Voks a koronavírus árnyékában

Publikálás dátuma
2020.03.16. 17:41

Fotó: Hugo Passarello Luna / AFP/Hans Lucas
A környezetvédők, valamint Marine Le Pen pártja, a jobboldali radikális Nemzeti Tömörülés (RN) és a Republikánusok is jól szerepeltek a francia önkormányzati választás első fordulójában. De lesz-e második?
Az utolsó pillanatig vita volt arról Franciaországban, van-e bármi szükség a helyhatósági választás vasárnapi, első fordulójának megrendezésére. A koronavírus miatt olyan helyzet állt elő, amikor csak másodlagos, ki irányíthatja az egyes városokat, településeket a következő hat évben. A kormányzat még nem találta meg a módját annak, hogy az ország ne jusson Itália sorsára, s ne növekedjen a megbetegedések száma olyan drámai mértékben, mint a szomszédos államban. Két hét alatt 300-ról 5400-ra emelkedett a fertőzöttek száma, Emmanuel Macron kemény intézkedésekkel próbálta elejét venni a nagyobb bajnak, eddig sikertelenül. Sokan még múlt hétvégén sem vették komolyan a figyelmeztetéseket, a világsajtót is bejárta az a kép, amely egy bordeaux-i bevásárlóközpont környékét ábrázolta: hatalmas tömeg lepte el az ottani utcát, mintha valamelyik ázsiai metropoliszban készült volna a felvétel. Van abban némi ellentmondás, hogy miközben a kormány arra szólítja fel az embereket, kerüljék a szociális érintkezéseket, a parlamenti pártok múlt héten egyöntetűen a voksolás megrendezése mellett foglaltak állást. Egyes akkori vélekedések szerint a halasztás a demokrácia halála lenne, s még háborúban is megtartották a voksolásokat. A vasárnapi választáson mért részvételi arány után azonban a jobb- és baloldali politikai vezetőkben is felmerülhet a kérdés: ebben a helyzetben is előbbre való a választás megrendezése az emberek egészségénél? Néhány hetes vagy hónapos halasztást lehet-e egyáltalán a demokrácia halálának nevezni? A választók mindössze 45 százaléka élt szavazati jogával. A francia demokráciában soha, egyetlen választásnál sem mértek ennyire alacsony részvételt. 2014-ben például 64 százalék voksolt az első fordulóban, a visszaesés mértéke tehát mintegy 20 százalék. Sietve hozzátesszük: teljesen érthető az emberek tömeges távolmaradása, még az is csoda, hogy ennyien elmentek szavazni, nem tartva a koronavírus hatásaitól. A részvételt nem érdemes, s nem is lehet a korábbi választásokéhoz hasonlítani, ez esetben nem az emberek demokráciába vetett hitének csökkenéséről van szó. 
Az országban példátlanul alacsonynak számító részvétel után valószínűtlen, hogy a második fordulót valóban megrendezik a jövő hét vasárnapján. Több neves közéleti személyiség megkérdőjelezte a voksolás lebonyolításának szükségességét. Julien Bayou, a voksoláson amúgy jól szereplő zöldek nemzeti titkára is úgy foglalt állást, minden politikai kommentárt felülír a koronavírus. Édouard Philippe miniszterelnök pedig azt közölte, a hét elején ismét összeül tudósokkal és szakértőkkel, továbbá a politikai pártok vezetőivel, hogy ennek fényében, együttesen hozzanak felelős döntést a második forduló megtartásáról, pontosabban elhalasztásáról. A nyilatkozatok alapján majdnem biztosra vehető, hogy a második felvonást később rendezik majd meg. A jobboldali Le Figaro internetes, nem reprezentatív szavazásában résztvevők 74,9 százaléka úgy vélte, hogy már az első forduló lebonyolítását sem kellett volna erőltetni. Ami az eredményeket illeti, Emmanuel Macron pártja, a Lendületben a Köztársaság (LREM), az előrejelzéseknek megfelelően, komoly vereségeket könyvelhetett el. Nem sikerült a csoda Agnes Buzyn volt egészségügyi miniszter számára, aki egy hónappal a voksolás előtt lett a kormánypárt jelöltje, miután Benjamin Griveaux-ról szexuális tartalmú felvételek jelentek meg az interneten. Buzyn csak harmadik lett, 18,3 százalékkal, nagyjából ennyit mértek neki egy hónapja is. A fővárosban a hivatalban lévő szocialista polgármester, Anne Hidalgo végzett az élen, 6 százalékkal előzte meg a jobboldali Republikánusok politikusát, Rachida Datit, aki még Nicolas Sarkozy idején volt igazságügyi miniszter. A 6 százalék nem sok ugyan, de több annál, mint amit eredetileg a közvélemény-kutatók mértek. Hidalgo komoly környezetvédelmi programmal kampányolt, több helyről kitiltaná a gépkocsikat. Dati a főváros nagyobb biztonságáért és a „tisztább Párizsért” szállt síkra. A részvétel itt is példátlanul alacsony, 43 százalékos volt, 2014-ben még 56,3 százalék élt szavazati jogával. Összességében azonban elmondható, az önkormányzati voksolás megerősítette azt a már mintegy két éve tartó európai trendet, amely szerint mind erősebbé válnak a környezetvédők. Jó példa erre Franciaország harmadik legnagyobb városa, Lyon esete, ahol a zöldek politikusa, Grégory Doucet végzett az élen, 28,5 százalékkal, egy olyan személyiség, akinek a nevét néhány héttel ezelőtt még senki sem ismerte. Más városokban is remekül szerepeltek a környezetvédők, így Montpellier-ben, Lille-ben és Nantes-ban. Különösen érdekes csata várható a második körben, Lille-ben, ahol a szocialisták egykori elnöke, Martine Aubry legnagyobb ellenfele az eddig szintén kevéssé ismert Stéphane Baly lesz. (A második fordulóba nem az első két jelölt kerül be, hanem az első három, amennyiben a harmadik helyen végzett politikus eredménye meghaladta a 10 százalékot.)
Édouard Philippe szavaz
Fotó: LOU BENOIST / AFP
A Marie Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés inkább a kisebb városokban, településeken szerepelt jól, így Hénin-Beaumontban, Fréjusben, vagy Béziers-ben. Utóbbi 75 ezres kisváros, a Földközi-tenger közelében, Franciaország egyik legrégebbi települése. Itt valósággal tarolt a LN jelöltje, Robert Ménard: 68,7 százalékot szerzett. A délkelet-franciaországi Perpignanban is az élen végzett a jobboldali radikális jelölt: Louis Aliot 35,6 százalékot szerzett. A jobbközép Republikánusok jelöltje Nizzában, Bordeaux-ban, Toulouse-ben, St. Étienne-ben és Reimsben is az élen végzett, utóbbi városban Arnaud Robinet-et már az első fordulóban megszerezte a polgármesteri tisztséget. Toulonban pedig a szintén republikánus Hubert Falco aratott „rajt-cél győzelmet". A második legnagyobb francia városban, Marseille-ben a Republikánusok, vagy a Nemzeti Front jelöltje között dőlhet el a városvezetői poszt. Sovány vigasz Emmanuel Macron pártja számára, hogy Édouard Philippe miniszterelnököt, 2014-hez hasonlóan, már az első fordulóban polgármesterré választották, 52 százalékos eredménnyel. Igaz, gyengébben szerepelt, mint hat éve.

