Orbán Viktornak igaza volt és megérdemli, hogy bocsánatot kérjenek tőle, hiszen ő mondta ki elsőként, hogy meg kell védeni az EU külső határait. És ha az unió már akkor úgy cselekedett volna, mint ma Görögország, akkor a földrész jó pár iszlám terrortámadást megúszott volna, nem beszélve a milliós tömeg befogadásának hatalmas költségeiről. Mindezt egy Bécsben élő osztrák újságíró fejti ki, hozzátéve, hogy a magyar vezető esetében jó pár kérdésben jogos a kritika, például hogy sokszor antiszemita stichje van, amit annak mond. Ám a vendégkommentár szerint az vitathatatlan, hogy annak idején egyedül ismerte fel az államférfiak közül, mit kell tenni. És azt végig is vitte a maga országában – a kontinens legkeményebb ellenkezése dacára is.
A hála persze nem politikai kategória, de azért főleg a németeknek és az osztrákoknak illene megkövetniük, és elismerniük, hogy annak idején tévedtek. Hiszen Orbán csak a kötelességét teljesítette, amikor erőteljesen oltalmazta a határokat. Ha Berlin 5 éve azt csinálja, amit a magyar politikus, akkor nem erősödött volna fel a szélsőséges erőszak. Késő bánat, természetesen. De azért az nem megy, hogy az akkori téves álláspontokat egyszerűen a szőnyeg alá söpörjék.
Az uniónak együtt kell működnie Törökországgal, hogy enyhüljön az ottani menekülthelyzet, de a mostani feszültség azt mutatja, hogy repedések mutatkoznak az Európa-erődön. Erre mutat rá a vezércikk, kiemelve, hogy az EU öt év alatt sem tudott fenntartható és egybefüggő menedékstratégiát kialakítani. Így jelenleg jól látszik, mennyire sebezhető ezen a területen. Jó lett volna, ha sikerül megosztani a peremállamokra nehezedő terheket a többiekkel, de ennek ellenálltak a keleti kormányok, amelyek nem értettek egyet a Merkel-féle egyoldalú határnyitással. Ezekben az etnikailag homogén országokban a bevándorlás elutasítása átment egy nagyobb küzdelembe, éspedig azzal a felkiáltással, hogy meg kell őrizni a nemzeti szuverenitást a szövetségen belül.
Ám a magyarok, lengyelek és csehek hasznot húznak a schengeni rendszerből, ezért cserében szolidaritást kell tanúsítaniuk. Ha nem a kvóták elfogadásával, akkor pénzügyi hozzájárulással. De Brüsszel azt is elhanyagolta, hogy teljesítse kötelességét a törökökkel szemben. Az ígértnél sokkal kevesebb menedékkérőt vett át. Ráadásul jövőre kifúj az anyagi segítség, és az uniónak nemigen fűlik a foga ahhoz, hogy új egyezséget kössön. Mindenesetre rövidtávon mentséget jelent számára Erdogan zsarolási kísérlete. Csak éppen nem lesz más választási lehetősége, mint egy új megállapodás, mert a földrajz makacs dolog.
Tökéletes érzékcsalódás azt hinni, hogy az akadozó török együttműködés, illetve a külső határok fegyveres megerősítése teljesen leállítja a menekülthullámot. Az még évtizedekig fennmarad. Ily módon együtt kell működni a térség szomszédos államaival, miközben védeni kell az emberi jogokat. Európa hozzáállása megkeményedett az utóbbi években. Az euroszkeptikus, migránsellenes mozgalmak felívelése alapjaiban rázta meg az EU vezetését. A földrész azonban nem függetlenítheti magát a szíriai háború következményeitől. Az Európa-erőd – illúzió.
