Tanszabadság korona idején

Publikálás dátuma
2020.03.22. 15:51

Fotó: Tuba Zoltán / VH Archív - Tuba Zoltán
Tíz év után a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések kellettek ahhoz, hogy sok tantestület újra elkezdjen kreatív értelmiségi alkotói közösségként viselkedni, miután a kormányzat a lovak közé dobta a gyeplőt. A pedagógusok nagy része próbálja a legtöbbet kihozni a helyzetből, de az igazán nagy kérdés, hogy hogyan lehet a gyerekeket motiválni hetek múlva. Nádori Gergellyel, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium természetismeret-tanárával beszélgettünk, aki egy kollégájával a Tanárblogon több mint tíz éve halmozza a digitális oktatással kapcsolatos tudást.
Mennyivel nőtt az elmúlt héten a Tanárblog látogatottsága? Megsokszorozódott. Sok kérdést kapunk, én úgy látom, mindenki izgatott és szeretné ezt a dolgot jól csinálni. Egyelőre a szülői és pedagógusi beszámolók alapján nagyon vegyes a kép. Van, ahol viszonylag könnyen megy a digitális átállás, máshol nagy a tanácstalanság. Valóban van mindenre példa. Az AKG már öt éve digitális iskolaként működik, nekünk olyan rettenetesen nagy kihívást ez abból a szempontból nem jelent, hogy a gyerekeinknek vannak eszközeik, amikre lehet építeni, a tanáraink pedig már jó ideje használják ezeket a technológiákat. De vannak olyan iskolák, ahol ez egy nagy ugrást kíván. Ami a dologban a legérdekesebb, hogy miközben a közoktatásban már 10 éve nincs helye a kreativitásnak, folyamatosan szorítva vannak a tanárok, hogy nehogy önállóan gondolkodjanak vagy csináljanak bármit, az oktatási kormányzat most behajította a gyeplőt a lovak közé és azt mondta: csináljatok, amit akartok, nekem most van fontosabb dolgom. Ennek köszönhetően nagyon sok tantestület elkezdett kreatív értelmiségi alkotói közösségként viselkedni, amire jó ideje nem volt lehetőségük. Elkezdtek úgy dolgozni, hogy a saját és a gyerekek szükségleteire és lehetőségeire adjanak válaszokat, amire szintén kevés példa volt a magyar közoktatásban az elmúlt évtizedben. Most az oktatási rendszer teljesít jól vagy a pedagógusok a rendszer ellenére? Négy éve létezik egy kormányhatározat digitális oktatási stratégia néven, ami ha bármikor megvalósulna, csodálatos lenne, mert nagyon szép elveket ír le. Ennek értelmében már minden iskolában 3D-nyomtatófarmoknak kellene működnie a hipersebességű wifin, de szinte semmit nem valósítottak meg belőle eddig. Vagyis a tervek szintjén remekül teljesít a magyar oktatási rendszer. De amikor a NAT-ban a digitális kompetenciákról van szó, a legprimitívebb dolgok fogalmazódnak meg. A NAT-tal kapcsolatban Hajnal Gabriella miniszteri biztos azt mondta, azért nem lehet korszerűbb, mert a pedagógusok nincsenek felkészülve a változásra. Ez egy hülyeség. A magyar közoktatás kapcsán rengeteget lehet beszélni a rossz dolgokról, de közben én mindegyik mellé tudnék tenni egy történetet, ahol tanárok és tantestületek fantasztikus dolgokat csinálnak, a turai kisegítő osztálytól a magyarmecskei tanodáig. Ez mellébeszélés. A jelenlegi – vagy akár az új – NAT alkalmas a digitális oktatásra, vagy most esetleg alkalom van az ettől való elszakadásra? Alkalmas, mivel a tanterv kimeneteli követelményeket ír elő, és az már rajtam múlik, hogy azt hogyan tanítom meg. Olyan izgalmak persze vannak, hogy hogyan lehet testnevelésórát tartani a távolból. Az én kollégáim például azt kérték a diákoktól, hogy készítsenek egyéni edzéstervet és maguk vezessék, hogy mikor mit sportolnak. Az Alkotóház nevű tantárggyal – ahol kifejezetten kézzel készítenek dolgokat a gyerekek – még nekünk is van problémánk, lehet, hogy az egy ideig nem lesz. Kémiából sajnos nem fognak kísérletezni a diákok, webkamerán nézik, ahogy én megcsinálom a kísérleteket. Ennek ellenére összességében nem gondolom, hogy a tanításnak bármely része most teljesen megvalósíthatatlan. Sok vidéki kis iskolában viszont a technikai feltételek sem adottak, és a gyerekek digitális kompetenciái is nagyon különbö­zőek lehetnek. Tovább növekedhet a leszakadók hátránya? Egyfelől igen, másrészt ennél árnyaltabb a kép. Ismerek kis falvakban szuper jó iskolákat, amik példás munkát végeznek. A képlet nem olyan egyszerű, hogy Budapesten és a nagyvárosokban jó iskolák vannak, a kisebb településeken meg rosszak. Nagyon sok múlik a tanári