„A legnagyobb veszély, ha olyan híreket néznek a gyerekek, melyeket elsősorban a felnőtteknek szántak"

Publikálás dátuma
2020.03.22. 09:48

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A bezártság, a koronavírus miatt kialakult káosz és a munkahelyek elvesztése nem csak a szülőkben okoz feszültséget és szorongást, a gyerekek is veszélyeztetettek. Megfelelő magyarázatok és támogatás nélkül könnyen traumatizálódhatnak. Szülők meséltek arról, milyen a karantén sajátos nevelési igényű, szorongó gyerekkel, lázadó kamasszal vagy épp kisóvodással.
„A két óvodás fiam még februárban lázasodott be, így ők azóta otthon vannak velem, mire meg­gyógyultak, már nem volt hova visszamenni. Bár egyáltalán nem nézünk híradót és a gyerekek nem látnak szájmaszkos embereket, mert elzárjuk őket ettől a helyzettől, ahogy tudjuk, de még így is hallják, ha beszélgetünk. Ezért próbálom velük megértetni a történéseket és azt is, hogy be kell osztani most a dolgokat, mert más élethelyzet jött, amihez mindenkinek alkalmazkodni kell. Sokkal tudatosabbnak kell lennünk” – mondja Kovács Ildikó, egy 7 hónapos, egy 3 és egy 7 éves kisgyermek édesanyja. Szerencséjük van, egyébként is szeretnek otthon lenni a családi házban, a gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy a kertben vagy bent játszanak. „Egy kis faluban élünk, de még itt sem megy ki senki a játszótérre, pedig a gyerekekben még rengeteg energia van, és ha nem mozgatják le őket, egy idő után teljesen bekattannak. Karantén ide vagy oda, akik panelban laknak, azoknak egyszerűen muszáj kimenni az utcára, kavicsokat gyűjteni, szaladgálni, máshogy nem bírják a gyerekek, le kell őket fárasztani fizikailag és agyilag is. A jelenlegi helyzet alapján öt hónapot lesznek itthon szeptemberig, azért az elég sok lesz” – jósolja Ildikó. Ha a család egy ilyen embert próbáló helyzetben higgadt tud maradni és kialakul egy napirend, akkor a gyerekek szempontjából akár egy élvezetes, örömteli élmény is lehet a házi karantén, hiszen többet lehetnek a szülőkkel. Ha azonban nincs megfelelően kommunikálva az új helyzet, akkor Deliága Éva gyermekpszichológus szerint a gye­­re­kek szoronghatnak és traumatizálódhatnak is. „A legnagyobb veszélynek azt látom, ha olyan híreket néznek a gyerekek, melyeket elsősorban a felnőtteknek szántak. Gondolok itt a koronavírussal kapcsolatos híradásokra, álhírekre. Ezek ugyanis nagy nyugtalanságot kelthetnek, hiszen egy gyereknek nehéz azt megértenie, hogy ami Kínában történik, az nincs közel és nem olyasmi, ami akár egy percen belül az ő családját is fenyegetheti. Az arányokat, a távolságokat, a veszély igazi kockázatát egy gyerek még nem tudja felmérni, így ezek a híradások könnyen táptalajt adnak a szorongásnak. Ezen az sem segít, hogy a félinformációkat, félreértett vagy idegen szavakat a gyermeki fantázia hajlamos kiszínezni” – mondja a gyermekpszichológus.  A gyakran csak háttérzajnak kapcsolt tévé nagyon ártalmas lehet, kutatások is igazolták, hogy azok a gyerekek, akik hallótávolságon belül vannak, igenis megkapják ezeket az információkat, beszűrődik a tudatukba. Ezt azonban sem ők maguk, sem a szülők nem regisztrálják, így nehéz kitalálni, mi okozza, hogy rosszul alszik, éjjel felriad a gyerek. „Ilyenkor ők nem fogalmazzák meg konkrétan, hogy mitől félnek, így a szorongásnak látszólag nincs oka, hiszen a szülőnek sem feltétlen realizálódik, hogy a gyerek figyel, miközben ő telefonál vagy híreket hallgat. Mikor arról van szó, hogy Kínában meghalnak a betegek, azt a gyerek nagyon konkrétan elkezdi levetíteni a saját mikrokörnyezetére, és attól kezd félni, hogy ő vagy a szerettei meg fognak halni” – részletezi Deliága Éva. Ez a fajta figyelem már az óvodás korúaknál, vagyis 4-5 éves korban is jelen van, ezért már az esetükben is nagyon ébernek kell lenni. „Nekik még rendkívül finomak a kis antennáik, ami azt jelenti, hogy nemcsak a verbális, hanem a nonverbális jelekből is kiválóan olvasnak. Ha a felnőttek feszültebbek, izgatottak, aggodalmaskodnak, bizonytalanok, azt ők is érzik, akkor is, ha ez az információ nem a szavakon keresztül megy át” – hangsúlyozza a szakember.

