Különös macska-egér játékot űz a kormány és a főváros. A macska óvatosan kerülgeti az egeret. Néha fúj egyet, körmét meresztgeti, de nem bántja nagyon. Vigyáz rá, hisz hosszú ideig lesznek még összezárva, nem eshet neki mindjárt az elején. S azt is tudja, hogy ez az egér nem a szokványos könnyű préda. Látja mögötte a nagy fekete lyukat, és látni véli odabenn az egérnél jóval nagyobb erőt. Az egér tudatában van kicsinységének, de érzi a macska zavarát is. Ám nem akar óvatlanul a karma közé jutni, belemegy a macska játékába. Hol itt húz a macska bajszán, hol ott tép a bundán. Egyik se komoly, inkább csak bosszantó. A macska egyre nagyobb kedvvel penderítené el a csacska egeret az útból. Mégse teszi, inkább csak terelgeti. Hol itt kínál egérutat, hol ott. Az egér örül minden apró sikernek, és nem látja, hogy közben egyre távolabb kerül a fekete lyuktól, a kifürkészhetetlen erő nyújtotta biztonságtól. Mígnem az apró oldalazásból hosszú zsákutca lesz, ahonnan nincs menekvés.
Így játszik furcsa macska-egér játékot a kormány és a főváros. A kormány nem akar háborút. A főváros sem. Az alkumérleg egyelőre egyensúlyban van. De ez leginkább az atlétikai centrumért kipasszírozott 50 milliárdnak köszönhető. Minden más fronton hátrálni kényszerül a város. A korábban indított, de most forráshiányossá vált nagyberuházásokra - metró, Lánchíd, biodóm - nem ad több pénzt a kormány, kínosan fapados megoldások felé tolva ezzel a fővárost. Az uniós forrásokat szinte teljes egészében elviszi az 5-ös metró, így a városi beruházásokra alig marad. A Galvani-Albertfalvai híd csatájából az előző változat került ki győztesen, egyszerűen azért, mert a kormány csak ezt hajlandó megépíteni. Az iparűzési adó pántlikázása csak apróbb sebet ejtett a fővárosi költségvetésen, a színházak finanszírozása már mélyebbet, az adóbevétel jelentős kurtítása már halálos seb lehet.
Az apró játszmákban addigra megtörik a tavaly őszi lendület is. A macska kényelmesen elnyúlhat, nincs miért aggódnia tovább.