közösségeken. Mi dolgozunk az Ormánságban és például Ózd környékén is, és azt tapasztaljuk, hogy nagyon kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ne lenne a családoknak internetelérése. Érdekes módon most az internet olyan, mint egykor a tévé volt, okostelefon akkor is van, ha más dolgokban ­hiányt szenvednek. Ezzel pedig már sok dolog megoldható. De valóban, sokkal nehezebb lesz azoknak, akik a körülmények miatt lemaradnak erről a változásról, és egyes iskolák, területek jobban leszakadhatnak. Hogy viselik a bezártságot a kamaszok, akiknek külön megpróbáltatás lehet a négy fal között ragadni a szüleikkel? Rettenetesen rosszul. Volt olyan, akivel veszekednem kellett, hogy értse meg, ez most nem azt jelenti, hogy összeülnek hárman-négyen együtt tanulni, és nem lehet délután sem találkozni. Az igazán nagy kérdés az lesz, hogy hogyan fog ez működni három-négy hét múlva. Most még van a dolognak újdonság­értéke, de ez hamar elmúlhat, hosszú távon nehéz lesz fenntartani az érdeklődést. Szükség lesz minden kreativitásra, hogy ki tudjuk rántani a gyerekeket az unalomból, mert ne legyen kétségünk: otthon ülni és egyedül dolgozni a feladatokon iszonytatóan unalmas egy idő után.
A tanárokra az elmúlt egy hétben hatalmas mennyiségű információ és felajánlás szakadt a különböző fórumokon. Hogy lehet segíteni nekik, hogy kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet? Először is illene felismerni, hogy ezt az átállást elsősorban nem a technika felől kellene megközelíteni, hanem abból az irányból, hogy a módszertan miben más, miben változik az online térben. És ezekhez mérten lehet kiválasztani az eszközöket. Rengeteg olyan platform van, ami használható, most minden ezekkel van tele. De arról alig beszél valaki, hogy hogyan is kellene használni őket. Mindemellett rettenetesen nagy szükség lenne a kölcsönös bizalomra a tanárok, diákok és a szülők között. Mert ebben az is benne van, hogy bénázni fogunk, lesz olyan, ami nem fog működni, de a végén mégiscsak szeretnénk együtt valami jót csinálni. Mik a legfontosabb módszertani kérdések? Nincs egyetlen csodarecept. Ebből a szempontból furcsa, hogy ennyire magára hagyta a tanárokat az oktatási kormányzat, más szempontból viszont azt tette, amit tennie kell, mert egyedi helyzetek vannak. Még az sem mindegy, hogy az adott tanárnak milyen a kapcsolata az osztállyal. Ők mennyire tudnak egymással együtt dolgozni, nevelték-e erre őket korábban, vagy azt is most kell elkezdeni? Ezek nem egyszerűen megválaszolható kérdések, rettenetesen sok változat van. A mi iskolánk úgy döntött, hogy amennyire lehet, benne tartjuk a diákokat a megszokott keretekben. Ez azt jelenti, hogy az óráik akkor vannak, amikor egyébként is lenni szoktak, a tanár online jelenléte mellett. Azt szeretnénk, hogy a napirendjük ne változzon drasztikusan. De ahol ez nem kivitelezhető, mérlegelni kell, hogy mire van lehetőség, és ahhoz kell megtalálni a megfelelő módszereket, majd az eszközöket. Az is biztos, hogy teljesen más kell alsóban, mint gimnáziumban. Az is nagy kérdés, hogy hogyan motiváljuk a gyerekeket. Az érettségire készülőket olyan nagyon nem kell győzködni, hogy tanulni kell. (Bár jelenleg abban sem lehetünk biztosak, hogy lesz érettségi.) Középiskolás tanárként jóval kevésbé kell a szülőkkel együttműködnöm, de egy harmadikos kis kölyköt nyilván sokkal nehezebb rávenni, hogy üljön le tanulni. Esetükben sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség a szülőkkel is. Az egyik fő izgalom pedig az a legtöbbek számára, hogy hogyan lehet átdolgozni a számonkérést. Lehet, hogy mindennek hatására teljesen megváltoznak az évtizedes berögződések a számonkéréssel kapcsolatban? Igen, kreatív kérdéseket kell feltenni, amihez nem lehet puskázni, és az is biztos, hogy több esszét fognak írni a gyerekek, többet fognak szóban felelni, kevesebb lesz a hagyományos teszt. Nagyon jó lett volna, hogy ha ez, ami most történik a magyar közoktatásban, megtörtént volna anélkül is, hogy embereknek kell meghalnia. Elhozhatja mindez a régen áhított változást az iskolákba, kisülhet, hogy mégiscsak mindenki akkor jár a legjobban, ha a pedagógusok visszakapják az autonómiájukat? Erre egy ember tudna válaszolni, és őt Orbán Viktornak hívják. Az utóbbi évek tanulsága szerint ebben az országban az lesz, amit ő gondol.