New York Times/Washington Post/Yahoo/AP
Magyarország, Görögország és Horvátország távol akarja tartani a migránsokat, egyaránt a koronavírusra hivatkozva. A szenvedő alanyok két világ között rekedtek, politikai machinációknak, illetve olyan kormányoknak kiszolgáltatva, amelyek egyértelműen a tudtukra adják: nem kérünk belőletek. A budapesti tudósítás idézi Hollik Istvánt, aki kifejtette, hogy a mostani hullám nem csupán a terrorveszély miatt kockázatos, hanem a lehetséges fertőzés folytán is. A magyarok biztonsága érdekében azt ígérte, hogy továbbra is megvédik az ország határait.
Ezen túlmenően további intézkedésig senkit sem engednek be a tranzitövezetekbe. Jogvédőknek azonban cseppet sem tetszik ez a fajta hozzáállás. Szerintük a hatalom gyűlöletkampányt folytat a menekültek ellen, mert a járvány mértéke egyáltalán nem indokolja a kemény döntést. A Helsinki Bizottság emlékeztet arra, hogy a röszkei tábortól mindössze pár száz méterre van a hivatalos határátkelőhely, de ott senkit sem vizsgálnak meg, aki Szerbia felől jön. Illetékesek ugyanakkor arról beszélnek, hogy egyre több illegális határátlépőt fognak el a déli részeken. Orbán a múlt hónapban azzal büszkélkedett Rómában, hogy egyetlen muzulmán migráns sincs az országban.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy egyenesen a katasztrófa receptjével ér fel, ahogyan az amerikai kormányzat hozzááll a menekültekhez a koronavírus kapcsán. Mert nem lehet őket eltanácsolni az egészségügyi ellátástól, ám alig egy hónapja meg lehet tagadni a zöld kártyát mindazoktól, akik valamilyen szociális programot vesznek igénybe. Ez azonban esetükben jelentősen megnöveli a megfertőződés kockázatát. A jelszó mindig az, akárhányszor korlátozzák a migránsok lehetőségeit, hogy azok nem ülhetnek bele a készbe, nem kényelmesednek el, fenn kell tartani a személyes felelősségüket.
Csakhogy bármit is mondanak a zárt határok és a ritka szövésű szociális háló hívei, a megszorítások nagyon sok kevésbé tehetős amerikait is érintenek, így ők is ki vannak téve a betegség kockázatának. Ha pedig még uszítják is őket, ami könnyen átmehet idegengyűlöletbe, az odavezethet, hogy elfogadják még a mostaninál drákóibb politikát is. Ily módon azonban még nagyobb félelemben élnének azok, akik nem állampolgárok, és közülük még kevesebben fordulnának orvoshoz. Vagyis a fertőzés csak még rosszabbra fordulna.
A megoldás az, hogy nem szabad nulla-összegű játszmában gondolkodni, és kellőképpen kiterjedt, illetve teherbíró védőhálót kell összehozni mindenki számára.
A konzervatív lap úgy mutatja be Greta Thunberget, mint kelet-európai populisták első számú közellenségét, ideértve sok politikai, illetve vallási vezetőt is. A lengyel katolikus érsek egyenesen a kereszténység ellenségének tartja, a cseh kormányfő szerint hisztérikus a 17 éves svéd környezetvédelmi harcos. A magyar köztévénél a munkatársaknak előzetes engedélyt kell kérniük, hogy egyáltalán megemlíthessék a műsorokban a nevét. A magyar, a lengyel és a cseh kormány próbálja úgy beállítani, hogy a lány veszélyt jelent a világ számára.
Lengyelországban, amely javarészt szénből állítja elő az energiát, a jobboldal gyakran kapcsolatba hozza Thunberget melegjogi aktivistákkal, emberi jogi és menekültsegítő szervezetekkel. A varsói televízió nemrégiben egy olyan fényképet közölt róla, amelyen Al Gore volt amerikai alelnök átkarolja a vállát, de a politikus feje helyére Soros fotóját montírozták. Róla tudjuk, hogy kedvenc mumus a szélsőjobboldali összeesküvés-elméletekben. Ugyanakkor hiába van a lány feketelistán a magyar közmédiánál, Orbán Viktor próbálja visszaszerezni a kezdeményezést, és azt ígéri, hogy 2030-ra karbonsemleges lesz az ország energiaipara. Mert mint mondta, a klíma- és természetvédelem keresztényi és hazafias kötelesség.