Így szorongnak ők

A szorongásnak egyébként nincsenek egyértelmű jelei, éppen ezért a szülői intuícióra is érdemes hallgatni. Ha például azt veszik észre, hogy a gyerek hangulata vagy viselkedése jelentősen és negatív irányba változik, vagyis egy addig cserfes és barátkozós kislány/kisfiú visszahúzódóvá válik, aki fél az új helyzetektől, az jelenthet szorongást. A tünetek a személyiségtől függően nagyon változatosak lehetnek. „A kicsiknél még nem érzem, hogy fennakadtak volna a helyzeten, nem kellett nagyon magyarázni, hogy miért kell otthon maradni, hiszen már az óvodában is hallottak a dologról, még úgy is, hogy előttük nem nézünk híradót és nem is beszélünk a helyzetről” – mondja Sevcsik M. Anna, aki öt gyermekkel, egy 22 hónapos babával, egy 5 és 7, valamint 16 és 18 éves nagyobb gyermekeivel éli a karanténos mindennapokat. „Már a múlt héten kivettem őket az óvodából, iskolából, így jó pár napja itthon vagyunk. Azt hiszem, ez a kamaszoknak a legrosszabb, őket bezárni se nekik nem jó, sem nekem. Mi még szerencsések vagyunk, mert van kertünk, de aki egy panellakásban kerül ilyen szituációba, azokat nagyon nem irigylem. Ez mindenkinek erőt próbáló, de tudjuk, hogy komolyan kell venni” – mondja. Az online oktatás ugyan csak március végén kezdődik, de ő addig is próbál valamiféle rendszert teremteni, napirend szerint élni.

Nincs tabu téma!

Bár arra figyelni kell, hogy milyen információk jutnak egy gyerekekig, az is lényeges, hogy ne legyenek tabu témák és a szülők válaszolják meg a kérdéseiket, hiszen egy ilyen helyzetben óhatatlanul is szóba kerül például a halál témája, amiről egyébként nem szoktak beszélni egy óvodással, kisiskolással. „Arra ­biztatnám a szülőket, hogy őszintén, a gyermek korának és fejlettségének megfelelően keressenek olyan magyarázatokat, ami a világnézetük, a hitrendszerük szempontjából hiteles. A lényeg, hogy tudatosuljon a gyerekben, bármivel fordulhat apa és anya felé” – szögezi le Deliága Éva. A gyermekpszichológusi javaslatok egy ilyen helyzetben kétfélék, az egyik a „mit ne tegyük”, ide sorolható például a szorongást keltő hírek hallgatása és az, ne fenyegetést használjanak arra, hogy megtanítsák a rendszeres, szappanos kézmosást. Ehelyett inkább a játékos formát kell alkalmazni, többször meg kell mutatni a tevékenységet, hogy az modellé váljon a gyerek számára és el tudja sajátítani. A másik kategória, amit a szakemberek hangsúlyoznak: a „mit tegyünk”. Ide sorolható a napirend kialakítása, mely elengedhetetlen a mostani helyzetben. „Olyan strukturált napot kell kialakítani, ami hasonlít a normális életviteléhez. Fontos az arányosság, hogy legyen helye a mozgásnak, tanulásnak, játéknak, a környezet rendbetételének, a házi munkának” – mondja. A koronavírus okozta világválságban különösen nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek az otthoni karantén során egy sajátos nevelési igényű, hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket kell lefoglalni úgy, hogy közben teljesen felfordult a megszokott rendszer és az addigi szerepek. „Folyamatosan zsizseg a gyerek, érzi, hogy nagyon ideges vagyok, hiszen a férjemnek most nincs munkája, így én lettem a családfenntartó. Segítség pedig nincs, hiszen az idősekhez nem visszük. Most reggel fél 9-től dolgozom fél 6-ig itthonról, közben ebédet főzök ugyan, de csak este tudok csatlakozni a férjemhez és a gyerekhez, akkor 8-ig velük játszom és próbálom pótolni a kimaradt időt. Fektetés után pedig ismét dolgozom hajnal 1-2-ig” – meséli egy neve elhallgatását kérő édesanya.

