A nyóckerben az élet vize

Publikálás dátuma
2020.03.14. 15:18

Van egy palota a belváros közepén, a VIII. kerület úgynevezett mágnásfertályában, melynek rejtett alagsori laboratóriuma befalazott titkokat rejt. A legenda szerint a Szent Gráli értelemben vett élet vizét sikerült itt kikotyvasztania a Gschwindt-cég tulajdonosának.
Igazi alkimista boszorkánykonyhát sejtettek a XX. század elején a Puskin utca–Bródy Sándor utca sarkán álló épület picéjében. A ház ura, Gschwindt György nem is rejtette véka alá abbéli szándékát, hogy némi szabadkőműves dobbantóval megkísérelje a lehetetlent, és megtalálja az örök élet forrását. A századforduló egyik legsikeresebb vállalkozójaként megtehette, hogy az édesapja, Gschwindt Mihály által megteremtett családi vagyonból tetemes összegeket költsön okkult hóbortjára. A Bajorországból, kis győri megálló után 1846-ban Budapestre érkezet család először dohánytermesztéssel és kereskedéssel foglalkozott, majd amikor 1854-ben a dohányipar állami monopólium lett, a szeszesital-gyártás felé fordultak. Hamarosan Gscwindt Mihály lett Magyarország második (Zwack után) legnagyobb alkohol-előállítója és kereskedője – gyáruk az első szeszfinomító volt az országban. A Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár nagyjából a mai Corvin mozi területén állt. Mihály uram, ahogyan akkoriban nevezték, rendkívüli élelmességgel alapozta meg a család vagyonát: elnökségi tagja volt egy bőrgyári, valamint egy vasútépítő részvénytársaságnak, egy banknak, két gőzmalomnak, emellett pedig a szeszgyártás során keletkező melléktermékek hasznosítására is nagy figyelmet fordított. 1869-ben, az Üllői út sarkán terpeszkedő hatalmas komplexum részeként, megnyitotta Józsefváros első tisztasági közfürdőjét, melyhez a szeszpárlásból visszamaradó meleg víz biztosította a vizet. Vendégforgalma a nyolcvanas évekre meghaladta az évi hetvenezer főt, különlegessége volt a fenyőfürdő és az iszapos zuhany.
Az „élet vize”-mániát is családi örökségként kapta a bizniszt továbbvivő György, csak az édesapja még az Unicum konkurenciájának szánta a „zárdatitkok felhasználásával, különös füvekből” készített alkoholos főzetet. A gusztusos kis üvegcsékbe palackozott Aqua Vitae-ben látta, ha nem is az örök élet, de a Gschwindt-név örök fennmaradásának zálogát. Amikor György megörökölte a város terjeszkedése miatt Budafokra szorult üzemet, az már lényegében magától működött, és biztosított a család számára nem is akármilyen megélhetést. A XX. század elején 14. helyen állt a főváros legtöbb adót fizető személyeinek listáján, és 17 fővárosi, többségében VIII. kerületi ingatlan szerepelt a nevén. Gschwindt György azonban már közel sem volt annyira inspirált gazdaságilag, mint az édesapja: ő egyfelől társadalmilag, másfelől pedig eszmeileg szeretett volna további dicsőségeket szerezni a nyolc mássalhangzós, egy magánhangzós Gschwindt-névnek. A Puskin-Bródy Sándor utca sarkán impozáns palotát építtetett, külön zeneteremmel, ahol a kor előkelőségei által látogatott szimfonikus zenekari hangversenyeket tartottak. Arisztokratákkal, nagytőkésekkel, befolyásos politikusokkal barátkozott – közülük többen a családi villában béreltek lakást. Teleki Tibornak, vagyis az utolsó koronaőrnek az unokája még az ezredfordulón is ott lakott. Magányos óráiban György teljesen belemerült a szabadkőműves tanokba – egy barátjával folytatott levelezés arról tanúskodik, hogy szent meggyőződése volt, hogy előbb-utóbb az igazi titok mibenlétére bukkan. A szent cél érdekében a házat is afféle metafizikai szimbólumok hatása alá helyezte: a Bródy Sándor utcai homlokzat dísze egy téglalap alakú domborműben látható napóra, Nap-arccal, a keleti oldalán a harciasságot szimbolizáló kakassal, a nyugatin pedig a titokra utaló bagollyal. Bár a család igyekezett eltitkolni György okkult hobbiját, azt többen sejtették, hogy a híres zeneterem mellett egy titokzatos vegykonyhát is rejt a ház, ahol a házigazda az élet vizének titkait kutatja. Egy nap aztán az ország elitje, a házi hangversenyek befolyásos közönsége levelet kapott Gschwindt Györgytől, akinek euforikus örömét az írott szavak sem tudták leplezni: megtalálta az örök élet forrását, amit ekkor és ekkor ünnepélyesen megosztana a nagyra becsült grémiummal. Mire a kíváncsi barátok a helyszínre értek, György holtan hevert az élet vizének feltételezett kotyvalék mellett – vagy a különleges varázsszer, vagy az izgatottság okozta infarktus, esetleg a palackból kiengedett szabadkőműves szellem okozta halálát, amiért olyanba ütötte az orrát, amihez ember nem férkőzhet közel. A titkos laboratóriumot a család főzetestül befalaztatta (kiönteni állítólag nem merték), a meglévő feljegyzéseket pedig megsemmisítették. A mai napig senki nem fért még hozzá az élet vizéhez, és azt sem tudni, egészen pontosan hol volt az alkimista rejtek lejárata.
Szerző
Témák
víz

