A nemek közötti egyenlőtlenség korunk rettenetes igazságtalansága és az egyik legnagyobb emberi jogi kihívás, amivel szemben állunk. Ugyanakkor a nemek közötti egyenlőség megoldást kínál korunk számos elhúzódó problémájára.
A nők a világon mindenhol nehezebb helyzetben vannak, mint a férfiak, kizárólag azért, mert nők. A kisebbségek nő tagjai, az idősebb nők, a fogyatékkal élő nők vagy a migráns és menekült nők még ennél is rosszabb helyzetben vannak.
Miközben a nők jogainak megerősödését láttuk az elmúlt évtizedekben a diszkriminatív törvények megszüntetésével és az iskolába járó lányok számának növekedésével, most mégis jelentős ellenállással nézünk szembe. A nemi erőszak és a családon belüli erőszak elleni jogi védelem számos országban meggyengült, miközben más országokban nőket büntető politikák vannak érvényben a megszorításoktól kezdve a reprodukciós jogaik korlátozásáig. A nők szexuális és reprodukciós jogai minden módon veszélyben vannak.
Ez mind azért lehet, mert a nemek közötti egyenlőség alapvetően hatalmi kérdés. Az évszázadokon át tartó diszkrimináció és a mélyen gyökerező patriarchátus egy tátongó szakadékot hozott létre a nemek közötti hatalmi egyenlőség terén a gazdaságainkban, a politikai rendszereinkben és a vállalatainkban. Ezt számos jelenség bizonyítja.
A nőket még mindig kizárják a felsőbb körökből, a kormányzástól a cégek testületein át a rangos díjátadókig. A női vezetőket és a közéleti szereplőket zaklatják, megfenyegetik, és visszaéléseket követnek el ellenük az interneten és a való életben is. A nemek közötti fizetési szakadék pedig csak egy tünete a nemek közötti hatalmi szakadéknak.
Még a feltehetően semleges adatok is, amelyek a döntéshozókat látják el információval a városi tervezéstől a gyógyszerek tesztelésén át, alapvetően a férfiakat veszik figyelembe mint mércét, amelyhez képest a nők jelentik a kivételt.
A nők és a lányok évszázados nőgyűlölettel és az általuk elért eredmények eltörlésével szembesülnek. Hisztérikusnak vagy klimaxosnak csúfolják őket, rendszeresen a kinézetük alapján ítélik meg őket, a természetes testi folyamataikat végtelen mítoszok és tabuk övezik, valamint szexizmussal, a férfiak leereszkedő beszédével vagy áldozathibáztatással találkoznak mindennap.
Ez mindannyiunkra nagy hatással van, és akadályát képezi annak, hogy megoldjunk számos kihívást és fenyegetést, amelyekkel szemben állunk.
Vegyük például az egyenlőtlenséget. A nők 77 centet keresnek, amíg a férfiak egy dollárt. A Világgazdasági Fórum legfrissebb kutatása szerint 257 évre lenne szükség, hogy ez a különbség megszűnjön. Eközben viszont a nők és a lányok 12 milliárd óra fizetetlen gondozási munkát végeznek naponta, ami nem játszik szerepet a gazdasági döntéshozatalban. Ha igazságos és mindenki számára működő globalizációt szeretnénk, akkor a politikáinkat azokra a statisztikákra kellene alapoznunk, amelyek figyelembe veszik a nők valódi hozzájárulását.
A digitális technológia egy másik idetartozó ügy. Az egyetemeken, a startup vállalkozásoknál és a világ innovációs központjaiban a nemek közötti egyenlőség hiánya igazán aggasztó. Ezek a technológiai központok alakítják a jövő társadalmait és gazdaságait, és nem engedhetjük meg, hogy megszilárdítsák vagy növeljék a férfiak dominanciáját.
Nézzük meg a világunkban zajló háborúkat. Egyértelmű az összefüggés a nők elleni erőszak, az elnyomás és a konfliktusok között. Az, ahogyan a társadalom kezeli a nőket, vagyis a lakosság felét, jelentős indikátora annak, hogy miként fog kezelni másokat. Még a békés társadalmakban is számos nő van halálos veszélynek kitéve saját otthonában.
Még a klímaválságra adott válaszunkban is megjelenik a nemek közötti szakadék. A csökkentéssel és az újrahasznosítással kapcsolatos kezdeményezésekkel túlzottan a nőket célozzák, míg a férfiak hamarabb tesznek hitet a még nem tesztelt technológiai megoldások mellett. A női közgazdászok és parlamenti képviselők pedig valószínűleg jobban támogatják a környezetvédelmi politikákat, mint a férfiak.
Végül a politikai reprezentáltság mutatja meg leginkább a nemek közötti hatalmi szakadékot. A világon csak minden harmadik parlamenti képviselő nő, de jelenlétük szorosan összefügg az egészségügyi és oktatási fejlesztésekkel és befektetéssel. Nem véletlen, hogy nők vezetik azokat a kormányokat, amelyek úgy határozzák meg a gazdasági siker fogalmát, hogy az magában foglalja a jóllétet és a fenntarthatóságot.
Ezért volt az egyik fő prioritásom az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, hogy minél több női vezetőnk legyen. El is értük a nemek közötti egyenlőséget a felsővezetők között két évvel a kitűzött időpont előtt, és készen állunk arra, hogy a következő években ezt minden szinten megvalósítsuk.
A világunk bajban van, és a megoldáshoz nélkülözhetetlen a nemek közötti egyenlőség elérése. Az embertől eredő hibáknak az emberiség által nyújtott megoldásai vannak. A nemek közötti egyenlőség lehetőséget ad a hatalom újradefiniálására és átalakítására úgy, hogy az mindannyiunk számára előnyös legyen.
Legyen a XXI. század a nők egyenlőségének százada a béketárgyalásokban, a kereskedelmi megbeszéléseken, az üléstermekben, a tantermekben, a G20-ban és az ENSZ-ben. Itt az idő, hogy ne a nőket akarjuk megváltoztatni, hanem azokat a rendszereket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy kiteljesedjenek.