Fontos a napirend

Azért, hogy könnyítsenek a helyzeten, csináltak egy órarendet a gyereknek, mert a hétéves fiúnak nagyon nagy szüksége van a rendszerre, ami nélkül édesanyja szerint teljesen szétesik. Éppen ezért meghatározták, hogy mikor van olvasásóra, ami mesét jelent és az arról való beszélgetést, írásgyakorlat, amikor iskola-előkészítő tevékenységet végeznek, és kungfuedzés, ugyanis elérhető lesz az online óra. Annyiban ők is szerencsések, hogy legalább van kertjük, így ott kiszabadulhat a gyerek, tud mozogni, focizni, levegőn lenni. „Ennek ellenére a fiam nehezen viseli, hogy nem találkozhat a barátaival, így online »találkozókat« szervezünk neki, hogy legalább így beszélhessenek egymással” – mondja az édesanya, aki szerint gond, hogy az idősebb generáció nem feltétlen érti a karantén lényegét. „Az idős szüleimmel is állandón veszekszem amiatt, hogy nem maradnak otthon. Erre nyilván a gyerek is felkapja a fejét, aki az utóbbi napokban nem is akar szinte elmozdulni mellőlem, látszik, hogy bizonytalan. Folyamatosan mondjuk neki, hogy minden rendben lesz, és mi mellette vagyunk. Ebben kell, hogy biztonságot találjon, mert nagyon szorong, mikor elmegyek a mosdóba, odaáll az ajtóba és nem mozdul, amíg ki nem jövök. Próbálunk neki egy sztorit gyártani a mostani helyzetből, hogy tudja, nem azért nem megyünk ki, mert félünk, hanem azért, mert nem akarjuk továbbadni a vírust és ennek ez a legbiztosabb módja. Ez a mostani olyan, mint egy háborús helyzet, amiben minden nehézség ellenére esélyt kapunk arra is, hogy a gyerekeinknek egy új és normálisabb jövőt építsünk föl, amiben megtanítjuk nekik az életszeretetet. Mostantól nem mondhatjuk el, hogy »ez velünk nem történhet meg«. Talán megérettünk arra, hogy a világ kicsit az orrunkra koppintson és magunkba nézzünk” – mondja. Sokat segítenek a szülőknek a gyorsan megalakult Facebook-csoportok, ahol egymást is támogatják, ötleteket adnak, de az óvodapedagógusok is rendszeresen küldenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy foglalják le a gyerekeket. Tökéletes forgatókönyv természetesen nincs sem az otthoni karantén átvészelésére, sem a fertőzés elleni védelem kivitelezésére, de a fenti példák jól mutatják, figyelemmel és alapos tervezéssel elkerülhető, hogy traumatizálódjanak a gyerekek.

Hogyan készül egy orvos szülő arra, hogy bármikor megfertőződhet a kórházban?