Kiütötték az Orbán politikáját támogatókat

Publikálás dátuma
2020.03.16. 17:27
Andrej Plenkovic
Fotó: DAMIR SENCAR / AFP
Mondhatni kiütéses győzelmet aratott Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök a kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökválasztásán. A tagok 79 százaléka voksolt rá, ellenfelére, Miro Kovacra alig több mint 20 százalék.
Várható volt Plenkovic győzelme, de ez az arány talán még őt magát is meglepte. A HDZ-ben ugyanis azóta, hogy tavaly decemberben elvesztette az elnökválasztást az addig hivatalban lévő államfő, a szintén a jobboldali pártot képviselő Kolinda Grabar-Kitarovic a baloldali-liberális Zoran Milanoviccsal szemben, felerősödött a vita, merre haladjon tovább a tömörülés. Plenkovic ugyanis mérsékelt politikus, aki elutasítja a magyar és a lengyel kormány illiberális politikáját. Kovac ezzel szemben közeledne Budapesthez és Varsóhoz és mintának tekinti Orbán Viktor politikáját. A HDZ a közvélemény-kutatásokban sem áll jól, felmérések szerint már három százalékkal előznék meg a szociáldemokraták a parlamenti választáson.
A HDZ elnökválasztása azonban más ok miatt is sorsdöntő az ország további sorsa szempontjából. A tavalyi elnökválasztáson indult szélsőjobboldali jelölt, Miroslav Skoro közölte, pártja, az általa február végén alapított, róla elnevezett DPMS csak akkor lenne hajlandó koalícióra lépni a HDZ-vel, ha Kovacot választanák meg elnöknek. Plenkoviccsal ezzel szemben nem kíván közösködni.
A HDZ választásán az alelnökökről is döntöttek, s itt is tarolt Plenkovic csapata, amit elemzők meglepetésként értékeltek. Davor Gjenero politikai elemző a Hina állami hírügynökségnek elmondta, Plenkovic győzelmére lehetett számítani, de arra nem, hogy elnökhelyettes-jelöltje, Tomo Medved, a horvát honvédők minisztere is meggyőző, 71 százalékot kap, ellenfele, Ivan Penav vukovári polgármester pedig mindössze 29 százalékot. Az elemző szerint a Plenkovic-szárny nagyarányú győzelme arra is visszavezethető, hogy a koronavírus miatt összezárt a HDZ tagsága. A Kovachoz kapcsolódó erőket a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párthoz hasonlította, szerinte a voksolás megmutatta, hogy ez a szárny teljesen elszigetelődött. Zarko Puhovski elemző úgy véli, Plenkovic győzelmét újraértékelheti az őszre tervezett parlamenti választás. Ha a HDZ veszít, Plenkovic távozik annak éléről és újrakezdődnek a párton belüli csatározások. Úgy vélte, a mérsékelt szárny győzelme esélyt jelenthet Miroslav Skoro számára, aki tovább gyarapíthatja jelenleg 15 százalékosra becsült radikális híveinek táborát.