Nádori Gergely

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium ter­mészetismeret-tanára. 2008 óta az Apá­­­czai­ban tanító kollégájával, Prievara Tiborral írja a Tanárblogot, ahol a XXI. századi iskola kihívásait, a digitális pedagógia legújabb lehetőségeit vizsgálják.

Szerző

„A legnagyobb veszély, ha olyan híreket néznek a gyerekek, melyeket elsősorban a felnőtteknek szántak"

Publikálás dátuma
2020.03.22. 09:48

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A bezártság, a koronavírus miatt kialakult káosz és a munkahelyek elvesztése nem csak a szülőkben okoz feszültséget és szorongást, a gyerekek is veszélyeztetettek. Megfelelő magyarázatok és támogatás nélkül könnyen traumatizálódhatnak. Szülők meséltek arról, milyen a karantén sajátos nevelési igényű, szorongó gyerekkel, lázadó kamasszal vagy épp kisóvodással.
„A két óvodás fiam még februárban lázasodott be, így ők azóta otthon vannak velem, mire meg­gyógyultak, már nem volt hova visszamenni. Bár egyáltalán nem nézünk híradót és a gyerekek nem látnak szájmaszkos embereket, mert elzárjuk őket ettől a helyzettől, ahogy tudjuk, de még így is hallják, ha beszélgetünk. Ezért próbálom velük megértetni a történéseket és azt is, hogy be kell osztani most a dolgokat, mert más élethelyzet jött, amihez mindenkinek alkalmazkodni kell. Sokkal tudatosabbnak kell lennünk” – mondja Kovács Ildikó, egy 7 hónapos, egy 3 és egy 7 éves kisgyermek édesanyja. Szerencséjük van, egyébként is szeretnek otthon lenni a családi házban, a gyerekek hozzászoktak ahhoz, hogy a kertben vagy bent játszanak. „Egy kis faluban élünk, de még itt sem megy ki senki a játszótérre, pedig a gyerekekben még rengeteg energia van, és ha nem mozgatják le őket, egy idő után teljesen bekattannak. Karantén ide vagy oda, akik panelban laknak, azoknak egyszerűen muszáj kimenni az utcára, kavicsokat gyűjteni, szaladgálni, máshogy nem bírják a gyerekek, le kell őket fárasztani fizikailag és agyilag is. A jelenlegi helyzet alapján öt hónapot lesznek itthon szeptemberig, azért az elég sok lesz” – jósolja Ildikó. Ha a család egy ilyen embert próbáló helyzetben higgadt tud maradni és kialakul egy napirend, akkor a gyerekek szempontjából akár egy élvezetes, örömteli élmény is lehet a házi karantén, hiszen többet lehetnek a szülőkkel. Ha azonban nincs megfelelően kommunikálva az új helyzet, akkor Deliága Éva gyermekpszichológus szerint a gye­­re­kek szoronghatnak és traumatizálódhatnak is. „A legnagyobb veszélynek azt látom, ha olyan híreket néznek a gyerekek, melyeket elsősorban a felnőtteknek szántak. Gondolok itt a koronavírussal kapcsolatos híradásokra, álhírekre. Ezek ugyanis nagy nyugtalanságot kelthetnek, hiszen egy gyereknek nehéz azt megértenie, hogy ami Kínában történik, az nincs közel és nem olyasmi, ami akár egy percen belül az ő családját is fenyegetheti. Az arányokat, a távolságokat, a veszély igazi kockázatát egy gyerek még nem tudja felmérni, így ezek a híradások könnyen táptalajt adnak a szorongásnak. Ezen az sem segít, hogy a félinformációkat, félreértett vagy idegen szavakat a gyermeki fantázia hajlamos kiszínezni” – mondja a gyermekpszichológus.  