A határok védelmét össze lehet egyeztetni az emberi jogokkal – Interjú Gerald Knausszal a menekültkérdésről

Az Európai Uniónak és Törökország is érdeke a menekültügyi együttműködés folytatása, a hatékony határvédelemhez pedig nincs szükség jogtiprásra – állítja Gerald Knaus, a 2016-os egyezség megálmodója.

A török–görög határon most kisebb a válság, mint 2015-ben, Athén mégis felfüggesztette a menedékkérelmek fogadását, és azt ígéri, hogy minden illegális határátlépőt kitoloncolnak. Miért reagáltak ilyen keményen?

Még mielőtt Erdogan török elnök ráengedte volna az embereket Görögországra, már erőszakos tiltakozások voltak az Égei-tengeri szigeteken, ahol a görög kormány és az EU is kudarcot vallott. A menedékkérők szörnyű körülmények között éltek, mert a menekültügyi eljárások nagyon lassúak voltak, még akkor is, amikor kevesen érkeztek. Törökország hajlandó lett volna mindenkit visszafogadni, de nem volt túl sok visszaküldés, Görögországban nőtt a feszültség. 2017 ősze óta pedig egyetlen uniós ország sem vett át embereket tőlük, emiatt cserbenhagyottaknak érezhették magukat. Ezért is váltott ki olyan erős választ, amikor Erdogan a határra küldte a menekülteket. Azonban a Görögországba érkezők túlnyomó többsége a tengeren jön, őket nem lehet megállítani kerítéssel vagy könnygázzal. A tengeri határok védelméhez együttműködésre van szükség. Ezt a görögök is tudják, amikor beszéltem velük, reményüket fejezték ki, hogy új egyezség születik Törökországgal.

A görög intézkedések ellentmondanak az európai és a nemzetközi jognak. Miért nem reagáltak erőteljesen erre az uniós intézmények?

Az elmúlt években fokozatosan csökkent a nemzetközi jog iránti elkötelezettség. Egyaránt problémás a líbiai milíciákkal való együttműködés, az erőszakos kitoloncolás gyakorlata a horvát határon vagy a magyar menekültügyi szabályozás. A menedékkérelmek fogadásának görög felfüggesztése mélyen aggasztó. A gyakorlatban semmit nem segít, de szörnyű üzenete van. A jelenleg Görögországba érkezőknek nagyon hosszú időbe telik, mire benyújthatnak egy menedékkérelmet. Miért függesztenek fel akkor egy alapvető jogot? És meddig?

Talán a jogorvoslat lehetősége nélkül akarják kitoloncolni az embereket.

De ezt jogilag nem tehetik meg. Ha figyelmen kívül hagyják is a menekültügyi egyezményt, akkor is ott van az ENSZ kínzás elleni egyezménye, ami alapján meg kell vizsgálniuk, hogy kitoloncolhatják-e az adott személyt. Nem szabad elveszti az uralmat az események felett, olyan politikára van szükségünk, ami képes kézben tartani az irányítást, anélkül, hogy feláldozná az emberi jogokat. Az Európai Bizottságnak ezért világossá kell tennie, hogy segíteni akarnak Görögországban a határvédelemben, de ez kizárólag az európai jog és szerződések betartásával lehetséges. Különben a jövőben még könnyebb lesz felfüggeszteni más jogokat is, és akkor senki nem lesz biztonságban.

Megmenthető-e az EU–török megállapodás?

Fontos leszögezni, hogy ez valójában csak egy sajtóközlemény, ami annak ellenére is az Európai Unió migrációs és határpolitikájának legerősebb eszközévé vált az elmúlt években, hogy nincs semmilyen jogi ereje. A nyilatkozatban a felek megállapították és egyeztették érdekeiket: az EU együtt akart működni, hogy csökkenjen a szabálytalanul érkező menedékkérők száma, a török kormány pedig leginkább abban a hatalmas pénzügyi támogatásában volt érdekelt, amit az EU a szír menekültek integrációjára ajánlott. Amíg egybeestek az érdekek, a sajtóközleménynek megvolt a hatása. Az elmúlt három-négy hónapban azonban nem voltak tárgyalások arról, hogy az EU elkötelezné magát további támogatások mellett, miközben Törökországnak egy újabb, Szíriából érkező menekülthullámmal kellett szembenéznie. Amit az elmúlt két hétben láttunk, az az EU-török sajtóközleményben foglaltak nélküli világ, nagyon kellemetlen helyzet. Az unió mindazonáltal továbbra is érdekelt a törökországi menekültek támogatásában, a török kormánynak pedig továbbra is érdeke ennek a támogatásnak a megszerzése. Tehát szükség van egy új nyilatkozatra, amelyet mindkét fél tiszteletben tart.

A török elnök jelezte, hogy nemcsak pénzt akar, hanem a menekültek áttelepítését is.

Ez eleve szerepelt a megállapodásban. A nyilatkozat negyedik pontja kimondta, hogy amint jelentősen csökken az új menekültek száma, önkéntes humanitárius áttelepítéseket kell végrehajtani Törökországból. Az Európába érkezők száma nagyon gyorsan visszaesett: a 2016 márciusa előtti egy évben egymillióan jöttek, az azt követő évben csupán 26 ezren. A hatás drámai volt, az EU négy év alatt mégis mindössze 25 ezer embert vett át. A törökök ezért kérik, hogy kezdjék meg az áttelepítéseket, de enélkül is óriási igény van a pénzügyi támogatásra. Úgy gondolom, messzire vezetne, ha az EU ígéretet tenne a törökországi menekültek áttelepítésére, és a jövőben biztosítaná a pénzügyi forrásokat – további hatmilliárd eurót a következő öt évre.

