Nem lehet az utca a végállomás

Idén nyárig felülvizsgálják a 2011-es budapesti hajléktalanellátási koncepciót. A fővárosi vezetés a kerületekkel közösen olyan javaslatot dolgoz ki, amellyel megakadályoznák az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat.

Bár az idei tél eddig viszonylag enyhének mondható, ez nem jelenti azt, hogy a hajléktalan embereket segítő szervezetek munkatársai hátra dőlhetnek. Az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága mind országosan, mind a fővárosban 80-84 százalék között mozgott február végén és március elején – tudtuk meg a Menhely Alapítvány igazgatójától, Aknai Zoltántól.

– A kihasználtsági adatok között ugyanakkor régiónként és településenként is nagy különbségek lehetnek. A kevés férőhellyel rendelkező településeken rendszerint minden ágyon alszik valaki, de például a fővárosban vannak szabad ágyak – mutatott rá a szakember.

Karácsony Gergely főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója, Misetics Bálint is azt hangsúlyozta: amikor a hajléktalanellátásról beszélünk, nem csak férőhelyszámokban kell gondolkodnunk, ebből ugyanis nem szűrhető le érdemi információ az ellátás színvonaláról.

– Budapesten eddig még télen sem emelkedett soha 90 százalék fölé a menedékhelyek kihasználtsága, de ez nem jelenti azt, hogy például azok a hajléktalan emberek, akiknek gondozási-ápolási szükségleteik is vannak, megfelelő ellátást találhatnak maguknak. Plusz az ellátórendszer egy része is olyan alacsony színvonalon működik, hogy sokan nem akarják igénybe venni. Így fordulhat elő, hogy míg egy-egy szálláshelyen 100-110 százalékos a kihasználtság, máshol csak 50-60 százalékos – mondta a főtanácsadó. A következő példával szemléltette a helyzetet: ha egy 20 fős társaságra jut 30 adag étel, amiből 15 adag az ehetetlenségig el van sózva, akkor néhányan akkor is éhesek maradnak, ha elvben mindenkinek jutna elegendő.

A fővárosi vezetés ezért is döntött úgy, hogy fejleszteni fogják a budapesti hajléktalanellátást. Ennek egyik első lépéseként tavaly novemberben a Fővárosi Közgyűlés megszavazta Karácsony Gergely javaslatát arról, hogy a téli krízisidőszakra különítsenek el 47 millió forintot, ezt a pénzt egyebek mellett a szállók élősködő-mentesítésére, akadálymentesítésre, a lábadozó férőhelyek bővítésére lehet fordítani.

Misetics Bálint elmondta: az újra fertőződés megakadályozása érdekében az élősködő-mentesítésre szánt összeget nem csak poloskairtásra lehet felhasználni, hanem például olyan speciális ágyak beszerzésére is, amelyekbe eleve nem tudnak beköltözni az élősködők. Az ápolási, gondozási szükségletű hajléktalan emberek ellátásához két új lábadozó egységet is nyitottak, ahol bérköltségekre, gyógyszerekre is biztosítottak forrásokat. A Budapesti Módszertani Szociális Központ rendszerében is nyitottak két részegységet, ahol fiatal, szerhasználó hajléktalanok kaphatnak szakszerű ellátást. Mindezen felül az intézmények akadálymentesítése is megkezdődött.

A közép- és hosszabb távú tervek között szerepel az idős hajléktalan emberek ellátásának fejlesztése, ennek irányáról tavasszal születhet döntés. Ezzel együtt a fővárosi vezetés a kerületekkel közösen javaslatot dolgoz ki az elhelyezés nélküli kilakoltatások megakadályozására, és több forrást biztosítanának a hajléktalanná vált emberek lakáshoz jutásának segítésére. Tervben van a legutóbbi, 2011-es hajléktalanellátási koncepció felülvizsgálata is, ami idén nyárig megtörténik. A főváros azt is szeretné elérni, hogy együttműködjenek az utcai szociális munkások, a rendőrség és a mentőszolgálat. Továbbá a kihűléses halálesetek visszaszorítását is célul tűzte ki a budapesti vezetés: szeretnék feltérképezni azokat a területeket, ahol a legtöbb ilyen tragédia történik, így hatékonyabb lehetne a megelőzés.

Misetics Bálint szerint a pénz- és munkaerőhiányból fakadó problémákon túl az intézmények szervezeti kultúráján is változtatni kellene, hogy nyitottabban álljanak a hajléktalan emberek fogadásához – talán ez lesz a leghosszadalmasabb folyamat.