A szigeti sünök esete a kullanccsal

Publikálás dátuma
2020.03.14. 09:04

Fotó: Népszava / Népszava
Rövidesen felébrednek a november óta téli álmukat alvó sünök, köztük azok is, amelyek a budapesti fás, erdős területein vészelték át a 2019-2020-ban viszonylag enyhe telet. Békásmegyeren, a lakóteleptől alig pár méternyi távolságban egy ilyen félreeső ligetben a kerületi önkormányzat a fák tövében avarból kupacokat alakíttatott ki, ahol az őshonos, védelem alatt álló állatok biztonságosan, a faj igényeinek megfelelő telelőhelyen pihenhettek. A lombhalmok mellett kis táblákon, verssel, képpel fel is hívták az arra járók figyelmét a sünökre. A közterület-felügyelet állatvédelmi járőrei a helyüket kereső kisemlősöket a tél beköszöntével a megjelölt helyre szállították. (Azokat az állatokat, amelyek erre rászorultak - az előző télen több mint 350 sünt - a Fővárosi Állat- és Növénykertben lévő Sünispotályba vittel - főleg a 350 grammos súlyt el nem érő, „méreten aluli”, elégtelen kondíciójú példányokat.)
Korábban kevésbé idilli híreket hallottunk a Margit-sziget sünállományának élősködőiről. Földvári Gábor parazitológus, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársa egy több éves programban vizsgálta az itt élő sünöket, s megállapította, hogy egy-egy állat akár 240 kullancsot is hordozhat. A kutató a Népszavának elmondta: a laboratóriumi vizsgálatok során a Margit-sziget növényzetéről gyűjtött közönséges kullancsok (Ixodes ricinus) több mint 30 százaléka pozitív volt borreliára, vagyis a Lyme-kórt okozó baktériumra. A kullancs közvetítő szerepet játszik a betegséget okozó baktérium gerinces gazdái (pl. a sünök) és az ember között. A baktériumot átviheti az egyik fejlődési alakjából a másikba, így kerülhet a kórokozó egy madárból, sünből, rágcsálóból - csípés útján - az emberbe. Viszont a kutató cáfolta azt a  tavaly nyár óta elég széles körben elterjedt állítást - amelyhez egyébként a Magyar Kullancsszövetség elnöke is csatlakozott, - hogy a Margit-szigeten élő sünökön olyan új kullancsok (Hyalomma marginatum) kifejlett példányát lehet megtalálni, amelyek hordozzák a krimi-kongói vérzéses láz (KKVL) vírusát. A valóság ezzel szemben az, hogy az ilyen, nálunk nem őshonos kullancsnak mindössze egyetlen példányát sikerült azonosítani - a megvizsgált 10 ezer kullancs közül - de az is még nimfa stádiumban volt, vagyis még nem fejlődött ki. Azóta újabb előfordulásra nem bukkantak. 
Így ki lehet jelenteni, hogy a betegség tényleges kockázatot jelentő mértékben még nem jelent meg Magyarországon. Földvári Gábor feltételezi, hogy az egyetlen "találat" egy vándormadár révén juthatott a szigetre. A betegség egyébként súlyos, a megfertőződött embereknél 30 százalékos a halálozási arány. Védekezés híján akár két hét alatt is végezhet az emberrel. Mivel a telek világszerte enyhülnek, így azok a paraziták, amelyek régebben a hűvös időben elpusztultak, most áttelelhetnek, vagyis az óvatosság semmiképpen se árt. (Eddig Románia és Horvátország volt az új kullancsfaj elterjedésének az északi határa, most azonban már Németországban, sőt Svédországban is megtalálták a kifejlett példányait, ezért magyarországi elterjedése egyáltalán nem kizárt.) A közelmúltban érkezett olyan hír is, hogy a Mecsekben is találtak olyan kullancsot, amely a vérzéses láz kórokozóját hordozta, azonban a Pécsi Tudományegyetem virológusai ezt cáfolták. Magyarországon egyébként 20-30 kullancsfaj őshonos, és noha számolhatunk trópusi és mediterrán fajok behurcolásával, egyelőre ezek stabil populáció nálunk nem alakultak ki. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a Margit-szigeten élő közönséges kullancsok elsősorban sünökön táplálkoznak - mégsem gondol senki emiatt a kisemlősök kiirtására, vagy arra, hogy emiatt el kellene kerülni a szigetet. Ellenben védekezni nem árt, spray-val vagy riasztókenőcsökkel. A szigeten sétáltatott kutyákat is hasonló módon érdemes védeni. A lenyírt füvű strandokon és réteken ritkább a kullancs előfordulása. A sűrű fák, bozótok azonban megnövelik az esélyét a kellemetlen vérszívóval való találkozásnak.
Szerző
Témák
kullancsok