Vannak szülők, akik bár szeretnének, nem maradhatnak otthon a gyerekkel, mert egészségügyi dolgozóként mindennap másoknak segítenek. Esetükben óriási feszültséget okozhat a hivatástudat, ami beviszi őket akár a fertőzöttek közé és az ösztön, hogy megóvják a saját a családjukat. „Sokat gondolkodtam azon, hogy mint egészségügyi dolgozó köteles vagyok bemenni, és ha előbb-utóbb tömeges betegroham lesz a kórházakban, akkor a vírus fertőzékenysége miatt minden esély megvan arra, hogy én is megbetegszem” – mondja Gidai János szülész-nőgyógyász, egy kilencéves kisfiú édesapja. Az orvos jelenleg úgy próbálja megóvni a családját, hogy már az ajtó előtt leveszi a ruhát, amiben a kórházban volt, beteszi egy zsákba, aztán bent azonnal zuhanyozik, fertőtleníti a kezét, átöltözik, és úgy megy a gyerekért, hogy előtte az autót is fertőtleníti. „Orvosként arra esküdtem fel, hogy gyógyítom az embereket, és ehhez mérten én is szó nélkül bemegyek akkor is, ha mindenki koronavírusos lesz körülöttem, nem érdekel, ha elkapom. Az viszont már dilemmát okoz, hogy esetleg tünetek nélkül is megfertőzhetek valakit a családban. Ha tüneteim lesznek, karanténba vonulok, ha elkapom a vírust, akkor nincs más megoldás, nem találkozom a kisfiammal, csak online tartjuk majd a kapcsolatot” – szögezi le Gidai János.

Szerző

Tajgetosz nagy dobása

Publikálás dátuma
2020.03.22. 09:09

Fekete Ádám zseniális, Anzselika Habpatron egypatronos, a Zállatorvost kilőtte a koronavírus, a Világutazó karanténburgerre állt. A hazai youtuberek befűzik a válságmozikat, nézőjük is lesz, hiszen ennyi ember még sosem ült „munkaidőben” az okoskészülékek előtt. Vagy de.
Egyre-másra jelennek meg a házi karantén he­teit-hónapjait tartalommal ellátó kulturális ajánlatok a kényszerpihenőjüket töltő színházaktól, filmalkotások jogaival rendelkező platformoktól. A fiatalok körében a legnagyobb kultusszal rendelkező mozgóképgyártók csatornáira is szemek ezrei tapadnak. Kovács András Péter humorista otthonmaradásra buzdító klipje egymillió megtekintés felé közelít, de legalább ennyire ajánlott vidámság a Dumaszínház Karantények című hómofisz híradója is, amiben OKJ-s operatívtörzs-tanfolyam indításáról számolnak be.

Mondássérültség

A széles tömegek szórakoztatásán – és persze a pénzkeresésen – túlmutató horizont jelent meg a magyar YouTube-tartalomgyártás egén. A látványba belerepülő szupermant Fekete Ádámnak hívják. Ádám, akit a Tiszta szívvel című filmből ismerhetni, oxigénhiánnyal született mozgássérült, de ez a körülmény semmiféle feszengést nem okoz a nézőben. Öniróniája gördülékeny akadálymentesítés az indokolatlan gyári kellemkedés számára. Nem feszít a kényszeresség, hogy azonnal átkísérjük „szegény párát” a legközelebbi zebrán, a sosem létezett közvádat sem érezni, hogy miért születtél egészségesnek, miközben a Jóisten ővele ennyire kibabrált. Hogy az ennyire mennyire, erről az ifjú youtuber, író, rendező, színházi dramaturg már a Tajgetosz Show első videójában beszámol: a legegyszerűbb probléma, egy pohár megfogása sztenderd kézremegéssel. Ez a skála bal oldala, vagyis a legkisebb problémák gyűlhelye, és ennél csak nagyobbak vannak, jóval nagyobbak. Mindjárt az első videóban világos lesz, hogy Ádám akadályai egyediek ugyan, de nem egyedülállóak: mindenkinek vannak akadályai, és ezzel magunk sem tudunk és akarunk vitatkozni, legfeljebb egy határozott „hajaj!”-t tehetünk hozzá. Az ókori spártaiak valóban nem voltak különösebben cizelláltak a tekintetben, hogy kit és miért kell lehajítani a Taigetoszról életképtelenség miatt. A youtuber műsorról műsorra ledobálja a képzeletbeli sziklákról azokat a félelmeket, hiedelmeket és haszontalanságokat, amelyek nélkül lényegesen jobban elboldogulhatnánk. Ádám szeret élni, láthatóan nagyon okos srác, élénk gondolatait csak látszólag gátolja a különös, sérültségéhez tartozó beszédmódja. És tényleg annyi minden eszünkbe juthat erről, hogy mennyi mindent érdemes volna a mélybe vetni, no nem a képmutatás és korrupció kormányát magát (vö. mondássérült kormányzati kommunikáció), hanem csak a képmutatást és a korrupciót. De ez legyen a mi akadályunk, Fekete Ádám az élet apró-cseprő valóságáról beszél, nem az annak látszó jelenségekről. A szemlélődő, érzékeny és reflektív létezés hálás közönséget toborzott neki néhány hét alatt: 13 ezer feliratkozót szerzett hét videójával. Amelyekben telefont csomagol ki vagy éppen az utolsó tortaszelet elfogyasztásának erkölcsi dilemmáját feszegeti. Az egyik legjobb rész az, amikor Ádám elmeséli, hogy egy 80 év körüli nénivel és egy terhes hölgy­gyel próbálta eldönteni a villamos harcterén, ki adja a helyét a másiknak.

