérli politikai ellenfeleit. Egy hete még a demokraták agyszüleményének nevezte a koronavírust, amit szerinte arra használnak fel, hogy újraválasztási esélyeit gyengítsék - mostanra persze visszavett, hiszen olyan veszélyes méreteket ölt az országban a megbetegedések száma, hogy egyes szakértők az egészségügyi rendszer összeomlását vizionálják. 
Recep Tayyip Erdogan török elnöknek is van stratégiája: ő meg akarja akadályozni a kurdok befolyásának növekedését a térségben, ezért politikai szereplővé akar válni Szíriában. De hosszabb távon ő sem képes felmérni, hogy egyes húzásaival hiába ad sakkot másoknak, hamarosan őt mattolják. Csütörtökön megállapodott ugyan a szíriai, idlibi tűzszünetről Putyinnal, ám csak rövid időre lélegezhet fel, odázhatja el a teljes politikai vereségét. Olyan geopolitikai helyzetbe juttatta magát, ahonnan nincs kiút. 
Mindent a két évvel ezelőtti, hazája szempontjából igen rossz, szintén Putyinnal kötött megállapodásnak köszönhet. Belement abba, hogy a légifölény a Moszkva-Damaszkusz tandemé legyen Szíriában, miközben elhitette magával, hogy Idlib török befolyási övezet marad. Pedig már akkor is tudni lehetett, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök és az őt segítő oroszok totális győzelmet akarnak Szíriában, Idlibre is fáj a foguk. Erdoganra csak pillanatnyi szövetségesként volt szüksége Putyinnak, és most ennek issza meg a levét a török elnök.
Erdogan számára egyetlen kiút maradt: mihamarabb pénzt kisajtolni az Európai Unióból, lehetőleg minél többet. Már nem csak az ördöggel – Putyinnal – cimborál, ő maga vált ördöggé: nincstelen menekülteket használ fel arra, hogy az EU-t zsarolja. Ennél nincs lejjebb, a matt elkerülhetetlen.
Szerző
Rónay Tamás

Víruspolitika

Víruspolitika? Hiszen a vírus pártsemleges. A miniszterelnök a pártoktól el is várja az „önmérsékletet”, hiszen „az emberek védelme nem pártpolitikai ügy”. Ám abból, hogy a vírus politikasemleges, még nem következik, hogy a politika is vírussemleges volna. 
Azt szokták mondani, kezdetben a külső válság kedvez a kormányoknak. Természeti csapás, járvány esetén épp elég kérdőjel felhőzi be a jövőt ahhoz, hogy az emberek ne akarjanak hatalmi bizonytalanságot is hozzá. Kinek van kedve még kormányt is döntögetni? Egy vezérelvű rendszer a bajok ellenére akár lubickolhat is ilyen helyzetben, kielégítheti a határozott irányítás, biztos támasz és védelem iránti vágyat, ha… Ha nem lyukad ki valamilyen látványos baki következtében a biztonságérzet. De ilyenkor a legbőszebb ellenzéki sem gondolja, hogy minél rosszabb, annál jobb. Ilyenkor legyen csak jó, a rendszer legalább ebben a tekintetben működjön hiba nélkül. 
Ez a jóakarat azonban nem követeli meg, hogy hülyék is legyünk. Hogy ne lássuk: naná, hogy épp a politikamentességet elváró kormány politizál a leginkább. Bocsánatos bűn, ha ez csak abból áll, hogy az első számú vezető élvezetet talál az országmentő hős szerepében, akár túl is játssza azt néhány színpadias pózzal. Nem meglepő, ha Orbánt gumicsizma helyett szájmaszkban látjuk majd legényként a gáton. Egyik kezében fertőtlenítő, másik kezében kard – azzal kaszabolja a hétfejű koronavírust. Ám tegye. Még annyi haszon is van belőle, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a miniszterelnök most naponkénti kommunikációt ígér, és láss csodát: a sajtótájékoztatón még a független lapok - a Népszava, az Index - újságírói is kérdezhettek tőle. 
