„Ez a meccs annyira kellett a magyar labdarúgásnak, mint a koronavírus” – mondta egy soroksári játékos csapata gyirmóti mérkőzése után, és nyilvánvalóan igaza volt. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy ebben a szörnyűséges helyzetben, amelyben csak a páratlanul magabiztos antikommunikációs államtitkár tudja a tutit, miért rendeztek zárt kapus fordulót az első vagy a másodosztályú bajnokságban. (A bürokratikus álláspont ismeretes: „Amíg a kormány nem tiltja meg a sportesemények megrendezését, addig zárt kapuk mögött folytatódhat a küzdelem.” Hétfőn szerencsére az MLSZ is felfüggesztette a bajnokságot.) Az pedig jellemzően tragikomikus: a közszolgálatinak nevezett televízió nyomban a nézők segítségére sietett, és mind a hat NB I-es találkozót leadta.
A kulisszákon nem érződött a különbség, hiszen idehaza népegészségileg teljességgel veszélytelen időkben is szembetűnően üresek a tribünök. A tévés igyekezetre tehát szinte semmi szükség nem volt, mivel 2020-ban a magyar bajnoki fordulók átlagos össznézőszáma 15 667-re „rúgott”. Azaz hazánk lakosságának alig 0,16 százaléka látogatta a hivatalos besorolás szerint NB I-es meccseket, tehát nemhogy mélyütés, de még lecsúszott tasli sem érte volna az országot, ha nincs ez a hallatlan közvetítői buzgalom. Koronavírus-járvány idején kiváltképp ezredrangú, mi történik a Honvéd–Kisvárdán – még akkor is, ha a kispesti imitátorok ötöt kapnak a parányi múltú vendégektől, minek következtében Bozsik József vagy Puskás Ferenc azóta is forog a sírjában –, de hát nálunk nyitott kapuknál is sikerült megteremteni a lelátói elszigeteltséget, gondoljunk az Újpest–Felcsút találkozó 182-es nézőszámára. Majdhogynem többen voltak a rendezők és a résztvevők, mint a szurkolók...
De most tényleg ne vicceljünk! Ezt kérte a Hivatásos Labdarúgók Szervezete is az MLSZ-től, a szövetség szíves figyelmébe ajánlva: „Napjaink sajnálatos eseményei előrelátást és felelősségteljes döntéseket követelnek. A legfontosabb az emberi élet, az egészség védelme.” Aztán már az első osztályú klubok is halasztásra szólították fel az illetékeseket. Amúgy korábban olyan jelentéktelen, a dekadens Nyugaton kiírt európai bajnokságokat is megszakítottak, amilyen az angol, a német, a spanyol. A magyar meg dübörgött. Igaz, Bolsonaro brazil elnök „hisztériás reakciónak” nevezte, hogy a dél-amerikai ország szövetsége felfüggesztette az égisze alatt zajló valamennyi sorozatot, ahogyan elhalasztották a Libertadores Kupa mérkőzéseit, és nem kezdik el a 2022-es világbajnokság dél-amerikai selejtezőit sem, noha ezek nyitánya – a tizennyolc fordulós körmérkőzés miatt – éppen e hónapban lett volna esedékes. A múlt hét tanúsága szerint a hazai labdarúgás „Bolsonaróit” sem zökkentették ki a körülmények, ahogyan a jegybevétel elmaradása sem érinti a magyar klubokat – talán a nem csupán mikroszkóp alatt fölfedezhető publikumot felmutató FTC kivételével –, hiszen az a költségvetésük elenyésző hányada, az állami forrás meg mifelénk kiapadhatatlan.
Azért én MLSZ-különdíjat adnék mindazoknak, akik a legutóbbi NB I-es forduló hat mérkőzését egytől egyig megnézték a tévében, sőt még a Gyirmót–Soroksár nulla-nullát is végigizgulták. A kitüntetéshez nagyobb összeget is csatolni lehetne, mert ilyen állhatatos, a sziklaugrás bajnokainál is elszántabb drukkerek kiváltképp nincsenek sokan, azaz a különben agyonfinanszírozott szektorban nem kellene különösebb költségekkel kalkulálni. A mindent kibíró drukkereknek – műfutballügyileg – attól az időszaktól sem kell tartaniuk, amikor már itthon sem rendeznek meccset. Elvégre muníció van bőven, „konzervből” reggeltől estig képernyőre vetíthetők azok a jelenetek, amelyek többsége jobb helyeken szilveszteri összeállításokban kapna csak helyet. A pusztán kapcsolgatók, azaz véletlenül odatévedők kedvéért azért ki kellene írni: Vigyázat, nem lassított felvétel!
Ezzel együtt gyanítom, már előkészületben van néhány kihagyhatatlan összeállítás, a Felejthetetlen felcsúti finomságok, a Pompás paksi parádék vagy a Best of Mezőkövesd.