Bájos bugyutaság

Az elmúlt időszak nagy felfedezettje, az Anzselika Habpatron egy kultikus alkotóműhely, az uristen@menny.hu (2000) és a Libiomfi (2003) című filmeket gyártó csapat kreatúrája, amelyet címszereplőként Stefanovics Angéla Jászai-díjas színésznő jegyez két alkotótársával, Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt színművészekkel, valamint kreatív alkotótársként Egger Gézával. A decemberben indult csatornának jelenleg negyvenezer követője van. A meglehetősen butácska, de jó szándékú Anzselika a legtöbb youtubertől eltérően kitalált figura, egyfajta pszeudo-influenszer, és tulajdonképpen több formátum találkozása. Létezése a közösségimédia-celebeket idéző Hollószínház-szerű társadalmi paródia, ami annyira életszerű, hogy szinte fáj. Ezzel együtt elbírhat pár perces videókat, finoman sistergő karikatúrákat, de kevésszer találni benne nagyobb mélységet egy Schobert Norbi által felmondott Maksa-híradónál. Anzselika tésztából jósol, Va­lentin-napi tippeket ad és empátiagyakorlatot tart, és zavarba ejtő volna, hogy például mindez ugyanazoknak (is!) tetszene, akik a paródia komoly változatának is örülnének. Az Anzselika Habpatront – csakúgy, mint a Tajgetosz Show-t – az InFullAnswers produkció jegyzi, amely a kor kihívásainak megfelelő formában szeretne reflektálni a valóságra. A formáció célja nemcsak a videoblogger mesterség újragondolása, hanem a színvonalas és társadalmi szemléletformáló tartalomgyártás a gyakorta a kereskedelmi televíziók sekélyességét veszélyeztető youtuberkedés gyakorlatába. A projektet az Európai Kulturális Alap támogatta, a fenti videó az általuk kiírt, 2019-es Democracy Needs Imagination pályázat keretében valósult meg. Anzselika és Ádám a minap közös promóciós videót is közzétett: a teknős és a nyúl La Fon­taine-i meséjét keltették életre, miután a Tajgetosz Show-ban már megjelent Akhilleusz és a teknős példázata egy csésze és egy kólásüveg által megszemélyesítve, és a lustaság-céltudatosság furcsa viaskodását szemléltetve.