A gyakran csak háttérzajnak kapcsolt tévé nagyon ártalmas lehet, kutatások is igazolták, hogy azok a gyerekek, akik hallótávolságon belül vannak, igenis megkapják ezeket az információkat, beszűrődik a tudatukba. Ezt azonban sem ők maguk, sem a szülők nem regisztrálják, így nehéz kitalálni, mi okozza, hogy rosszul alszik, éjjel felriad a gyerek. „Ilyenkor ők nem fogalmazzák meg konkrétan, hogy mitől félnek, így a szorongásnak látszólag nincs oka, hiszen a szülőnek sem feltétlen realizálódik, hogy a gyerek figyel, miközben ő telefonál vagy híreket hallgat. Mikor arról van szó, hogy Kínában meghalnak a betegek, azt a gyerek nagyon konkrétan elkezdi levetíteni a saját mikrokörnyezetére, és attól kezd félni, hogy ő vagy a szerettei meg fognak halni” – részletezi Deliága Éva. Ez a fajta figyelem már az óvodás korúaknál, vagyis 4-5 éves korban is jelen van, ezért már az esetükben is nagyon ébernek kell lenni. „Nekik még rendkívül finomak a kis antennáik, ami azt jelenti, hogy nemcsak a verbális, hanem a nonverbális jelekből is kiválóan olvasnak. Ha a felnőttek feszültebbek, izgatottak, aggodalmaskodnak, bizonytalanok, azt ők is érzik, akkor is, ha ez az információ nem a szavakon keresztül megy át” – hangsúlyozza a szakember.

Így szorongnak ők

A szorongásnak egyébként nincsenek egyértelmű jelei, éppen ezért a szülői intuícióra is érdemes hallgatni. Ha például azt veszik észre, hogy a gyerek hangulata vagy viselkedése jelentősen és negatív irányba változik, vagyis egy addig cserfes és barátkozós kislány/kisfiú visszahúzódóvá válik, aki fél az új helyzetektől, az jelenthet szorongást. A tünetek a személyiségtől függően nagyon változatosak lehetnek. „A kicsiknél még nem érzem, hogy fennakadtak volna a helyzeten, nem kellett nagyon magyarázni, hogy miért kell otthon maradni, hiszen már az óvodában is hallottak a dologról, még úgy is, hogy előttük nem nézünk híradót és nem is beszélünk a helyzetről” – mondja Sevcsik M. Anna, aki öt gyermekkel, egy 22 hónapos babával, egy 5 és 7, valamint 16 és 18 éves nagyobb gyermekeivel éli a karanténos mindennapokat. „Már a múlt héten kivettem őket az óvodából, iskolából, így jó pár napja itthon vagyunk. Azt hiszem, ez a kamaszoknak a legrosszabb, őket bezárni se nekik nem jó, sem nekem. Mi még szerencsések vagyunk, mert van kertünk, de aki egy panellakásban kerül ilyen szituációba, azokat nagyon nem irigylem. Ez mindenkinek erőt próbáló, de tudjuk, hogy komolyan kell venni” – mondja. Az online oktatás ugyan csak március végén kezdődik, de ő addig is próbál valamiféle rendszert teremteni, napirend szerint élni.

Nincs tabu téma!

Bár arra figyelni kell, hogy milyen információk jutnak egy gyerekekig, az is lényeges, hogy ne legyenek tabu témák és a szülők válaszolják meg a kérdéseiket, hiszen egy ilyen helyzetben óhatatlanul is szóba kerül például a halál témája, amiről egyébként nem szoktak beszélni egy óvodással, kisiskolással. „Arra ­biztatnám a szülőket, hogy őszintén, a gyermek korának és fejlettségének megfelelően keressenek olyan magyarázatokat, ami a világnézetük, a hitrendszerük szempontjából hiteles. A lényeg, hogy tudatosuljon a gyerekben, bármivel fordulhat apa és anya felé” – szögezi le Deliága Éva. A gyermekpszichológusi javaslatok egy ilyen helyzetben kétfélék, az egyik a „mit ne tegyük”, ide sorolható például a szorongást keltő hírek hallgatása és az, ne fenyegetést használjanak arra, hogy megtanítsák a rendszeres, szappanos kézmosást. Ehelyett inkább a játékos formát kell alkalmazni, többször meg kell mutatni a tevékenységet, hogy az modellé váljon a gyerek számára és el tudja sajátítani. A másik kategória, amit a szakemberek hangsúlyoznak: a „mit tegyünk”. Ide sorolható a napirend kialakítása, mely elengedhetetlen a mostani helyzetben. „Olyan strukturált napot kell kialakítani, ami hasonlít a normális életviteléhez. Fontos az arányosság, hogy legyen helye a mozgásnak, tanulásnak, játéknak, a környezet rendbetételének, a házi munkának” – mondja. A koronavírus okozta világválságban különösen nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek az otthoni karantén során egy sajátos nevelési igényű, hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket kell lefoglalni úgy, hogy közben teljesen felfordult a megszokott rendszer és az addigi szerepek. „Folyamatosan zsizseg a gyerek, érzi, hogy nagyon ideges vagyok, hiszen a férjemnek most nincs munkája, így én lettem a családfenntartó. Segítség pedig nincs, hiszen az idősekhez nem visszük. Most reggel fél 9-től dolgozom fél 6-ig itthonról, közben ebédet főzök ugyan, de csak este tudok csatlakozni a férjemhez és a gyerekhez, akkor 8-ig velük játszom és próbálom pótolni a kimaradt időt. Fektetés után pedig ismét dolgozom hajnal 1-2-ig” – meséli egy neve elhallgatását kérő édesanya.

