Mi a barátság? Hogyan definiálható egy beszélgetés? Mire valók a szavak? Kifejezhetőek egyáltalán a gondolataink? Megragadható-e a szeretet? Van értelme bárminek is? Nehéz lenne megfogni Sally Rooney történeteinek erejét, talán a tömérdek kérdőjel mögött érdemes kezdeni a keresést. Ezt bizonyítja a magyarul nemrég napvilágot látott Baráti beszélgetések is, a dublini szerző első kötete, amellyel 2017-ben elnyerte a The Sunday Times Fiatal Írók Díját. Az író hazánkban második, Man Booker-díjra jelölt regényével lett ismert, és a Normális emberek után sokan vártuk már a Baráti beszélgetések megjelenését. Nem hiába, a könyv a már jól ismert, különös hangulatot csempészi újra a nappalinkba.
A Dudik Annamária Éva érzékeny fordításában megjelent regény két húszas évei elején járó fiatal nő életébe enged bepillantást: míg az írói pályáját egyengető Frances hidegfejű és szenzitív, addig legjobb barátnője, a szépséges Bobbi kissé öntelt és hiú. A mű kezdetén ismerkednek meg az ismert fotóssal, Melissával, majd egyre közelebb kerülnek hozzá és jóképű férjéhez, Nickhez. Frances és a férfi rövidesen flörtölni kezdenek, ám kezdetben csacskaságnak tűnő kalandjuk idővel fájó érzésekhez vezet. A történetleírásból elsőre ugyan szirupos melodráma rajzolódhat ki, ám a nemi és társadalmi hovatartozás gyakran felvetődő kérdései, a könyvön végigvonuló érzelmi hullámvasút, és Sally Rooney szikár, könnyedén beazonosítható nyelvezete egész mást ígér.
A regény olyan sorsokat tár elénk, amelyek sajátjaink is lehetnének: kiegyensúlyozott boldogság érzetét keltő pillanatok, és megfoghatatlan bonyodalmak egyaránt tarkítják az írást. Összetett cselekményre ezúttal sem kell számítani, és bár aprólékosan megrajzolt karakterekkel találkozunk, sokkal inkább az emberi kapcsolatok ingatag működésmódja, a (nők közötti) barátság és a szeretői viszony dinamikája áll a középpontban. Miközben a szerző finoman nyomatékosítja, valójában minden abból a kérdésből ered: kik is vagyunk mi?
Nem állít mást, mint hogy a korántsem szabályos párbeszédek és hétköznapi mozzanatok mögött rejlik a mondanivaló. Hogy mindaz, amit életnek nevezünk közel sem olyan összetett, mint gondolnánk: egymás után következő napokból, feladatokból, beszélgetésekből, végső soron csak a múló időből, és az eközben kimondott, vagy ki nem mondott gondolatokból áll. A regény folyamatos feszültsége azonban nem nehezedik ránk, hiszen Frances és Bobbi történetét olvassuk, ahogy korábban Mariannét és Connellét.
Attól kezdve, hogy bekerülünk Sally Rooney könyves univerzumába, nincs más vágyunk, csak mozdulatlan megfigyelőként ott maradni benne, azt remélve, ez a világ minden hasonlósága ellenére sem egyezik azzal, amiben a napjainkat töltjük.
Infó:
Sally Rooney: Baráti beszélgetések, 21. Század Kiadó, 2020.
Fordító: Dudik Annamária Éva.