Palackozott armageddon

A koronavírus-járvány adott löketet az elmúlt hónapokban a Zállatorvos-csatornának. Tudományos ismeretterjesztő, szórakoztató tartalmait korábban is vették – 375 ezren látták a toxoplazmózisról szóló videót és 95 ezren a babéziózisról készültet –, de az igazi áttörést az apró lényektől való rettegés hozta meg a hajmeresztő humorral megáldott Simanovszky Zoltánnak. Hat éve indított csatornáját 107 ezren követik, és iskolai biológiaórákon is vetítik, mivel a videói nem csak kisállatokról, hanem általános természettudományos ismeretekről is szólnak. A vírus versus baktériumok filmjét csaknem egymillióan látták már, de a COVID–19-ről három hete forgatottat is mintegy 700 ezren. Március 14-én került föl a Mennyire (nem) halunk meg? című folytatás, amelyben a Zállatorvos bevallja, vannak a pandémiában olyan számok is, amelyek miatt a „farpofáink úgy összeszorulnak, hogy egy beszappanozott bowlinggolyót sem tudunk kirántani közülük”. De megtudjuk azt is, hogy ha a koronavírus környezeti állóképessége csapnivaló, mert ha a foszfolipid burkát alkohollal vagy zsíroldószerekkel megsemmisítjük, akkor a „vírus is megdöglik”, ezzel szemben a burok nélküli parvovírus elpusztításához „minimum öt világvallás papjai által felszentelt, palackozott armageddon kell”. A YouTube-sztratoszféra sztárjai is ébredeznek lassan a járvány miatti dermedtségből. A 314 ezer feliratkozóval rendelkező népszerű utazó­vlogger, Magyarósi Csaba például az önkéntes elzárkózásában fenntartható karanténburgert készített műhúsból, némi reklámértékkel. Dancsó Péter (Videómánia, 1,14 millió feliratkozó) még a kereskedelmi tévés promóciójánál tart, Szirmay Gergely (Hollywood Hírügynökség, 416 ezer) és a második legerősebb projekt, Pamkutya (1,18 millió) sem reagált még a világjárványra. Miután a hirdetők jelenleg éppen átgondolják a pozícióikat, ez várhatóan nem marad sokáig így.

A kanadai celebritás gurigái

Lilly Singh 31 éves kanadai youtuber tevékenységét 15 millióan követik világszerte, videóit tíz év alatt 3 milliárd alkalommal töltötték le. Az élet a világjárvány alatt című filmje szerdán került föl a csatornájára, egy nap alatt félmillióan nézték meg. A celeb néni nevetést igyekezett becsempészni a szorongó közönség mindennapjaiba, amikor két vécépapírtorony között ülve, fertőtlenítőpisztolyokkal felszerelt testőrei társaságában, orgazdaként fogadja a guriga- és immunerősítő-feketepiac vásárlóit. Még a kézérintés sem idegen tőle, némi műanyag fóliába csomagolt kézzel.

Szerző
Témák
youtuber

A paksi szegények Ancikája

Publikálás dátuma
2020.03.22. 09:08

Molnár Imréné, Ancika néni toronydarusként dolgozott, mikor épült a paksi atomerőmű. A nyugdíj után egy véletlen vitte vissza Paksra, ahol már közel 20 éve segíti a környékbeli hajléktalanokat és szegény sorsú családokat. Saját nyugdíjából tesz félre, hogy ételt, ruhát, tanszereket vásároljon nekik. Létrehozta a Segítők Házát, ahol önkénteseivel már több mint 70 családot támogatnak heti kétszer. Az asszony lapunktól értesült arról: idén ő kapja a Jószolgálat-díjat és az ezzel járó 500 ezer forintot, amit, mint mondja: a szegényekre költ majd.
„Ancika egy áldott jó, szív-lélek asszony, egy érző ember, aki akár a sajátját is odaadja, hogy másoknak, a családoknak segítsen. Mi egy nagyon szegény család vagyunk, mikor megismertem, állami gondozás alatt voltak a gyerekeim. Ő két napon belül teremtett egy teli lakást élelemmel, ruhával és mindennel, amire szükség lehet. Gyógyszert, ágyneműt, játékokat, mindent hozott nemcsak akkor, hanem az elmúlt egy évben folyamatosan” – meséli Handa Attiláné, aki férjével öt gyermeket nevel. Amikor a gyermekeik közül a most 14 éves ikerpár egyik tagjának tavaly szeptemberben egy súlyos hát­ge­rinc­műtétre is szüksége volt, Ancika néni, ahogy Pakson hívják, akkor is segített pénzzel, élelemmel és lelki támogatással. A család korábban egy tanyán lakott, messze orvostól és mindenki mástól is. „Olyan volt, mint egy csoda, jött és segített! A férjem most próbaidős az atomerőműnél, jobb a helyzetünk.”

Víz felett lebegve meggyet fejteni

Ancika néni kicsiben kezdte a karitatív munkát, kezdetben buszmegállók környékére vitte a teát és az élelmet a szegényeknek. Sok hajléktalan már ismerte az asszonyt, így bizalommal fordultak felé. „Mérnökök is az utcára kerültek, és hálásak voltak egy-egy meleg levesért, jó szóért, engem pedig öröm fogott el mindig, hogy valami jót is tehettem” – meséli. Idővel aztán már házhoz is ment, gyűjtötte az adományruhákat, amiket biciklivel tolt haza. „Egyre többen szóltak, hogy vigyek el tőlük is adományokat, ezért pár ezer forintért bérelnem kellett raktárt, ahová végül szinte alig tudtam bevinni őket. Nem volt megállás, mindenből egyre több és több lett” – emlékszik vissza a kezdetekre Molnár Imréné, aki fia­talon nem mellesleg toronydarusnak tanult. Kikötőben, 320 tonnás darun dolgozott, miközben a víz felett lebegve fejtette a meggyet, amit a daru közeli bokrok termettek neki. „Szerettem darusnak lenni, fantasztikus volt! Az atomerőmű második tartályát én emeltem be a hajóról. A víz fölött ülni egészen különleges élmény. Sosem unatkoztam, hasznos volt minden nap” – meséli Ancika néni, akinél egy véletlenen múlt, hogy végül ismét Pakson kötött ki. Tolnán ment nyugdíjba, de egy rossz szomszéd miatt úgy döntöttek, elköltöznek. „Kiterítettem a térképet, körbeültük a szőnyegpadlón, becsuktam a szemem és ráböktem arra a helyre, ahová költözni fogunk. Így kerültem Paksra, ahol már sokakat jól ismertem a korábbi munkám miatt.” Az évek során egyre több támogatója akadt a városban, így 2009-ben megszületett az Önzetlenül Segítők Paks Nonprofit Alapítvány, ahol Ancika néni más önkéntesekkel (Kiss Józsefné, Hosszú Ilona, Kiss Erzsébet, Hódli Brigitta, Hudák Irma) együtt fáradhatatlanul dolgozott az elmúlt 11 évben. „Mikor egy alkalommal egy négyéves kisgyerek tágra nyílt szemmel csodálkozott és örült annak, hogy mennyi hús van a levesben, amit kaptak, megfogadtam, ezt nem hagyom abba, mert nem szabad.” Vannak olyan gyerekek, akiknek ő segített, de időközben már felnőttek. Mégis, ha összetalálkoznak, most is megszólítják az asszonyt és arról mesélnek neki, milyen játékokat kaptak tőle évekkel korábban. Egy vállalkozó az alapítvány rendelkezésére bocsátott egy épületet is, amit Segítők Házának neveztek el és ahol eddig heti két alkalommal készült meleg étel azok számára, akiket addig az utcán láttak vendégül. Emellett ruhákat, tartós élelmiszert, bútort és mások által már korszerűtlennek ítélt háztartási gépeket is gyűjtöttek és adtak tovább a rászorulóknak. Most azonban a járvány miatt, és mert Ancika néni kórházi rehabilitáción van, ez a tevékenység szünetel. Az asszony azonban a kórházban fekve sem magát, hanem a családjait félti, és mikor arról kérdezem, mi az, amit mindenképp szeretne, úgy válaszol: „az idő nem kímélte a házat, ahol mára szinte fagyoskodva dolgozunk. Az önkormányzattól hiába kértünk, nem kaptunk épületet, ezért annak nagyon örülnék, ha valaki tudna biztosítani egy megfelelő helyet, ahol tovább működhetünk. Ha bárki bárhol olyan bőségben él, hogy tudna nekünk venni egy Segítők házát Paks területén, az csodálatos lenne” – mondja könnyek között.

Ki segít nekik?

