Kötéltánc a nélkülözés határán: gondban a többgyerekes- és egyszülős háztartások

A gazdasági bővülés farvizén csökkentek bizonyos szegénységi mutatók, de közben az egyenlőtlenségek növekednek. Pedig a XIX. század század vége óta nem volt még olyan kormányzat, amely ne törekedett volna a legrosszabb helyzetben lévők támogatására.

Február végén publikálták az Európai Bizottság Magyarországról szóló országjelentését, amely elsősorban a gazdasági növekedés, illetve annak társadalmi feltételrendszere felől közelíti meg a tagállam helyzetét. Szikra Dorottya szociálpolitikus az országjelentés társadalompolitikai vonatkozásairól beszélt az Új Egyenlőség podcastjában.

A dokumentum elismeri, hogy a magyar gazdasági növekedés uniós összevetésben az egyik legmagasabb az elmúlt években, és azt is, hogy elsősorban a foglalkoztatás bővülése hatására a szegénység is mérséklődött. Ugyanakkor a jelentés egyik központi megállapítása, hogy a növekedés haszna egyenlőtlenül oszlik el a magyar társadalomban, nem kis részben azért, mert a kormányzati elosztási politika maga is növeli az egyenlőtlenségeket. Továbbra is fokozottan kitettek a szegénység kockázatának a többgyerekes és egyszülős háztartások, nagyon magas a mortalitás, nem változott az egyenlőtlenségek és mobilitási esélyek rendkívül egyenlőtlen területi eloszlása. Bár az országban többen dolgoznak, mint korábban, a dolgozói szegénység mértéke európai összevetésben jelentős, az adóék az alacsony bérek esetében Magyarországon a legnagyobb az Európai Unióban. Az adócsökkentés és a családtámogatási hitelprogramok egyértelműen a társadalom felső tizedéhez tartozókat részesítik előnyben.

Szikra Dorottya szerint amióta csak magyar szociálpolitikáról beszélhetünk, tehát a tizenkilencedik század vége óta, nem volt még olyan kormányzat, amely – a maga ideológia és politikai korlátai között – ne törekedett volna a legrosszabb helyzetben lévők támogatására. Az Orbán-kormány a gondolkodásmódját és a szakpolitikai döntéseit illetően egyaránt tudatosan mellőzi ezt a célt.

A felső-középosztályt célzó családtámogatások – habár komoly politikai támogatói bázist építenek a támogatások kedvezményezettjeiből a kormány mögé – túl szűk fókuszúak ahhoz, hogy általuk megvalósulhassanak a kormány saját demográfiai célkitűzései. A kormányzati elosztási politika következménye az is, hogy bár a szegénység a gazdasági növekedés járulékos következményeként csökken, eközben más közép-európai országokban célzottan, nagyobb léptékben és eredményesen zajlik a szegénység tudatos visszaszorítása.

A szociálpolitikus tapasztalata az is, hogy a hiányzó egyeztetési fórumok következtében átláthatatlan a kormányzat szakpolitikai döntéshozási struktúrája, ezért azt is nehéz megmondani, milyen impulzusok révén volna előidézhető akár csak részleges irányváltás. Szikra Dorottya ugyanakkor nem látja teljesen hatástalannak az országjelentést, és az ahhoz hasonló egyéb puha uniós politikai eszközök alkalmazását, az európai viszonyítási pontok rendszeres rögzítését.

A témában indított szavazásunk: