Lehet azon értetlenül vigyorogni, hogy válsághelyzetben miért is a Facebookon szólt nemzetéhez szerdán a kormányfő, ha ő uralja a közmédiát. Vigyorognánk is az elöljárón, ha nem fagy bele velünk együtt a rendszerbe, ami amúgy is túlterhelt. Home office-ba kényszerítette a vírus az ország nagyját, és akkor még a kormányfő is némán tátog a népének szánt sorsról. A valóság tátog, rendben van.
Ami nagyon nem volt rendben, hogy a valódi bejelentést a honvédelmi miniszter közölte este a köztelevízióban: csütörtök reggelre életre kelt a Létfontosságú Magyar Vállalatok Biztonságáért Felelős Akciócsoport, amely azonosította az ország működése szempontjából létfontosságú szolgáltató és gyártó kapacitásokat. Azokat a magyar vállalatokat, amelyek a különleges jogrendben olyan infrastruktúrát képviselnek, ahol a Magyar Honvédségnek szerepe lehet. Vajon mi? Feladatuk, hogy a létfontosságú magyar vállalatok üzemelését, biztonságát elősegítsék. Az irányítócsoportok – katonák, rendőrök, katasztrófavédelmi munkatársak – nyomon követik és koordinálják a vállalati munkát. Jelentést adnak a Honvédelmi Minisztériumnak, amely az országos operatív törzsnek jelent.
A hálózat kész. Most már csak egy kevés fantázia kell hozzá, hogy lássuk: a katonák, rendőrök és katasztrófavédelmisek tudják úgy követni és koordinálni a vállalati munkát, hogy a legkevesebb bajt okozzák. Hagyják dolgozni, akit kell, amíg nem bombázza az ellenség az első lépcsős 71 cég egyikét sem.
Látjuk – sokan el is hiszik –, hogy az ország élén kemény vezér áll, aki kerítése tövében nemcsak hosszú vándorlásban kimerült nyomorultakat tud alázni, de életre tudja kelteni azt a haldokló közegészségügyi rendszert is, amelyet kormányzása tíz éve taszított a mélybe. Ez a hit. A valóságban a vezér belefagyott saját rendszerébe. A háborús kormányzati kommunikáció bukdácsol, péntek reggel pedig – mint előre közölték – katonák is megjelentek az utcákon. Ami nyilván erősíti a biztonságérzetet, megakadályozza a csirkemellfilé piaci zugáremelését, s maszk, orvos, nővér meg lélegeztető gép helyett elrettenti a koronavírust.
Kínunkban sírunk és röhögünk. Mert a legvadabb időkben éppen a humorról nem szabadna lemondanunk, megadva így magunkat a végnek. Mi, cinikus fajta, persze tanultunk a kormányfő elmúlt tíz évéből, nem hisszük egy szavát sem. Rég nem arra figyelünk, amit mond, hanem arra, amit tesz. Belénk vésődött a bolsevik államcsíny-története is: forradalom (puccs) idején elsőként a postát, a vasútállomást, a nagy üzemeket kell megszállni.
De pokolba a történelem e mogorva pillanataival. Magyarországon demokrácia van, ha másodlagos frissességű is: különleges jogrendben, de még ülésezik a parlament. Ha a vírus nagyvonalú, feloszlatására és a rendeleti kormányzásra még egy kicsit várni kell. Csakúgy, mint bizonyos szerkesztőségek megszállására. Durva, aki ilyenkor cenzúrát emleget, hiszen elég, ha valaki pánikot kelt, mert kérdezni mer. Ezért mi csak szelíden érdeklődünk: mi folyik itt a vírusölés leple alatt, valójában?