Fontos a napirend

Azért, hogy könnyítsenek a helyzeten, csináltak egy órarendet a gyereknek, mert a hétéves fiúnak nagyon nagy szüksége van a rendszerre, ami nélkül édesanyja szerint teljesen szétesik. Éppen ezért meghatározták, hogy mikor van olvasásóra, ami mesét jelent és az arról való beszélgetést, írásgyakorlat, amikor iskola-előkészítő tevékenységet végeznek, és kungfuedzés, ugyanis elérhető lesz az online óra. Annyiban ők is szerencsések, hogy legalább van kertjük, így ott kiszabadulhat a gyerek, tud mozogni, focizni, levegőn lenni. „Ennek ellenére a fiam nehezen viseli, hogy nem találkozhat a barátaival, így online »találkozókat« szervezünk neki, hogy legalább így beszélhessenek egymással” – mondja az édesanya, aki szerint gond, hogy az idősebb generáció nem feltétlen érti a karantén lényegét. „Az idős szüleimmel is állandón veszekszem amiatt, hogy nem maradnak otthon. Erre nyilván a gyerek is felkapja a fejét, aki az utóbbi napokban nem is akar szinte elmozdulni mellőlem, látszik, hogy bizonytalan. Folyamatosan mondjuk neki, hogy minden rendben lesz, és mi mellette vagyunk. Ebben kell, hogy biztonságot találjon, mert nagyon szorong, mikor elmegyek a mosdóba, odaáll az ajtóba és nem mozdul, amíg ki nem jövök. Próbálunk neki egy sztorit gyártani a mostani helyzetből, hogy tudja, nem azért nem megyünk ki, mert félünk, hanem azért, mert nem akarjuk továbbadni a vírust és ennek ez a legbiztosabb módja. Ez a mostani olyan, mint egy háborús helyzet, amiben minden nehézség ellenére esélyt kapunk arra is, hogy a gyerekeinknek egy új és normálisabb jövőt építsünk föl, amiben megtanítjuk nekik az életszeretetet. Mostantól nem mondhatjuk el, hogy »ez velünk nem történhet meg«. Talán megérettünk arra, hogy a világ kicsit az orrunkra koppintson és magunkba nézzünk” – mondja. Sokat segítenek a szülőknek a gyorsan megalakult Facebook-csoportok, ahol egymást is támogatják, ötleteket adnak, de az óvodapedagógusok is rendszeresen küldenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy foglalják le a gyerekeket. Tökéletes forgatókönyv természetesen nincs sem az otthoni karantén átvészelésére, sem a fertőzés elleni védelem kivitelezésére, de a fenti példák jól mutatják, figyelemmel és alapos tervezéssel elkerülhető, hogy traumatizálódjanak a gyerekek.

Hogyan készül egy orvos szülő arra, hogy bármikor megfertőződhet a kórházban?

Vannak szülők, akik bár szeretnének, nem maradhatnak otthon a gyerekkel, mert egészségügyi dolgozóként mindennap másoknak segítenek. Esetükben óriási feszültséget okozhat a hivatástudat, ami beviszi őket akár a fertőzöttek közé és az ösztön, hogy megóvják a saját a családjukat. „Sokat gondolkodtam azon, hogy mint egészségügyi dolgozó köteles vagyok bemenni, és ha előbb-utóbb tömeges betegroham lesz a kórházakban, akkor a vírus fertőzékenysége miatt minden esély megvan arra, hogy én is megbetegszem” – mondja Gidai János szülész-nőgyógyász, egy kilencéves kisfiú édesapja. Az orvos jelenleg úgy próbálja megóvni a családját, hogy már az ajtó előtt leveszi a ruhát, amiben a kórházban volt, beteszi egy zsákba, aztán bent azonnal zuhanyozik, fertőtleníti a kezét, átöltözik, és úgy megy a gyerekért, hogy előtte az autót is fertőtleníti. „Orvosként arra esküdtem fel, hogy gyógyítom az embereket, és ehhez mérten én is szó nélkül bemegyek akkor is, ha mindenki koronavírusos lesz körülöttem, nem érdekel, ha elkapom. Az viszont már dilemmát okoz, hogy esetleg tünetek nélkül is megfertőzhetek valakit a családban. Ha tüneteim lesznek, karanténba vonulok, ha elkapom a vírust, akkor nincs más megoldás, nem találkozom a kisfiammal, csak online tartjuk majd a kapcsolatot” – szögezi le Gidai János.

Szerző

Tajgetosz nagy dobása

Publikálás dátuma
2020.03.22. 09:09

Fekete Ádám zseniális, Anzselika Habpatron egypatronos, a Zállatorvost kilőtte a koronavírus, a Világutazó karanténburgerre állt. A hazai youtuberek befűzik a válságmozikat, nézőjük is lesz, hiszen ennyi ember még sosem ült „munkaidőben” az okoskészülékek előtt. Vagy de.
Egyre-másra jelennek meg a házi karantén he­teit-hónapjait tartalommal ellátó kulturális ajánlatok a kényszerpihenőjüket töltő színházaktól, filmalkotások jogaival rendelkező platformoktól. A fiatalok körében a legnagyobb kultusszal rendelkező mozgóképgyártók csatornáira is szemek ezrei tapadnak. Kovács András Péter humorista otthonmaradásra buzdító klipje egymillió megtekintés felé közelít, de legalább ennyire ajánlott vidámság a Dumaszínház Karantények című hómofisz híradója is, amiben OKJ-s operatívtörzs-tanfolyam indításáról számolnak be.

