„Nem a koronavírustól fog kihalni az emberiség”

Hatalom és tudomány viszonyáról, a világegyetem nagy kérdéseiről, a tudósok és a hatalom viszonyáról is beszélgettünk Neil deGrasse Tyson asztrofizikussal, aki a Kozmosz című sorozat új évadának apropóján adott interjút a Népszavának.

A Kozmosz stáblistáján – többek között – úgy van feltüntetve, hogy vezető tudományos szerkesztő. Hogyan lehet a tudományt szerkeszteni?

Ez nagyon jó, ebben a formában én még sosem tettem fel így ezt a kérdést. Díjazom a humorérzékét, illetve tulajdonképpen igaza van: a tudományt nem lehetséges szerkeszteni. Kompromisszumként elmondom, hogy mi a különleges a Kozmosz mindhárom verziójában, az 1980-as Carl Sagan-félében és az általam vezetett 2014-es és 2020-as kiadásokban: unikális módon az összes tudományágat egy narratívába sűríti, hozza közös nevezőre. Egy középiskolás a biológia órán, biológia tanártól biológiát tanul. Aztán a következő órán földrajz, majd kémiát. Egyszóval már iskolás korunk óta azt verik a fejünkbe, hogy minden tudományág külön és önálló diszciplína. A természet nem tesz ilyen felosztásokat. Így ezért a Kozmosz sorozat célja is az, hogy a tudományokat egyetlen egy történetvonalban alkalmazza. Jómagam asztrofizikus vagyok, nem vagyok mestere a világ összes tudományának, így nagyon sok kollégával dolgozom együtt: a forgatókönyveket tudományos konferenciák és workshopok keretében állítjuk össze. Tudósok és történetmesélők munkáját kell összeegyeztetnem, hiszen az előbbiek a tökéletes szakmaiság, utóbbiak az érdekes sztorikban érdekeltek. Ez nagyon nagy felelősség, mert én vagyok ott a nézők előtt, én magyarázom el a világegyetem nagy dolgait effektíve a saját szavaimmal, éppen ezért nekem mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez pokolian nehéz mivel valami lehet tudományosan fontos, de a történelem szempontjából tökéletesen irreleváns. Egyszóval az én feladatom, hogy a tudomány ebben a produkcióban a történetmesélést szolgálja.

A Kozmosznak vannak olyan epizódjai, melyek jobban, illetve olyanok is melyek témájukban kevésbé izgattak alapjáraton. Viszont az ön karizmája még a legunalmasabb témát is izgalmassá teszi. Mikor fedezte fel önmagában azt a képességet, hogy a tudományt nem csak megértetni, hanem megszerettetni is képes az emberkekel?

Erre olyan válaszom lesz, amire talán nem számított. Menjünk vissza az időben, amikor még nem voltam híres. Nagyon sokat utaztam és olvastam repülőkön. Egy idő után a szomszédjaim mindig megkérdezték tőlem, miért olvasok tudományos könyveket és le voltak nyűgözve attól, amikor megtudták, hogy asztrofizikusként a világegyetemet kutatom. Ekkor mindig előjöttek minimum húsz kérdéssel az ősrobbanásoktól kezdve a földönkívüliekig. Amikor válaszoltam nekik, mindig nagyon figyeltem a reakciókat, a testbeszédüket, mikor emelték meg esetleg a szemöldöküket, mert alapvető célom volt, hogy sose untassak az embereket és hogy kiprovokáljam belőlük az érdeklődést és a következő kérdést. Elképesztő tudásbázist építettem fel annak kapcsán, hogy amit mondok és ahogyan mondom milyen reakciókat eredményez. Amikor a kamera elé állok egy olyan produkcióban, mint a Kozmosz, ebből merítek. Szóval, amikor azt mondják nekem, hogy istenadta tehetség vagyok, inkább azt mondom: rengeteget dolgoztam azon, hogy így tűnjön. Egy tanító olyan, mint egy komikus. Ha rossz a poén, el kell engedni.

Az új évad legjobbja a Nyikolaj Vavilov orosz botanikus életét bemutató epizód.

Elképesztő, hogy mindenkinek ez az epizód a kedvence. Pedig ez a legtragikusabb. Ön miért tartja a legjobbnak?

Mert bátran ábrázolja a sztálini szovjet rendszer és annak politikusainak a stupiditását: jelesül azt, amikor a hatalom eltiporja a tudóst.

Amikor a tematikán gondolkodtunk Ann Druyan író-producerrel, volt egy olyan opció, hogy csak a jelen problémáiról beszéljünk. Tudtam volna hatalmon lévő politikusok ábrázolásával is beszélni a hatalom és a tudomány viszonyáról. Úgy vélem sokkal hitelesebb, ha a múltat idézzük meg és ez ad annyi távolságtartást, hogy ne prédikálásnak véljék a mondandómat, átgondolják azt és ezután a néző maga jöjjön rá, hogy „hé, de hát most ugyanez történik a világban”. Ez a legjobb módszer arra, ha erős politikai és vallási állításokat akar az ember átadni.

A Kozmosz értelemszerűen érinti a lehetséges jövőnket és bolygónk folyamatos pusztulása miatt elkerülhetetlennek tűnik az űr meghódítása. Igen ám, de az űrprogramok a hidegháború alatt fejlődtek a legtöbbet.

Logikus érvelés, az űrkutatás legnagyobb ütemben mindig is a háború jegyében, illetve háttérmotivációjának eredményeként fejlődött. A hidegháború konfliktusai nagyban motiválták mind a döntéshozókat, mind a tudósokat. A szovjet-amerikai verseny keretében nagyon sokat tett az emberiség az űr meghódítása terén. Aztán tényleg volt egy szünet, de azzal, hogy Kína elindította a saját űrprogramját, ha nem olyan mértékben, mint korábban, de kellőképpen konfliktusteremtő szituáció, lesznek a közeljövőben újabb lépések. Jómagam inkább a békét kedvelem és hiszek abban, hogy az emberi elme képes önmagát motiválni és a tudományos sikerek fajunk túlélését fogja eredményezni. Ez a filozófia áll a Kozmosz összes epizódja mögött. Továbbá nagyon nagy a különbség az űrprogram és az űripar között. Előbbi mögött az adófizetők pénze, utóbbi mögött a magántőke áll. Harminc év múlva természetes lesz, hogy a gazdaság kilép a bolygónkról. Nem is a technika kérdése ma már, hanem a gazdaságosságé. De állítom: a világ leggazdagabb embere az lesz, aki elsőként kezd majd el aszteroidákon bányászni.

A sorozat több epizódja beszél járványokról, éhezésről, tömeges ember halálokról. A mostani koronavírus járvány kapcsán mit gondol?

Nem a koronavírustól fog kihalni az emberiség. Mint tudományos gondolkodó, azt vizsgálom hogyan reagál az emberiség a vírus terjedésére. Nagyon sok információt kapunk arról, hogyan lehet visszaszorítani a terjedését és ez tulajdonképpen ez egy kísérletnek is felfogható: vajon most mennyien hallgatnak majd a tudósokra? Elhisszük azt, amit a betegséggel kapcsolatosan mondanak nekünk? Betartjuk azt, amit kérnek? Tovább megyek: esetleg elhisszük, hogy a globális felmelegedés valós probléma és nem csak „rossz idő”? Vagy esetleg továbbra is dogmák szerint gondolkodunk? Beszéltünk a Szovjetunióról, ott a politikai dogma határozta meg az embereket, de ne feledjük, hogy vannak vallási, kulturális dogmáink is, például ezek determinálták a náci Németországot. „Mi vagyunk az Übermensch!” Ez egy a társadalmat átszövő kulturális dogma. Ezek a civilizáció legnagyobb ellenségei.