Az is megszokható, hogy a vírusellenes haditettek többes szám első személyben hangzanak el, mintha bizony a nagyfőnök maga vezetne minden mentőautót, hőmérőzne minden gyanús esetet: „a fertőzés tényét megállapítottuk”, a vírushordozót „kórházba szállítottuk”. Még mindig jobb, mintha szegény Kásler miniszter mutatkozna egyszemélyes irányítónak, aki a Kapisztrán Jánosba oltott hun oroszlán helyett most a kedves kisnyuszi hangjára váltott főnöke oldalán. Ha már igazi pechvogelként belekeveredett a számokba: hány nap után kerültek kórházba az iráni diákok. 
Az legfeljebb ízlés dolga, mit töltenek fel a miniszterelnök fb oldalára, hogyan száll ki autójából az operatív törzs ülésére érkezve - felelősségteljes zakóigazítás, gondterhelt, elszánt arc -, hogyan sorakoztatják fel mögé a sajtótájékoztatón vigyázzállásban, biodíszletként a válságstáb tagjait, akik tekintetüket egy percre sem merik levenni a vezér magabiztos hátáról. Ha így esik jobban, hát legyen. A gumicsizmás gátsétától sem lett annak idején nagyobb az árvíz. Igaz, kisebb sem. 
De van, ami valóban veszélyes. Pusztítja a lelket, mint a vírus a tüdőt. A rendszer eddig is a bűnbakok állítására épült: kell, hogy a járványnak is legyen felelőse. Az Orbán-kormány a legkönnyebb utat választotta: árukapcsolással a régi bűnbakokra akasztotta az új vétket is. Járt utat a járatlanért, kipróbált bűnbakot a kipróbálatlanért fel ne adj! Kezdik már a fejünkbe verni: a járványról leginkább a migránsok tehetnek. Persze, mint minden sikeres PR akcióban, ebben is van valami a valóságból: minden népmozgás, még a turistautak is hozhatják-vihetik a vírust.
A járványok hálás táptalajai az idegenellenességnek: könnyű a szükséges egészségügyi karanténból tartós és országos lelki karantént csinálni, majd a konkrét ok megszűntével is fenntartani az elzárkózás, a gyanakvás állapotát, a rögzült sündisznó-magatartást. Miért ne játszanának a régi kottából most is, messze túllépve az egészségügyön? Addig sem kell beszélni arról, hogy az újabb menekültáradatról éppen Orbán két barátja, Putyin és Erdogan tehet. Az állami irányítástól nem túl távoli török média állítólag tanácsokkal is ellátja az erre igyekvőket arról, hogy Románia felől érdemes Magyarországra jutni. Látható, miféle barátság ez, hogyan használja bábként Erdogan a magyar partnert.
Mindenesetre Bakondi és Szijjártó a vírus hírére azonnal bejelentette: az eddigi napi egy helyett egyetlen legális menekültkérelmet sem fogadnak be elbírálásra. A szinte bármit készségesen mikrofonba mondó Hollik István videón közli: a migráns az, aki nemcsak a terrorizmust, hanem a vírust is behozza. Fölötte véletlenül narancssárga a felirat: „A magyar emberek biztonságát nem tehetjük kockára”. A letelepedési kötvényes persze nem fertőzött, a menekült igen, pedig utóbbi aztán minden karanténnál jobban és tovább van bezárva a határnál. 
Stilárisan szépen elő volt készítve eddig is: a menekült gyengíti a nemzetek immunrendszerét, fertőzi a keresztény kultúrát, beteggé tette az egykor erős Nyugatot. Csupa olyan szófordulat az egészség-betegség témaköréből, amely szerint a migráns „idegen test”, mint – Závada regényéből tudhatjuk - egykor a zsidóság, most a vírus. Eddig csak jelképesen, most konkrétan is.
Az iráni diák kevés lesz. Kell majd olyan vírusgazda is, aki virtigli menekült. Vagy legalább cigány. Legalább igazoltan lehet majd szegregálni. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó