Gyógyító zenekar a Müpában

Publikálás dátuma
2020.03.09. 12:30
Dubóczky Gergely és a zenekar
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A Semmelweis Egyetem 250 éves. A jubileumi rendezvények kiemelkedő eseménye a fenntartásában működő Nemzetközi Medikus Zenekar jótékony célú hangversenye a Müpában.
Az ünnepi esemény különlegessége, hogy erre az alkalomra a Semmelweis Egyetem és a Medikus Zenekar nemzetközi produkciót hívott életre. A meghirdetett pályázatra lengyel, román, szlovén, német, holland, olasz, osztrák, svájci és spanyol hallgatók jelentkeztek. És persze játszanak azok is, akik már a kezdetektől tagjai az együttesnek. Dr. Módos Orsolya, aki hegedül a zenekarban elmondta, hogy 12 éve kezdtek együtt zenélni, de akkor még csak tizenöten voltak, ráadásul ebből heten fuvolán játszottak. Rájöttek, szükség van profi vezetőre, ezért megkeresték az akkor még zeneakadémista Dubóczky Gergelyt, legyen karmesterük. Ezután hirdetéseken keresztül hívtak társakat, és szájról-szájra is terjedt kezdeményezésük híre, végül egy valódi, negyven fős zenekar jött létre, ebben már nem csak medikusok, hanem végzett orvosok, és más intézmények hallgatói, például műegyetemisták is játszanak. És a nemzetköziség sem új, német nyelven tanuló orvostanhallgató tagjuk is van, sőt olyan is van, aki most a nagy projektre visszatér Németországból. A mostani koncertekre, turnéra – hiszen a műsort majd Szlovákiában, Cseh- és Lengyelországban is bemutatják –, bármilyen egyetemről jöhettek zenélő hallgatók, nem csak medikusok. Az, hogy végül eljutottak idáig, hosszú út volt, amelyet végig járva valódi zenészekké kellett válniuk: ehhez gyakorolni kellett otthon, rendszeresen járni a próbákra. És most végre megvalósulhatott Dubóczky álma, Mahler 1. „Titán” szimfóniáját tűzték műsorra. Hogyan jut ideje az elfoglalt orvosoknak, egyetemistáknak minderre? – érdeklődtünk. „Az már tíz éve úgy van, hogy hétfő este próba: a beosztásokat, ügyeleteket, vizsgákat úgy kérjük, hogy ilyenkor szabadok lehessünk. A mostani sűrűbb próbaperiódus és a turné miatt is azt kértem, tíz napig ne legyek beosztva. Vannak, akik vidékről járnak zenélni, és gyakorló anyukák is, akik gyermekeiket hozzák próbákra, ha másképp nem megy. A kollégák lelkesen fogadják produkcióinkat, büszkék, hogy van egy ilyen zenekara az egyetemnek” – mondta dr. Módos Orsolya, aki maga is orvosként dolgozik a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján. Dubóczky Gergely valóban úgy gondolja, hogy az orvosok az átlagnál jobban vonzódnak a zenéhez, van például Semmelweisről elnevezett vonósnégyesük és kamarazenekaruk is. A Medikus Zenekar nagyon szép történetet mondhat magáénak: tényleg az alapokról indult, néhány kezdő egyetemista elhatározása nyomán. Amikor elkezdett velük dolgozni, a nulláról indultak: háromnegyed, és a többi… Azután egyre fejlődtek, és ebben nagyon fontos szerepet játszott az egyetem vezetősége, amely igényelte fellépéseiket ünnepségeken, diáknapokon, protokollrendezvényeken. Ez állandó előrelépéssel kellett, hogy járjon, így azután eljutottak Bayreuthba a Siegfried-idillel, eljátszották egy svájci kórussal Beethoven C-dúr miséjét, az első zeneakadémiai jótékonysági koncertjükön pedig Dvořák Új világ szimfóniáját adták elő. „A Mahler-szimfónia előadása azért különlegesen izgalmas feladat erre a jubileumi eseményre, mert a szerző ifjúkori, nagy lendületű műve, éppen megfelelő egy fiatal társaság számára, mert kihívást és hatalmas örömöt jelent a zenészeknek, hogy képesek jól eljátszani a darabot” – összegez Dubóczky Gergely.  

Játszótérért játszanak

A március 10-i jubileumi koncert jegybevételét a zenekar a II. számú Gyermekgyógyászati Klinika udvarában játszótér kialakítására ajánlja föl. A Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai klinikájának épületegyüttesében kezelik az ország minden második leukémiás, illetve daganatos betegét. A megépülő játszótér megvalósítása része annak a megújulási folyamatnak, mely az elmúlt években az immár 135 éves klinikán elkezdődött, és amelynek fő célja, az intézményben ápolt gyermekek kórházi ápolásának, gondozási körülményeinek javítása. A játszótér korszerű, gyermekbarát és időtálló elemei, ütéscsillapító burkolata, integrált kialakítása, valamint a kialakított kellemes zöld környezet lehetővé teszi majd, hogy sérült és egészséges gyermekek együtt játszanak biztonságos körülmények között.

Szerző

Csata kételyekkel a Vígben

Publikálás dátuma
2020.03.09. 08:30

Fotó: Facebook/Vígszínház
Feszült időszakot él a Vígszínház. Hárman aspirálnak a direktori posztra. A társulat megosztott. Ketten nyilvánossá tették az elképzeléseiket, a mostani igazgató egyelőre csupán ígéri. A szakmai bizottság március 10-én, a közgyűlés a hónap végén dönthet.
Eszenyi Enikő tizenegy éve vezeti a Vígszínházat. Elődei, Várkonyi Zoltán és Marton László után vette át a három játszóhelyes teátrum irányítását. Az említettek mester-tanítvány viszonyban voltak egymással. Gyakorlatilag házon belül oldódott meg az utódlás. Az elmúlt években egyszer fordult elő, hogy külső jelentkező is adódott, ő pedig Balázs Péter volt, bár ő is hosszú időt töltött korábban a Szent István körúti társulatban. Most korszakhatár következhet, hiszen három pályázó is beadta a koncepcióját a színház vezetésére. Eszenyi Enikő soha nem titkolta, hogy tovább csinálná. Egyik vetélytársa Rudolf Péter, aki a főiskola után a Vígszínházhoz szerződött és hosszú időt töltött ott, rendezett is és mostanában is ezt teszi, legutóbb néhány napja volt bemutatója a Pesti Színházban. Indulása mégis meglepetést keltett, hiszen többször szóba hozták már a nevét különböző pozíciókkal kapcsolatban, de eddig mindhiába.
A harmadik jelölt a Bárka Színház alapítója, Csányi János, aki dolgozott Vidnyánszky Attilával Debrecenben, Szikora Jánossal Székesfehérváron és évek óta vezet egy általa kigründolt intézetet, amelyről konkrétumokat keveset tudunk. Eszenyi eddig nem hozta nyilvánosságra a pályázatát, kérdésünkre azt válaszolta, hogy természetesen meg fogja tenni, de arra nem kaptunk választ, hogy hol és mikor.
A színésznő nagy víziókkal kezdte meg 2009-ben a munkát, bevonzott fiatal alkotókat, fontos témákat, például a női tematikát. A színház nemzetközi szakmai kapcsolatait is előrevitte. De át- és túlélt nehéz időszakokat is, például Marton László zaklatási botrányát. Évek óta szóbeszéd kering konfliktusos vezetési stílusáról, arról, hogy mennyien mentek el az elmúlt évtizedben az együttesből. Etikailag problematikusnak tűnik, hogy a nyilvánosság előtt markánsabban ezeket a problémákat éppen az egyik mostani rivális, Csányi János vetette fel a pályázatában. Csányi felteszi a kérdést: mi számít hatalommal való visszaélésnek, a mentális erőszak beletartozik-e ebbe a kategóriába? Eszenyi Enikő egy interjúban elmondta, hogy ő semmilyen módon nem találkozott eddig a hatalommal való visszaéléssel. Kérdés, hogy ez a témakör a későbbiekben ezzel a mondattal elintézhető-e.
Ami a nyilvánosságra hozott pályázatokat illeti, Csányi lomha gőzmozdonyhoz hasonlítja a jelenlegi Vígszínházat. Rudolf Péter, szerint a Vígnek „szellemi mágnesként” kell működnie. Csányi az eddigi vezetéssel megfogalmazott kritikáján túl például, hogy szerinte a Vígszínház elvesztette az arcát, vizionál többek között melléküzemágként filmek gyártásáról és nyári üzemmódról is. Feltűnő, hogy egyikük sem fedi fel a leendő stábtagok nevét. Rudolf Péter ezt azzal indokolja, hogy senkit sem szeretne kényelmetlen helyzetbe hozni. Csányi János pályázata mellékletében szerepel egy támogatói lista, az aláírók között találjuk Márta Istvánt, M. Tóth Gézát, Reviczky Gábort, Szarvas Józsefet.
„Engem nem érdekel senki politikai beállítódása. Ügyekhez van viszonyom, ezek mentén szólalok meg, függetlenül attól, mely politikai erő szája ízének felel meg a mondandóm. (…) Kibeszélni. Vonalat húzni. Békét teremteni. Vállalva a naiva szerepét szajkózom ezt immár évek óta minden közéleti megszólalásomban” − írja Rudolf Péter, aki a most indult szinhaz.online internetes orgánum felületén tette nyilvánossá a pályázatát.
Az elmúlt hetek eseményeit tekintve valóban naivának kell lenni annak, aki azt hiszi, hogy a politikai szempontokat távol lehet tartani a vígszínházi pályáztatástól. A Főváros javaslata szerint a Vígszínház a vegyes finanszírozású teátrumok közé kerülne. Ebben az esetben hiába hoz a Fővárosi Közgyűlés majd döntést, a minisztérium adott esetben személyi feltételhez kötheti, hogy beszálljon társfenntartóként a Vígszínház életébe.
Rudolf Péter azt is írja pályázatában, hogy „a katartikus végkifejlet jobb emberré teszi a befogadót”. Kérdés, hogy a pályázat lezárásánál számíthatunk-e „katartikus végkifejletre”. 

Feszes forgatókönyv

A társulat tagjaitól származó információk szerint a Vígszínház társulata megosztott a leendő igazgató személyét illetően. Felkavarta a kedélyeket, hogy Eszenyi Enikő mellett Rudolf Péter is beszállt a versenybe. Bár Eszenyi egy interjúban azt mondta, hogy egy ekkora színház vezetése körül kialakult helyzetet nem lehet versenyként felfogni. Ráadásul Eszenyi és Rudolf Péter osztálytársak voltak a főiskolán, sokáig dolgoztak egy színházban, filmeztek együtt és jó barátságban vannak. Eszenyi hívta is újra rendezni Rudolfot, a színész lánya pedig a színháznál tölti színészi gyakorlatát. Úgy tudjuk, a társulat, illetve a szakszervezet tagjai meghallgatták mind a három jelöltet, akik húsz-húsz percben ismertették az elképzeléseiket. Az összejövetel után nem szavaztak. A társulat két tagot küld a szakmai bizottságba Hegyi Barbarát és Csőre Gábort. A főváros ugyanazt a két politikust – Tóth Józsefet és Hassay Zsófiát − delegálja, mint a Szabad Tér Színház esetében tette. Úgy tudjuk, a szakmai bizottság, amelybe a minisztérium is küld majd tagokat, március 10-én ül össze. Kérdés, hogy nyilvános lesz-e az ülés, amit Rudolf Péter kezdeményezett. A Közgyűlés várhatóan március végén dönt.

