Pótmamára volt szüksége Zulunak, a kis szurikátának (videó)

Néha a gondozóknak is be kell segíteniük az állatkerti gyereknevelésbe.

A most már kicsit több mint egy hónapos kölyök nagyjából másfél-kéthetes és 80 grammos volt, amikor az állatkert szakembereinek át kellett venniük az anyaállattól a gondozását. Kezdetben macskatejpótló tápszer volt a fő tápláléka, de most már szilárd táplálékkal, a szurikáták számára ínycsiklandó lisztkukaccal és gyászbogárlárvával is próbálkozik. A kis Zulu gondozása szinte 24 órás feladatot ad a gondozóinak, akik a gyereknevelés teendőit éppúgy megosztják egymás között, ahogy a szurikáta csapat tagjai is. A kicsi nemcsak napközben van „pótmamáival”, mert így egyszerűbb; a gondozók éjszakára is magukkal viszik.

A mongúzfélék közé tartozó, Afrika déli részén őshonos szurikáták (Suricata suricatta) az állatkert legnépszerűbb kisemlősei. Az örökbefogadási toplistán például az elefántokkal, zsiráfokkal, gorillákkal és tigrisekkel együtt mindig az élmezőnyben szerepelnek. Népszerűségükhöz bájos megjelenésükön túl az Oroszlánkirály című rajzfilm egyik karaktere, Timon is hozzájárult, nem is beszélve a Szurikáták udvarháza című nagy sikerű dokumentumfilm-sorozatról.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben már több évtizede foglalkoznak szurikátákkal, egy korábbi nőstény, Vanessa, aki a „szuperanyaként” emlegetnek, élete során minden létező rekordot megdöntő számú kölyköt hozott a világra.

A csoportokban élő szurikátáknál általában a domináns pár joga a szaporodás, így a rangsorban hátrébb lévő nőstényeknek ritkán lehetnek utódaik. Ha mégis megtörténik, a nőstényt a domináns állatok akár el is üldözhetik a csapattól, a kicsit pedig el is pusztíthatják. Az állatkertekben, ahol a vadonhoz képest kevésbé küzdelmes az élet, és ezért az állatok tovább is élnek, az ilyen utódok is esélyt kapnak, például úgy, hogy a gondozók vállalják el a pótmamaságot.