koronavírus;

Járványkommunikáció

Azt kérdezték a minap egy népszerű tévéműsorban: vajon a nagy magyar hivatalosság kielégítően tájékoztatja-e a jó népet a koronavírus mivoltáról, a járvány természetéről, a védekezés eszközeiről, lehetőségeiről és követelményeiről? A válaszolók többsége úgy vélte: nem!

Persze mindent tudunk, amit tudni lehet, de a minden a nagy semmi. A vírusról, a járvány mibenlétéről és egyebekről feltehetően Szlávik János professzor és kartársai tudnak a legtöbbet, de minthogy ez a vírus újfajta lény, feltehetően még nem telt el elég idő jellegezetességeinek megismeréséhez, különösen pedig a hatásos gyógyeljárás kidolgozásához. Így aki minden tud róla, talán az sem tud eleget. A történelem ismer jó néhány nagy egészségügyi válságot - kezdve a XIV. század közepén lezajlott pestisjárvánnyal és a XX. század elején tízezreket elpusztító spanyolnátha-járvánnyal, végezve az ebolával és a legutóbbi szörnyűséggel, az AIDS fenyegetésével. Ezekkel szemben - a kor színvonalán - eléggé tehetetlenek voltunk egy ideig. Mi, polgárok nem tehetünk egyebet, megtesszük, amit a szakemberek javasolnak, s mellesleg (vagy nem mellesleg) nem hiszünk a kormánynak. Nem hisszük el, hogy kielégítően tájékoztatnak bennünket a járványról, s erre alapos okunk van.

A kormány akcióinak mindig vannak politikai elemei. A mögöttes megfontolások a kormány tájékoztatásából soha nem hiányoznak, mert (valószínűleg minden) kormány minden döntésében és megszólalásában arra is sandít, hogy mi is lesz az adott ügy politikai következménye, mire készteti majd a választókat. Most az alapállás is bizonytalan. Nem tudható, hogy a vírus milyen hatással és milyen hosszan támad Magyarországon, Európában, világszerte. 

A kormány ebből akkor jöhet ki jól, ha láthatóan uralja a helyzetet, ha gondoskodik a betegekről, ha képes megfékezni a járványt. Vagyis a tájékoztatásban eleve fellelhető a habozás, jóllehet a kormány igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy a hatóságok és az egészségügyi szolgálatok kiválóan felkészültek a kór terjedésére, az emberek ezt kétkedéssel fogadják. Mert valójában senki nem tudja igazán, hogy mire is kellene felkészülnünk, ugyanakkor a honi egészségügyben alapvetően nincs elég orvos (járványügyi szakorvos), laboratórium, szakképzett személyzet, eszköz és karantén-felszerelés. Vagyis nem hihető, hogy a magyar egészségügy komoly, nagy járványt képes kezelni, mert ehhez nincs elég eszköze.

A hitetlenség másik oka, hogy Orbán Viktor kormánya gondokról-bajokról soha még megalapozott, hiteles információt nem közölt a választókkal. Pillanatnyi érdeke szerint vagy eltúlozza, vagy bagatellizálja a rossz híreket, vagy éppen semmit sem közöl népével, netán kitalál meg nem történt dolgokat. A bajok oka mindig Soros, Gyurcsány és az ellenzék, vagy az Unió. A kormánynak nincs hitele, csak a fanatikus hívők előtt, akiknek mindegy, hogy valami tegnap (pl. klímaválság) csak nevetséges ellenzéki kitaláció volt, ma pedig már a kormányprogram része. (Migráns ide be nem teszi a lábát, mert lehet, hogy fertőző beteg.) És amit Orbán tesz, azt jól teszi, amit mond, azt jól mondja. Jó barátja, Erdogan is igazolhatja. A tények pedig mit sem számítanak.