Az utolsó pillanatig vita volt arról Franciaországban, van-e bármi szükség a helyhatósági választás vasárnapi, első fordulójának megrendezésére. A koronavírus miatt olyan helyzet állt elő, amikor csak másodlagos, ki irányíthatja az egyes városokat, településeket a következő hat évben. A kormányzat még nem találta meg a módját annak, hogy az ország ne jusson Itália sorsára, s ne növekedjen a megbetegedések száma olyan drámai mértékben, mint a szomszédos államban. Két hét alatt 300-ról 5400-ra emelkedett a fertőzöttek száma, Emmanuel Macron kemény intézkedésekkel próbálta elejét venni a nagyobb bajnak, eddig sikertelenül. Sokan még múlt hétvégén sem vették komolyan a figyelmeztetéseket, a világsajtót is bejárta az a kép, amely egy bordeaux-i bevásárlóközpont környékét ábrázolta: hatalmas tömeg lepte el az ottani utcát, mintha valamelyik ázsiai metropoliszban készült volna a felvétel.
Van abban némi ellentmondás, hogy miközben a kormány arra szólítja fel az embereket, kerüljék a szociális érintkezéseket, a parlamenti pártok múlt héten egyöntetűen a voksolás megrendezése mellett foglaltak állást. Egyes akkori vélekedések szerint a halasztás a demokrácia halála lenne, s még háborúban is megtartották a voksolásokat.
A vasárnapi választáson mért részvételi arány után azonban a jobb- és baloldali politikai vezetőkben is felmerülhet a kérdés: ebben a helyzetben is előbbre való a választás megrendezése az emberek egészségénél? Néhány hetes vagy hónapos halasztást lehet-e egyáltalán a demokrácia halálának nevezni? A választók mindössze 45 százaléka élt szavazati jogával. A francia demokráciában soha, egyetlen választásnál sem mértek ennyire alacsony részvételt. 2014-ben például 64 százalék voksolt az első fordulóban, a visszaesés mértéke tehát mintegy 20 százalék. Sietve hozzátesszük: teljesen érthető az emberek tömeges távolmaradása, még az is csoda, hogy ennyien elmentek szavazni, nem tartva a koronavírus hatásaitól. A részvételt nem érdemes, s nem is lehet a korábbi választásokéhoz hasonlítani, ez esetben nem az emberek demokráciába vetett hitének csökkenéséről van szó.
Az országban példátlanul alacsonynak számító részvétel után valószínűtlen, hogy a második fordulót valóban megrendezik a jövő hét vasárnapján. Több neves közéleti személyiség megkérdőjelezte a voksolás lebonyolításának szükségességét. Julien Bayou, a voksoláson amúgy jól szereplő zöldek nemzeti titkára is úgy foglalt állást, minden politikai kommentárt felülír a koronavírus. Édouard Philippe miniszterelnök pedig azt közölte, a hét elején ismét összeül tudósokkal és szakértőkkel, továbbá a politikai pártok vezetőivel, hogy ennek fényében, együttesen hozzanak felelős döntést a második forduló megtartásáról, pontosabban elhalasztásáról. A nyilatkozatok alapján majdnem biztosra vehető, hogy a második felvonást később rendezik majd meg. A jobboldali Le Figaro internetes, nem reprezentatív szavazásában résztvevők 74,9 százaléka úgy vélte, hogy már az első forduló lebonyolítását sem kellett volna erőltetni.
Ami az eredményeket illeti, Emmanuel Macron pártja, a Lendületben a Köztársaság (LREM), az előrejelzéseknek megfelelően, komoly vereségeket könyvelhetett el. Nem sikerült a csoda Agnes Buzyn volt egészségügyi miniszter számára, aki egy hónappal a voksolás előtt lett a kormánypárt jelöltje, miután Benjamin Griveaux-ról szexuális tartalmú felvételek jelentek meg az interneten. Buzyn csak harmadik lett, 18,3 százalékkal, nagyjából ennyit mértek neki egy hónapja is. A fővárosban a hivatalban lévő szocialista polgármester, Anne Hidalgo végzett az élen, 6 százalékkal előzte meg a jobboldali Republikánusok politikusát, Rachida Datit, aki még Nicolas Sarkozy idején volt igazságügyi miniszter. A 6 százalék nem sok ugyan, de több annál, mint amit eredetileg a közvélemény-kutatók mértek. Hidalgo komoly környezetvédelmi programmal kampányolt, több helyről kitiltaná a gépkocsikat. Dati a főváros nagyobb biztonságáért és a „tisztább Párizsért” szállt síkra. A részvétel itt is példátlanul alacsony, 43 százalékos volt, 2014-ben még 56,3 százalék élt szavazati jogával.
Összességében azonban elmondható, az önkormányzati voksolás megerősítette azt a már mintegy két éve tartó európai trendet, amely szerint mind erősebbé válnak a környezetvédők. Jó példa erre Franciaország harmadik legnagyobb városa, Lyon esete, ahol a zöldek politikusa, Grégory Doucet végzett az élen, 28,5 százalékkal, egy olyan személyiség, akinek a nevét néhány héttel ezelőtt még senki sem ismerte. Más városokban is remekül szerepeltek a környezetvédők, így Montpellier-ben, Lille-ben és Nantes-ban. Különösen érdekes csata várható a második körben, Lille-ben, ahol a szocialisták egykori elnöke, Martine Aubry legnagyobb ellenfele az eddig szintén kevéssé ismert Stéphane Baly lesz. (A második fordulóba nem az első két jelölt kerül be, hanem az első három, amennyiben a harmadik helyen végzett politikus eredménye meghaladta a 10 százalékot.)
A Marie Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés inkább a kisebb városokban, településeken szerepelt jól, így Hénin-Beaumontban, Fréjusben, vagy Béziers-ben. Utóbbi 75 ezres kisváros, a Földközi-tenger közelében, Franciaország egyik legrégebbi települése. Itt valósággal tarolt a LN jelöltje, Robert Ménard: 68,7 százalékot szerzett. A délkelet-franciaországi Perpignanban is az élen végzett a jobboldali radikális jelölt: Louis Aliot 35,6 százalékot szerzett. A jobbközép Republikánusok jelöltje Nizzában, Bordeaux-ban, Toulouse-ben, St. Étienne-ben és Reimsben is az élen végzett, utóbbi városban Arnaud Robinet-et már az első fordulóban megszerezte a polgármesteri tisztséget. Toulonban pedig a szintén republikánus Hubert Falco aratott „rajt-cél győzelmet". A második legnagyobb francia városban, Marseille-ben a Republikánusok, vagy a Nemzeti Front jelöltje között dőlhet el a városvezetői poszt.
Sovány vigasz Emmanuel Macron pártja számára, hogy Édouard Philippe miniszterelnököt, 2014-hez hasonlóan, már az első fordulóban polgármesterré választották, 52 százalékos eredménnyel. Igaz, gyengébben szerepelt, mint hat éve.