A magyar kormány fellépése folytán nyomás alá került a magyar kutatás: a hatalom át akarja alakítani a felsőoktatást, ám közben folytatódik a társadalmi polarizálódás, mind a diákoknál, mind a tanároknál. Ezt írja magyarországi tapasztalatai alapján a bécsi Duna-medence Intézet egyik munkatársa, aki jelenleg az Andrássy Egyetem doktoranduszaként a határon átlépő tiltakozó és környezetvédelmi mozgalmakkal foglalkozik. Daniela Neubacher úgy látja, hogy az egyetemeken és a kutató intézetekben keményebbre vált a légkör. Emlékeztet arra, hogy alig egy hónapja 30 magyar vezető értelmiségi megsemmisítő mérleget állított ki az Orbán-kormány 10 évéről, „Magyarország hátat fordít Európának” címmel az Oktatói Hálózat szervezésében.
A tanulmányból kitűnik, hogy a hatalom háromféle módon igyekszik szigorítani a felsőoktatás ellenőrzését: új törvényekkel és rendeletekkel módosítja a központi intézmények szerkezetét. A nemszeretem kutatókat és szakterületeket rágalmazással és ellenséges retorikával nyilvánosan próbálja lejáratni. Végül pedig Fidesz-közeli vállalkozások segítségével fokozottan magánkézbe adja az egyetemeket. Az átalakítási tervekkel szemben egyre erősebb a nyilvános ellenállás, annál is inkább, mert a változtatások mind jobban kapcsolódnak az illiberális értékrendhez.
Szakmabeliek feltételezik, hogy Orbán főként az igencsak vonzó uniós kutatási pénzeket szeretné becserkészni, ezért terjeszti ki csápjait az egyetemekre, főiskolákra. Következményként máris megjelent az öncenzúra, a kis kompromisszumok gyakorlata. Kovács Éva szociológus attól tart, hogy újra felbukkan a kulturkampf, amit a kádári időkből oly jól ismer az ország. Egzisztenciális okokból különösen a Közszolgálati Egyetemen veszélyes, ha valaki olyan témával foglalkozik, ami nem kedves a hatalomnak, illetve ellenzéki sajtóorgánumoknak nyilatkozik. Erről tanúskodik több elbocsátás is. Amúgy a szájzár az előadótermekre is vonatkozik.
Ignatieff, a CEU rektora úgy érzi, hogy az EU cserbenhagyta az iskolát. Nem tesz semmit, miközben Orbán a választási eredményre hivatkozva megfosztja a demokráciát annak lényegétől. A következmények közé tartozik, hogy máris jelentős a nyugati agyelszívás. Azon kívül romlik a képzés színvonala, mint ahogy a kutatók helyzete is. De leginkább a tudomány szabadsága kerül veszélybe. A tudósok hallgatása, kivonulása a politikai vitákból csak ronthat az állapotokon és ráerősíthet Magyarország nemzetközi elszigeteltségére.
Az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy Navracsics Tibor a jövőben kormánymegbízottként dolgozzon szülővárosában, így azért lobbizzon, hogy Veszprém, illetve a környező Balaton-térség 3 év múlva a földrész kulturális fővárosa legyen. A volt biztosoknak engedélyt kell kérniük, ha megbízatásuk lejárta után két éven belül új posztot akarnak vállalni. A magyar politikus esetében Brüsszel meg is adta a zöld jelzést, ám emlékeztet arra, hogy Navracsics előzőleg az oktatásért, kultúráért, ifjúságért és a sportért felelt az EU végrehajtó testületében. Vagyis a régi és az új terület érintkezik, ezért felszólítja a korábbi minisztert, hogy a megfigyelési folyamat során semmilyen formában ne kerüljön érintkezésbe a Bizottsággal.