Azt egyelőre nem tudni, mi lesz azokkal a családokkal és hajléktalanokkal, akiknek eddig ő és önkéntesei segítettek. „Érezzük a hiányát, nekem senkim nincs, csak Ancika. Se apám, se anyám, csak ez az egy asszony áll a családunk mellett. Ő nagyon jól tudja, hogy nemcsak a pénz, ami segítség, hanem a lelki támogatás. Nem is tudom szavakban kifejezni, hogy milyen jó ember! A 10 éves kisfiam és a 12 éves kislányom és az ikrek is imádják és tisztelik, de a kétéves unokám is nagyon szereti. Most még az a picike sincs, amit a kis kedvességével bepakolt a szatyorba és hozott” – mondja Handa Attiláné. Mióta Ancika néni kórházban van, a paksi hajléktalanok sem jutnak annyi meleg, főtt ételhez. Havonta legalább 250-300 ezer forintra lenne szüksége az alapítványnak ahhoz, hogy minden családot el tudjanak látni élelmiszerrel és ki tudják fizetni a rezsit. A Segítők Háza eddig kedden és csütörtökön volt nyitva, Ancika néni szeretné, hogy a karantén ellenére legalább húsvétkor valamilyen módon eljuttathassák a meleg ételt a rászorulókhoz. „Ők nem hajléktalanok, hanem olyan kispénzű, szociális járadékból vagy minimális nyugdíjakból élő emberek, akiknek kell a segítség. Évente négy rendezvényünk van; húsvétkor a gyerekeket egy nagy sátorba hívjuk, ahol bohóc szórakoztatja őket. Aznap mindenki velük foglalkozik, hogy örülni és nevetni tudjanak. Ilyenkor mindig új játékot kapnak a sátorban, míg kint a felnőtteknek tartunk szociális étel- és ruhaosztást. Családi napként mindig részt veszünk a városi rendezvényeken is és iskolakezdés előtt is tartunk egy olyan alkalmat, mikor tanszereket, iskolatáskákat kaphatnak a gyerekek. Karácsonykor pedig élelmiszert osztunk, és mindig főzünk töltött káposztát vagy gulyáslevest. Ilyenkor legalább 300 ember fordul meg nálunk” – meséli Ancika néni. Szerinte a segítésen túl az is fontos, hogy arra ösztönözzék a szülőket: legyen igényük arra, hogy a gyerekek tanuljanak, tisztán járjanak és segítsenek otthon a házimunkában.

Most zárva a ház

„Nem csak nekünk segített, neki nincsenek kedvencei. Mindig szétosztott mindent, hogy mind kapjunk valamit, olyan nem volt, hogy valaki kimaradt. Nem tudom, mi lenne velünk, ha ő nem lenne, képtelenség megköszönni neki azt a sok mindent, amit értünk tett” – mondja szomo­rúan Handa Attiláné. Arra a kérdésre, hogy elérhető-e bármilyen szociális ellátói segítség, az édesanya úgy válaszolt: ha volna, sem tudna feléjük fordulni segítségért, mert ebben nem szeretne részt venni. „Nem mindegy, hogy egy embernek odadobnak egy kiló kenyeret, vagy közben szólnak is hozzá egy jó szót – ez néha többet érhet, mint bármi. Mi, romák imádjuk Ancika nénit, mert velünk érez, a szívére veszi a sorsunkat. De a Segítők Házába is jó volt bemenni azokhoz a nénikhez, akik Ancika néni mellett dolgoztak, mert jó volt a társaságuk. Most ezt a házat is bezárták” – meséli szomorúan Handa Attiláné. Ancika korábban arról beszélt egy interjúban: neki az a fontos, hogy tegyen annyi jót a mindennapokban, hogy elégedett legyen magával, és úgy tudja lehajtani a fejét, hogy tudja, aznap bizony érdemes volt felkelni. Még akkor is, ha nem kap köszönetet, ő magával akar elégedett lenni.

Elismerés

A Jószolgálat-díjat a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány hozta létre azzal a céllal, hogy a kevésbé ismert és reflektorfényt alig kapó önzetlen segítőket jutalmazza. A díjjal járó pénzösszegeket az alapító magánvagyonából ajánlja fel minden évben. Az idei közönségszavazás az alapítvány szerint minden korábbi várakozást felülmúlt, az önkéntes kategóriák jelöltjeire összesen több mint 17 ezer szavazat érkezett március 2–12. között. Az év önkéntese Molnár Imréné lett, egyéni díjazottként félmillió forintot kap.

Szerző