Ha Erdogan most megkapja, amit akar, mi akadályozza meg őt abban, hogy legközelebb is fegyverként használja a menekülteket?

Nem fog megkapni mindent, amit akar, ez 2016 márciusában sem történt meg. Az egyezségből sok dolog nem valósult meg. A törökök arra számítottak, hogy az EU menekültek százezreit fogja átvenni és több uniós csúcstalálkozóra hívják meg őket, ahol az EU újratárgyalja velük a vámunióról szóló megállapodást, de ezek nem történtek meg. Szóval nem arról van szó, hogy Törökország diktálhatja a feltételeket, hanem arról, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Számomra éppen ezért érthetetlen, hogy az EU elszámította magát és nem ajánlotta fel azt az egy dolgot Törökországnak, ami eddig működött, a szír menekültek támogatását.

Ön öt éve az EU legveszélyesebb személyének nevezte Orbán Viktort, de a jelenlegi események tükrében a Die Pressében egy szerző azt állította, hogy neki volt igaza 2015-ben és megérdemli, hogy bocsánatot kérjenek tőle. Mit gondol erről?

Ha valaki úgy véli, hogy meg kell szabadulnunk a menekültügyi egyezménytől, és az erőszak alkalmazása a határon a legjobb vagy az egyetlen módja a bevándorlók és menedékkérők megállításának, akkor boldogan veheti tudomásul mindazt, ami az elmúlt két hétben történt. Én viszont úgy gondolom, hogy ez Európa kudarca. A menekültügyi egyezmény a civilizációnk alapja. A második világháború tapasztalataira épült, amikor zsidók százezrei hiába próbáltak meg elmenekülni, illetve amikor a háború után sok szovjet állampolgárt átadtak a Szovjetuniónak. Az az alap, hogy bárki, aki átlép a határon és, folyamodhat menedékért. Természetesen vissza lehet őket tessékelni, ha nem szorulnak védelemre, de erre külön eljárás van. Az Orbán Viktor által javasolt stratégia szerintem többről szól, mint a menekültügyi egyezmény. 2016 óta megkérdőjelezi az 1940-es és ‘50-es években felállított összes alapjogot és intézményt, köztük az Emberi Jogok Európai Egyezményét is. Abban igaza van, hogy az emberek azt akarják, hogy megvédjék őket, de téved, amikor azt mondja, hogy ehhez fel kell függeszteni az emberi jogokat

Orbán Viktor mégis azt állítja, hogy az ő intézkedései oldották meg a 2015-ös válságot.

Az unió igazi külső határa Görögország és Törökország között húzódik, és Törökországgal Angela Merkel német kancellár, valamint Mark Rutte holland miniszterelnök tárgyalt. A megállapodással, 97 százalékkal visszaesett a menedékkérők száma. Ha Európa egészét tekintjük, nem csak Magyarországot, akkor a válságot a Törökországgal folytatott tárgyalások révén oldották meg 2016 márciusában.

Orbán Viktor bírálóit a magyar kormánypárti média gyakran bevándorláspártinak minősíti, emiatt meg kell kérdeznem: Ön annak tartja magát?

Ez teljes fogalomzavar. Minden országnak a saját joga eldönteni, akar-e bevándorlást vagy sem. A bevándorlás nem emberi jog, hanem nemzeti érdek kérdése. A védelemre szoruló menekülteknél viszont más a helyzet. Ha meg akarjuk őrizni annak lehetőségét, hogy megvédelmezzük az erre jogosultakat, akkor meg kell különböztetnünk a bevándorlókat és a menekülteket. Mi, az ESI-nél ezért kardoskodunk olyan határozottan amellett, hogy javítani, gyorsítani kell a menedékkérelmi eljárásokon. Mindazonáltal őrült ötlet, hogy minden menekültnek Németországba vagy Svédországba kell mennie. Segítenünk kell ezért a menekülteken a harmadik országokban. Szóval nem gondolom, hogy a szabálytalan bevándorlás jó dolog, de hiszem, hogy a menekültügyi egyezmény méltó arra, hogy megvédjük. Nem gondolom, hogy a bevándorlás emberi jog, de hiszem, hogy ha jól kezelik, akkor hasznot hozhat. Ezt látjuk Lengyelország esetében is, amely nagyon szívesen veszi a munkaerő beáramlását Ukrajnából és máshonnan. De nem szabad összekevernünk a kettőt. A menekültügyi egyezmény az emberi jogokról szól, nem a bevándorlásról. A földközi-tengeri migráció esetében például többnyire nem menekültekről van szó, de a bevándorlóknak is vannak jogaik, az emberi méltósághoz való jogot is tiszteletben kell tartani. Meg kell találnunk a módját, hogy elvegyük a kedvüket attól, hogy Líbiába utazzanak és csónakba szálljanak. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy gyors eljárásban bíráljuk el a menedékkérelmüket, hogy ha nem jogosultak menedékjogra, akkor gyorsan visszaküldhessük őket a hazájukba. Az európai országok eddig nem teljesítettek ebben jól, de így össze lehetne egyeztetni a határok védelmét az emberi jogokéval. Az előző öt évben ez volt a mi programunk.