Fedél nélkül megáll az idő

- Ha a lányom megtudná, hogy itt vagyok, szétrúgná a fenekem! - magyarázta egy idősebb asszony, hogy miért nem írhatjuk le a nevét. A nőt a Kürt utcai nappali melegedőben kérdeztük, a közfürdőből kialakított, reggel hattól délután kettőig nyitva tartó napközi menedékhelyen.

Az alagsori, pinceszerű helyiségben a szociális munkások kiosztották már a reggelit, szendvicset, teát, a hajléktalanok pedig az asztaloknál ülve beszélgetnek, többen az asztalra borulva szunyókálnak. Láthatóan mindenki hozzá van szokva a másik, nem ritkán regényes elemekkel fűszerezett élettörténetéhez. A szociális munkások szerint az utcán élők számára egyfajta túlélési stratégia, hogy meseszerű históriákba burkolják a többnyire lehangolóan egy kaptafára szabott életeseményeiket. Ezekben általában az is visszatérő elem, hogy átmeneti állapotnak tüntetik fel a hajléktalan létet.

Igaz, mint ahogyan azt Aknai Zoltántól, a Menhely Alapítvány vezetőjétől megtudtuk, utóbbi nem is teljesen meseszerű: olyan nagy ugyanis a munkaerőhiány, hogy gyakran a reménytelen helyzetben lévő fedél nélküliek is találnak valamilyen takarítói vagy kisegítő munkát, így pedig munkásszállókra tudtak költözni. A feketén dolgoztatók általában a Nyugati pályaudvarnál keresnek munkaerőt, ám ha valaki nagyon szegényes ruhában megy, akkor nehezen kap lehetőséget.

Amikor a hajléktalanokat a szállásokról kérdezzük, sokan panaszkodnak. Szerintük a menedékhelyek sokszor piszkosak, előfordul az erőszak, a lopás és gyakori vendég a „bogár”, azaz a reggelre a testet megannyi csípéssel meggyötrő ágypoloska.

A bogarak és a lopás miatt alszik inkább az utcán a nemrég kemoterápián áteső Nyáry Gyöngyike is, aki párjával a Deák tértől nem messze húzta meg magát. Állítása szerint vendéglátós volt, férjével 24 évig üzemeltettek saját presszót Pesterzsébeten. Azonban jött a válás, el kellett adni a közös lakást, a pénzt háromfelé osztották, a maradékból pedig neki nem jutott annyi, hogy abból saját lakást vegyen. Nyolc éve él az utcán.

A fedél nélküliséggel járó körülmények közül leginkább a rendőrök vegzálását viselik nehezen. „Mit ártunk mi bárkinek?” - teszi fel a kérdést párja, István, akit dühít, hogy néha milyen stílusban beszélnek vele a „nyikhaj, fiatalok” - azaz a rendőrök. Szerintük az egész amúgy is értelmetlen: a rendőrök általában látványosan igazoltatják őket, majd felszólítják őket a távozásra. Ők erre összeszedik a kis cókmókjukat, félórára odébb mennek, majd utána visszamennek ugyanoda. „Évek óta így megy ez” – mondják. Arról senki sem tud, hogy az utóbbi időben bárkit is börtönbe, vagy fogdára vittek volna, azóta hogy „fejesek” - így nevezik a kormánypártot – törvénybe iktatták, ők nem lehetnek az utcán.

Aknai Zoltán szerint a rendőrség lerázta magáról ezt a feladatot, mert a gyakorlatban végrehajthatatlan volt a rájuk lőcsölt törvény. Az Alkotmánybíróság ugyanis megállapította: a bíróság elé cipelt hajléktalan esetében a rendőröknek kell bizonyítaniuk, hogy a letartóztatás idején lett volna számára elérhető szálláshely. Azaz, ott, a helyszínen a rendőrjárőrnek végig kellene telefonálnia a nappali melegedőket, hogy van-e náluk szabad férőhely. Emiatt a hatóság képviselői a legtöbb esetben "tessék-lássék" jegyzőkönyveket vesznek fel, és annyiban hagyják az egészet.

A hajléktalanok számára az élet azóta is ugyanabban a mederben csorog, mint korábban. A legtöbben úgy gondolják: a menhelyekre ráférne egy alapos felújítás, ám a leghasznosabb számukra egy nappali csomagmegőrző lenne. A hajléktalanlét ugyanis állandó hurcolkodásról szól: hol a melegedőre, hol a szálláshelyre vonulnak, vagy az egyik alvóhelyről a másikra kergetik őket. - Batka Zoltán