koronavírus;

2020-03-23 08:06:00

Vírussal a vírus ellen

Az egyik legnagyobb megoldatlan orvosi probléma, hogy több száz vírus okoz emberekben betegséget, miközben kevesebb, mint 10 vírusellenes terápiát engedélyeztek. (1) Mivel nincs idő minden vírus ellen új gyógyszert fejleszteni, paradigmaváltást javasoltunk a vírusellenes gyógyszerfejlesztésben (2). Szerintünk a vírus helyett a gazdaszervezetet kellene célba venni. A HepC Zrt (3) által fejlesztett szuperinfekciós terápia során egy emberre ártalmatlan vírussal fojtjuk el a betegséget okozó vírus szaporodását. A szuperinfekció a természetben jól ismert vírusinterferenciát, két vírus „vetélkedését”, terápiás célra alkalmazza. A szájon át alkalmazott ártalmatlan madárvírus, a fertőző burzítisz vírusa (IBDV), a szervezet saját vírusellenes védekezését, az interferon termelést kapcsolja be. Az IBDV madarakra veszélyes, emberekre azonban nem. Az IBDV egy kettős szálú RNS vírus, amely nagyon erős interferon termelést indukál, miközben emberben nem okoz betegséget.

Az IBDV korábban hatalmas károkat okozott a szárnyasiparban. Fél évszázada védőoltással védekeznek ellene, amely során élő legyengített vírust alkalmaznak az antitest termelés indukálására. Évente több milliárd csirkét oltanak világszerte, de soha egyetlen zoonozis esetet nem írtak le. A zoonozis az állatokról az emberre terjedő különféle kórokozók okozta betegséget jelenti. Sajnos ilyen zoonozis indította el a COVID-19 világjárványt is.

Ismert, hogy az interferon szinte valamennyi vírus ellen hatékony. Az interferont régóta használják például a hepatitis B és C vírusok ellen (HBV/HCV). A kívülről adott interferon azonban rendkívül toxikus, mert nemcsak a fertőzött sejtekben, de a szervezet szinte valamennyi sejtjében reakciókat vált ki. Ezzel szemben a szuperinfekcióban alkalmazott madárvírus egy olyan „okos bomba”, amely elsősorban a fertőzött sejteken belül indukál interferont, ezért minimális mellékhatással jár.

A terápiás szuperinfekció ötlete klinikai megfigyelésen alapul. A HBV és HCV ugyanis képesek egymás szaporodását kioltani. Ilyenkor sajnos a beteg csöbörből vödörbe esik, mert csak a betegséget okozó vírusok változnak, a betegség nem. A vírust vírussal gyógyítani elvet (ez a szuperinfekció) egy magyar származású amerikai orvos, Dr. Csatáry László javasolta először.

A terápia biztonságosságát és hatékonyságát elsőként Magyarországon, az Egészségügyi Minisztérium támogatásával klinikai vizsgálatban akut HBV és HCV fertőzésben szenvedő betegekben bizonyították. Ezért a szuperinfekció nemcsak magyar technológiai fejlesztés, de magyar találmány is.

Fontos megérteni, hogy a hagyományos védőoltások (vakcinálás) során alkalmazott legyengített vírusokkal megelőzik a betegségeket (például a himlőt vagy a járványos gyermekbénulást). A kialakult fertőzések kezelésére viszont a védőoltások alkalmatlanok.

Szuperinfekció során a legyengített vírust interferon termelés indukálására alkalmazzuk. Persze vírus ellenes antitestek ilyenkor is termelődnek, amelyek sajnos akadályozzák a terápia hatékonyságát. Ezért a gyógyításra alkalmazott vírust folyamatosan és nagy mennyiségben kell adni a betegnek, hogy az antitest gátat áttörjük.

Bár a HBV és HCV szinte azonos betegséget okoznak, virológiai szempontból olyan távol állnak egymástól, mint Makó és Jeruzsálem. Így feltételezhető, hogy az interferon indukción alapuló szuperinfekció nemcsak a HBV és HCV ellen lehet hatékony. Ezért nemrég azt javasoltuk (4), hogy a szuperinfekciót érdemes lenne a súlyos COVID-19 vírussal fertőzött betegek állapotának javítására is alkalmazni. Javaslatunkat az is indokolja, hogy a COVID-19 vírus (SARS-CoV-2) az I-es típusú interferonokra rendkívül érzékeny. (5)   

Mivel a gyógyszerjelölt (IBDV) alkalmazását a gyógyszerellenőrző hatóságok (FDA/EMA/OGYÉI) még nem hagyták jóvá, csak a szükséghelyzetekre kidolgozott szabályok mellett, az engedélyező hatóságok szigorú felügyeletével szabadna a vírusterápiát COVID-19 fertőzött betegekben kipróbálni. A magyar engedélyező hatóság, az OGYÉI szakemberei a szuperinfekciós terápiás elvet a krónikus HBV fertőzés gyógyítására támogatják. Hasonló a véleménye a francia ANRS (6) szakembereinek, akik a HIV fertőzés és a vírus hepatitisek kutatásával és gyógyításával foglalkoznak. Ugyanakkor még egy világjárvány közepén is csak az engedélyező hatóságok dönthetik el, hogy egy nem engedélyezett terápiával járó kockázat arányban áll-e a várható terápiás haszonnal.

Javaslatunkat támogatja, hogy az egykori Szovjetunió három tagköztársaságában, több mint 300 ezer ember bevonásával három éven keresztül tesztelték, hogy szájon át adagolt enterovírus vakcinák által kiváltott endogén interferon indukció biztonságos és hatékony-e az influenzajárványok enyhítésére. A betegség több mint háromszor kevesebbszer fordult elő azoknál, akik enterovírus-vakcinát kaptak, mint akik nem kaptak. Mellékhatást nem tapasztaltak.

A terápiás szuperinfekció ötlete legalább 30 évvel előzte meg korát. Nemrég a 17,9-es impakt faktorú Cell Research-ben (7) jelent meg egy cikk, amely hozzánk hasonlóan vírust vírus ellen javasol alkalmazni a COVID-19 és más RNS vírusok kezelésre.

Ha az engedélyező hatóságok úgy döntenek, hogy vészhelyzetben szigorú hatósági felügyelet mellett az IBDV vírusterápia súlyos COVID-19 fertőzések enyhítésére alkalmazható, akkor akár néhány hónap alatt tesztelésre alkalmas gyógyszerjelölt vírust lehetne gyártani. Ehhez német partner vállalatunk biztosítaná a vírust, a termeléshez szükséges sejtvonalat és technológiát. A gyógyszerjelölt vírust akár Magyarországon is lehetne gyártani. 

(További információ: Bakács Tamás, MBA, a HepC Zrt. ügyvezető igazgatója, +36 30 688 1121; [email protected]

A szerző az orvostudomány doktora, a HepC Zrt. tudományos igazgatója  

1. E. Bekerman, S. Einav, Infectious disease. Combating emerging viral threats. Science 348, 282-283 (2015)

2. Kovesdi, I., Bakacs, T. 2019. Therapeutic exploitation of viral interference. Infectious Disorders - Drug Targets

19, 1.

3. http://www.superinfectiontherapy.com/

4. https://www.preprints.org/manuscript/202002.0147/v2

5. https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2020.03.07.982264v1

6. http://www.anrs.fr/en

7. https://www.nature.com/articles/s41422-020-0290-0