tegnap
tegnap kórházba menet
egy tolószékes ember elesett
lejtőn gurult lefele de
kiesett a tolószék kereke
fél lába volt ott feküdt a hideg kövön
próbáltuk visszaültetni egy csapágy eltörött
nagy nehezen kijött egy biztonsági őr
hárman néztük hogy ott fekszik és a kő
hidege simogatja oldalát nagyon nyugodt
beteg volt azt mondta jó neki ott
még meg nem érkeztek az ápolók
nem is igen mocorgott
hatan álltunk körülötte
a szél egyre keményebben
tépte a fák kopasz fejét mintha most érintené
meg őket először a nemlét
a parkban ugyanaz az orosz
szobor hasalt magasba tartva egy csillagot
vagy fényes holdsáv ragyogott
azt szorította két emberfeletti marok
az ég közepére pont
ilyen izmosnak képzeltem az ápolót
a szobornál piszkosabb fehér ruhát hordott
nem vártuk meg hogy
fölemelje a beteget a fekvő
test felett remegett hat emelet és a hó
érinthetetlenségétől fénylett a tető
odabent is feküdt tucatnyi haldokló.
***
szférák
az éjszaka csöndje takar
a paplan alatt is eszembe sütsz
valaki égve hagyhatott
egy vágyat mérföldekről
világítasz
majd ha a nagy körhöz húz
ívet minden sugárnyaláb
őket hinnéd a mindenség gerincének
vagy isten ül a tömbösödő fényben
a napszikrák csak
tükröződések
a világosság
egyre fárad
szívverésed
tartja össze a szférákat.