Szerző
Témák
Vígszínház
Frissítve: 2020.03.09. 14:31

Szentendrei múzeumok: egy történet két olvasatban

Publikálás dátuma
2020.03.09. 08:00

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum Facebook-oldala
Szentendre vezetői szerint míg alapfeladatainak a város nem tud eleget tenni, kész öngyilkosság lenne a Ferenczy Múzeumi Centrum működtetése. A kormánymédia eközben kulturális öngyilkosságról cikkezik.
A kormánymédia szerint kultúrarombolás folyik Szentendrén azzal, hogy a város új, ellenzéki vezetésű önkormányzata kezdeményezte a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) állami fenntartásába vételét, ezzel párhuzamosan a MűvészetMalom leválasztását az FMC-ről. Szentendre új városvezetése ezzel párhuzamosan állásfoglalást tett közzé arról, hogy az FMC tavalyi 240+30, azaz 270 millió forintos önkormányzati támogatása idén miért csökkent 80 millió forintra. „Szentendre 28 ezer lélekszámú város, mely 8,5 milliárd forint költségvetésből, az FMC 80 millió forint városi támogatással működik. (Ami 1 százalékos tétel a költségvetéséből.) A központi költésvetési támogatása 172 millió forint. Ebből tartja fenn a 11 épületből álló FMC-t, amelynek a munkavállalóinak állománya jelenleg 110 fő” – olvasható Szentendre önkormányzatának február 28-án állásfoglalásában.
„A 130 ezres lélekszámú Győr költségvetése 53,4 milliárd forint, ebből a pénzből finanszíroz, Szentendréhez hasonlóan szintén 11 kiállító helyet, 100,1 milliós központi-, és 470 millió forintos városi támogatással. (Amely kevesebb, mint a város költségvetésének 0,8 százaléka.) Győr múzeumainak (Rómer Flóris Múzeum) munkavállalói állománya 69,5 fő. Békéscsaba 40 ezres lélekszámú, szintén megyei jogú város, amely 37,7 milliárd forint költségvetéssel gazdálkodik, 105,6 millió központi költségvetésből, 30,2 millió forint városi támogatással működik (mely 0,8 százalékos tétel a város összköltségvetéséből), mindemellett 38 fős múzeumi munkavállalói állománnyal (Munkácsy Mihály Múzeum)” – írták a dokumentumban.
Szentendre polgármestere, Fülöp Zsolt emellett több fórumon állította: a május végén távozó igazgató, Gulyás Gábor november végén továbbította a város vezetése felé a kormányzat üzenetét: az FMC nem fog 2020-ra plusz támogatást kapni, csak a megyei hatókörű városi múzeumok központi támogatására számíthat. Gulyás Gábor ezzel szemben több fórumon – így most a lapunkhoz eljuttatott helyreigazítási kérelmében – állítja: részére senki nem jelezte kormánykörökből, hogy egyéb forrásokra nem számíthat az FMC. Míg a Magyar Nemzetnek nyilatkozva a város volt fideszes kulturális alpolgármestere, Gyürk Dorottya állította: „a pályázati lehetőségek elnyerése iránt sem mutat túl nagy érdeklődést” az új városvezetés. A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) 2017-ben bejelentett, tízmilliárd forint költségvetésű beruházásait említve arról már nem tett említést: bár az FMC alá tartozó Fő téri Képtár felújítására 2,6 milliárd forintot szánt az MTÜ, tavaly a Képtár felújításának az előkészítésre mindössze 15 millió forintot adtak.
A Szentendrei Képtár mellett még három FMC-s helyszínt alkalmatlan a kiállításokra a műszaki állapotuk miatt.

Pontosítás

"Borul a múzeumhálózat Szentendrén" című, február 25-én megjelent cikkünkben tévesen állítottuk, hogy az FMC-nek több munkatársa volna, mint a szentendrei önkormányzatnak és cégeinek összesen. Valójában Szentendre önkormányzatának címenkénti létszámkerete 2020-ban 466 fő. Cikkünk azon állítására, hogy „az Art Capital nemzetközi művészeti fesztivált sem lehetett volna külső források bevonása megvalósítani, a támogatók között volt egyébként a Pallas Athéné Alapítvány is”, az FMC helyreigazítási kérelmében állítja: az FMC sosem kapott támogatást a Pallas Athéné Alapítványtól. Más forrásból szintén kifogásolták február 25-i cikkünk azon állítását, hogy egyes művészek szerint Gulyás Gábor a Szentendrén élő alkotókat is figyelmen kívül hagyta. Az elmúlt években ugyanis az FMC több mint száz szentendrei alkotót mutatott be egyéni és csoportos kiállításon.