Mondássérültség

A széles tömegek szórakoztatásán – és persze a pénzkeresésen – túlmutató horizont jelent meg a magyar YouTube-tartalomgyártás egén. A látványba belerepülő szupermant Fekete Ádámnak hívják. Ádám, akit a Tiszta szívvel című filmből ismerhetni, oxigénhiánnyal született mozgássérült, de ez a körülmény semmiféle feszengést nem okoz a nézőben. Öniróniája gördülékeny akadálymentesítés az indokolatlan gyári kellemkedés számára. Nem feszít a kényszeresség, hogy azonnal átkísérjük „szegény párát” a legközelebbi zebrán, a sosem létezett közvádat sem érezni, hogy miért születtél egészségesnek, miközben a Jóisten ővele ennyire kibabrált. Hogy az ennyire mennyire, erről az ifjú youtuber, író, rendező, színházi dramaturg már a Tajgetosz Show első videójában beszámol: a legegyszerűbb probléma, egy pohár megfogása sztenderd kézremegéssel. Ez a skála bal oldala, vagyis a legkisebb problémák gyűlhelye, és ennél csak nagyobbak vannak, jóval nagyobbak. Mindjárt az első videóban világos lesz, hogy Ádám akadályai egyediek ugyan, de nem egyedülállóak: mindenkinek vannak akadályai, és ezzel magunk sem tudunk és akarunk vitatkozni, legfeljebb egy határozott „hajaj!”-t tehetünk hozzá. Az ókori spártaiak valóban nem voltak különösebben cizelláltak a tekintetben, hogy kit és miért kell lehajítani a Taigetoszról életképtelenség miatt. A youtuber műsorról műsorra ledobálja a képzeletbeli sziklákról azokat a félelmeket, hiedelmeket és haszontalanságokat, amelyek nélkül lényegesen jobban elboldogulhatnánk. Ádám szeret élni, láthatóan nagyon okos srác, élénk gondolatait csak látszólag gátolja a különös, sérültségéhez tartozó beszédmódja. És tényleg annyi minden eszünkbe juthat erről, hogy mennyi mindent érdemes volna a mélybe vetni, no nem a képmutatás és korrupció kormányát magát (vö. mondássérült kormányzati kommunikáció), hanem csak a képmutatást és a korrupciót. De ez legyen a mi akadályunk, Fekete Ádám az élet apró-cseprő valóságáról beszél, nem az annak látszó jelenségekről. A szemlélődő, érzékeny és reflektív létezés hálás közönséget toborzott neki néhány hét alatt: 13 ezer feliratkozót szerzett hét videójával. Amelyekben telefont csomagol ki vagy éppen az utolsó tortaszelet elfogyasztásának erkölcsi dilemmáját feszegeti. Az egyik legjobb rész az, amikor Ádám elmeséli, hogy egy 80 év körüli nénivel és egy terhes hölgy­gyel próbálta eldönteni a villamos harcterén, ki adja a helyét a másiknak.