A turistáknak nem kellett a Béke

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:55

Fotó: BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA - KLÖSZ GYÖRGY / Fortepan - Adományozó
Az ember azt hinné, ennél egyszerűbb szobor nem létezik. Aztán elolvassuk a szakirodalmat, és rájövünk: bár temérdek cikk és tanulmány foglalkozott az úgynevezett Oroszlános kúttal, a bennük közölt adatok rendszerint ellentmondanak egymásnak. Lássuk tehát azt a történetet, amely jobbára az immár digitalizált korabeli újságokon alapul. Ami biztosnak tűnik, hogy a terézvárosi közkutat Kasselik Fidél tervezte, és az ugyancsak általa épített plébániatemplom előtt állították fel a XIX. század legelején. Jó emberöltővel később, amikor a Belvárosban megszületett a pompás Nereidák kútja, a külvárosban is igény támadt némi szépítésre. Hild József egy híres kortárs műalkotás, az 1816-ban Szentpétervárra készült Canova-szobor, a Béke mását tervezte meg a kút tetejére, bár itt nem oszlopra, hanem vesszőkötegre támaszkodott a kígyót eltaposó, szárnyas nőalak. Úgy tudni, a figurát Bauer Mihály faragta ki mészkőből, a harmincas évek második felében. Aztán az 1890-es évek elején villamosvonalat építettek a Király utcában, majd a templom előtt rákanyarították a Nagymező utcára. Ekkor derült ki, hogy a kút és a szobor nagyon útban van, s mivel ekkorra már vízvezeték szállította a vizet a lakásokba, nélkülözhető is volt. A városi tanács tárgyalni kezdett a lebontásáról, s bár okozott egy kis zavart, hogy egyes tanácsnokok Szent Teréziát vélték felfedezni a kígyós-szárnyas alakban, 1895 februárjára kimondta a képzőművészeti bizottság, hogy „sem művészi, sem egyházi értéke nincs”. A szobrot felajánlották a turista egyesületnek, a kútról pedig úgy döntöttek, kerüljön a Népligetbe.
Hogy a turistáknak végül miért nem kellett a Béke, azt nem tudjuk, de tény, hogy 1896-ban a bontást elvégző Klein H. János építőmester végül az összes elemmel a Népliget felé vette az irányt. Ezen az úton tört össze a szobor: igaz, amikor a városi tanács a helyére állítandó empire váza 150 forintos árát akarta behajtani rajta, Klein kikérte magának, mondván „Szandház szobrász kezdő segéd korában, 1841-ben faragta puha mészkőből, ezért tört össze”. Az 1892-ben elhunyt Szandház Károly faragta, nem Bauer? Klein, aki személyesen ismerte, ezt tőle hallhatta vajon? Talán sosem fogjuk megtudni. Az viszont tény, hogy a szobrot 1986-ban újrafaragtatta a főváros, majd 1998-ban visszavitték a kutat a Terézvárosba. Ma is ott áll, a templom mögött.
Szerző