Bizalom

A kommunikációért felelős államtitkárnak nem ártana figyelnie a kommunikációjára. Mert akkor, amikor Olaszország kórházaiban háborús állapotok uralkodnak, és a lezárt belső határok között, a disztópikus blokádok szövevényében épp megelevenedik Európában valamiféle B-kategóriás katasztrófafilm, és már az emberek szabad mozgásának korlátozása sem tűnik elképzelhetetlennek, végeredményben pedig milliók aggódnak szeretteik meg a maguk életéért, akkor minden gesztusnak, szónak és kifejezésnek megnő a súlya.

Épp ezért az a performansz, amit vasárnap délután adott elő az operatív törzs tájékoztatónak mondott – valójában napról napra kevesebb valódi információt közlő – rendezvényén az illetékes államtitkár, Kovács Zoltán, sokkal több volt hétköznapi politikai arcátlanságnál.

Amikor ugyanis az újságírót szenzációhajhászónak nevezi csak azért, mert kérdezni merészel egy sajtótájékoztatón, akkor sokakban indulatokat kelt. És még csak nem is elsősorban gőgös stílusa miatt, hanem azért, mert az emberek számára igenis érvényes az kérdés: miért jár a belügyminiszternek egy olyan esetben vizsgálat, amikor nekik, de még a frontvonalban küzdő orvosoknak nem?

Dühöt, elkeseredettséget kelt azzal is, hogy politikai akciónak nevezi a – ne feledjük: a frontvonalban harcoló doktorokat is soraiban tudó – Magyar Orvosi Kamara javaslatait. Nemcsak pökhendisége miatt, hanem azért is, mert az emberek tudni akarják, hogy mire számíthatnak. Meg akarnak győződni arról, tényleg minden aspektust figyelembe vesz-e a kormány a döntései előtt, és az ország összes „koponyája” együtt dolgozik-e azért, hogy minél jobban hatástalanítani tudják a járványt.

A Kovács-féle feszültségkeltés békeidőben jól jöhet a politikai megosztottság fenntartásához, a tábor egyben tartásához, ilyen kritikus időkben azonban másként, máshol csapódik le az indulat. Például abban, hogy megtörik a bizalom. A bizalomhiány pedig kétségeket ébreszt, ami aztán már rendkívül hatékonyan tudja porlasztani a fegyelmezettséget. Épp akkor, amikor az állampolgári fegyelmezettségnél kevés fontosabb dolog akad.

Mindezek után még ott a kérdés: mi érdeke fűződik a kormánynak ahhoz, hogy ilyesféle indulatokat szítson? Miért jó az, hogy azon a napon, amikor meghal az első koronavírussal fertőzött magyar, és másnap már 1,2 millió gyerek nem megy iskolába, akkor Kovács Zoltán alakítása tematizálja a közbeszéd egy részét? Hamar eljutunk ahhoz a kérdéshez, amit oly sokszor tettünk már fel békeidőben: Kovács Zoltán vajon miről akarta elterelni a figyelmet?

Miért nem lehetett ezúttal sem az igazságról beszélni? Mit titkol a kormány? És akkor Kovács Zoltán egyetlen alakítása kapcsán másodszor is ugyanott tartunk, ahol az előbb: mindez képes aláásni a bizalmat és a fegyelmezettséget a legkritikusabb időszakban.

Kovács Zoltán épp akkor kért még több bizalmat az emberektől, amikor élő adásban nekilátott eljátszani azt.