Bájos bugyutaság

Az elmúlt időszak nagy felfedezettje, az Anzselika Habpatron egy kultikus alkotóműhely, az uristen@menny.hu (2000) és a Libiomfi (2003) című filmeket gyártó csapat kreatúrája, amelyet címszereplőként Stefanovics Angéla Jászai-díjas színésznő jegyez két alkotótársával, Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt színművészekkel, valamint kreatív alkotótársként Egger Gézával. A decemberben indult csatornának jelenleg negyvenezer követője van. A meglehetősen butácska, de jó szándékú Anzselika a legtöbb youtubertől eltérően kitalált figura, egyfajta pszeudo-influenszer, és tulajdonképpen több formátum találkozása. Létezése a közösségimédia-celebeket idéző Hollószínház-szerű társadalmi paródia, ami annyira életszerű, hogy szinte fáj. Ezzel együtt elbírhat pár perces videókat, finoman sistergő karikatúrákat, de kevésszer találni benne nagyobb mélységet egy Schobert Norbi által felmondott Maksa-híradónál. Anzselika tésztából jósol, Va­lentin-napi tippeket ad és empátiagyakorlatot tart, és zavarba ejtő volna, hogy például mindez ugyanazoknak (is!) tetszene, akik a paródia komoly változatának is örülnének. Az Anzselika Habpatront – csakúgy, mint a Tajgetosz Show-t – az InFullAnswers produkció jegyzi, amely a kor kihívásainak megfelelő formában szeretne reflektálni a valóságra. A formáció célja nemcsak a videoblogger mesterség újragondolása, hanem a színvonalas és társadalmi szemléletformáló tartalomgyártás a gyakorta a kereskedelmi televíziók sekélyességét veszélyeztető youtuberkedés gyakorlatába. A projektet az Európai Kulturális Alap támogatta, a fenti videó az általuk kiírt, 2019-es Democracy Needs Imagination pályázat keretében valósult meg. Anzselika és Ádám a minap közös promóciós videót is közzétett: a teknős és a nyúl La Fon­taine-i meséjét keltették életre, miután a Tajgetosz Show-ban már megjelent Akhilleusz és a teknős példázata egy csésze és egy kólásüveg által megszemélyesítve, és a lustaság-céltudatosság furcsa viaskodását szemléltetve.

Palackozott armageddon

A koronavírus-járvány adott löketet az elmúlt hónapokban a Zállatorvos-csatornának. Tudományos ismeretterjesztő, szórakoztató tartalmait korábban is vették – 375 ezren látták a toxoplazmózisról szóló videót és 95 ezren a babéziózisról készültet –, de az igazi áttörést az apró lényektől való rettegés hozta meg a hajmeresztő humorral megáldott Simanovszky Zoltánnak. Hat éve indított csatornáját 107 ezren követik, és iskolai biológiaórákon is vetítik, mivel a videói nem csak kisállatokról, hanem általános természettudományos ismeretekről is szólnak. A vírus versus baktériumok filmjét csaknem egymillióan látták már, de a COVID–19-ről három hete forgatottat is mintegy 700 ezren. Március 14-én került föl a Mennyire (nem) halunk meg? című folytatás, amelyben a Zállatorvos bevallja, vannak a pandémiában olyan számok is, amelyek miatt a „farpofáink úgy összeszorulnak, hogy egy beszappanozott bowlinggolyót sem tudunk kirántani közülük”. De megtudjuk azt is, hogy ha a koronavírus környezeti állóképessége csapnivaló, mert ha a foszfolipid burkát alkohollal vagy zsíroldószerekkel megsemmisítjük, akkor a „vírus is megdöglik”, ezzel szemben a burok nélküli parvovírus elpusztításához „minimum öt világvallás papjai által felszentelt, palackozott armageddon kell”. A YouTube-sztratoszféra sztárjai is ébredeznek lassan a járvány miatti dermedtségből. A 314 ezer feliratkozóval rendelkező népszerű utazó­vlogger, Magyarósi Csaba például az önkéntes elzárkózásában fenntartható karanténburgert készített műhúsból, némi reklámértékkel. Dancsó Péter (Videómánia, 1,14 millió feliratkozó) még a kereskedelmi tévés promóciójánál tart, Szirmay Gergely (Hollywood Hírügynökség, 416 ezer) és a második legerősebb projekt, Pamkutya (1,18 millió) sem reagált még a világjárványra. Miután a hirdetők jelenleg éppen átgondolják a pozícióikat, ez várhatóan nem marad sokáig így.

A kanadai celebritás gurigái

Lilly Singh 31 éves kanadai youtuber tevékenységét 15 millióan követik világszerte, videóit tíz év alatt 3 milliárd alkalommal töltötték le. Az élet a világjárvány alatt című filmje szerdán került föl a csatornájára, egy nap alatt félmillióan nézték meg. A celeb néni nevetést igyekezett becsempészni a szorongó közönség mindennapjaiba, amikor két vécépapírtorony között ülve, fertőtlenítőpisztolyokkal felszerelt testőrei társaságában, orgazdaként fogadja a guriga- és immunerősítő-feketepiac vásárlóit. Még a kézérintés sem idegen tőle, némi műanyag fóliába csomagolt kézzel.

Szerző
Témák
youtuber