Johnson sokat kockáztat

Publikálás dátuma
2020.03.16. 17:09

Fotó: SIMON DAWSON / AFP
A koronavírus térnyerése miatt a héten biztosan nem tárgyalnak szemtől szemben a felek a britek EU-ból való kilépéséről.
A héten, március 18-tól, London lett volna a házigazdája az Európai Unió és az Egyesült Királyság között folyó egyeztetésnek a Brexit utáni együttműködésről. A két héttel ezelőtt is nehezen beinduló tárgyalások azonban más történések mellett a koronavírus járvány áldozataivá váltak. Egy múlt heti közös közlemény szerint "mindkét fél igyekszik alternatív lehetőségeket keresni az eszmecserék folytatására, beleértve a videókonferenciák lehetőségét". Több politikai megfigyelő azonban kételkedik a virtuális kommunikáció hatékonyságában. A konzervatív Daily Express napilap David Henigre, a European Centre for International Political Economy igazgatójára hivatkozva úgy véli, videókonferenciák révén is el lehet jutni a kereskedelmi megállapodáshoz, de a folyamat tovább tarthat. A szakember tapasztalatai szerint a megbeszélések dinamikája sokkal lassúbb a képernyőn keresztül, mint amikor az emberek között közvetlen kontaktus alakul ki. A monitor sokkal könnyebben eltereli az értekezlet részvevőinek figyelmét, mint a közvetlen kapcsolattartás – vélekedik. Az idő mindenesetre sürgeti a két felet, hiszen szükség esetén az Egyesült Királyságnak már június elején kérvényeznie kellene a kereskedelmi tárgyalások meghosszabbítását. Ennek elmaradásával a szigetország úgy csapná be maga mögött immár végleg az Európai Unió ajtaját, hogy nem sikerült kidolgozni a jövőbeni együttműködés alapjait. Boris Johnson már többször hangsúlyozta, szó nem lehet a december 31-én lejáró átmeneti időszak kiterjesztéséről. Természetesen, ahogy hangzatos fogadalmaival ellentétben múlt év őszén kérte az október 31-i kilépési határidő kitolását január 31-ig, úgy az idei év későbbi szakaszában is meggondolhatja magát, különösen a Covid-19-re hivatkozva. Sir John Curtice, az Egyesült Királyság legbefolyásosabb közvélemény-kutatási szakembere még most is nagyon könnyen el tudja képzelni, hogy Nagy-Britannia és az EU minden igyekezete ellenére a tárgyalási folyamat no deal Brexitbe torkollik, azaz nem jön létre kereskedelmi szerződés. A Strathclyde Egyetem politológus professzora figyelmezteti a közvéleményt, esély sincs arra, hogy a brit parlament jelenlegi felállásában megakadályozza az esetleges megállapodás nélküli kilépést. Mint emlékezetes, a korábbi törvényhozás az azóta visszavonult házelnök, John Bercow ellentmondásos ténykedése mellett több határozatot is hozott a no deal kizárásáról. A bizonytalanná vált e heti megbeszéléseket megelőzően Michael Gove, a miniszterelnöki hivatal és a Brexitet követő tárgyalások frontembere még arról tájékoztatta a parlamenti képviselőket, a brit kormány a következő tárgyalási forduló előtt, más dokumentumok kíséretében közzéteszi saját kereskedelmi megállapodás-tervezetét. Ha március 18-án a korábbi tervekkel ellentétben még videókonferenciára sem kerülne sor, további nyomás nehezedne Boris Johnson kormányfőre. Politikai megfigyelők szerint az "eszi nem eszi, nem kap mást" tárgyalási stratégia nem csak nagyon szokatlan, hanem sokat árthat is a brit ügynek. Ha a koncepció írásban is megerősítené a kormány által sugallt nézetet, mely szerint úgy szeretné élvezni a szabadkereskedelem előnyeit, hogy maga semmiben nem tesz engedményt, aligha számíthat rugalmasságra Brüsszeltől.