Előfizetés

Vírussal a vírus ellen

Az egyik legnagyobb megoldatlan orvosi probléma, hogy több száz vírus okoz emberekben betegséget, miközben kevesebb, mint 10 vírusellenes terápiát engedélyeztek. (1) Mivel nincs idő minden vírus ellen új gyógyszert fejleszteni, paradigmaváltást javasoltunk a vírusellenes gyógyszerfejlesztésben (2). Szerintünk a vírus helyett a gazdaszervezetet kellene célba venni. A HepC Zrt (3) által fejlesztett szuperinfekciós terápia során egy emberre ártalmatlan vírussal fojtjuk el a betegséget okozó vírus szaporodását. A szuperinfekció a természetben jól ismert vírusinterferenciát, két vírus „vetélkedését”, terápiás célra alkalmazza. A szájon át alkalmazott ártalmatlan madárvírus, a fertőző burzítisz vírusa (IBDV), a szervezet saját vírusellenes védekezését, az interferon termelést kapcsolja be. Az IBDV madarakra veszélyes, emberekre azonban nem. Az IBDV egy kettős szálú RNS vírus, amely nagyon erős interferon termelést indukál, miközben emberben nem okoz betegséget. Az IBDV korábban hatalmas károkat okozott a szárnyasiparban. Fél évszázada védőoltással védekeznek ellene, amely során élő legyengített vírust alkalmaznak az antitest termelés indukálására. Évente több milliárd csirkét oltanak világszerte, de soha egyetlen zoonozis esetet nem írtak le. A zoonozis az állatokról az emberre terjedő különféle kórokozók okozta betegséget jelenti. Sajnos ilyen zoonozis indította el a COVID-19 világjárványt is. Ismert, hogy az interferon szinte valamennyi vírus ellen hatékony. Az interferont régóta használják például a hepatitis B és C vírusok ellen (HBV/HCV). A kívülről adott interferon azonban rendkívül toxikus, mert nemcsak a fertőzött sejtekben, de a szervezet szinte valamennyi sejtjében reakciókat vált ki. Ezzel szemben a szuperinfekcióban alkalmazott madárvírus egy olyan „okos bomba”, amely elsősorban a fertőzött sejteken belül indukál interferont, ezért minimális mellékhatással jár. A terápiás szuperinfekció ötlete klinikai megfigyelésen alapul. A HBV és HCV ugyanis képesek egymás szaporodását kioltani. Ilyenkor sajnos a beteg csöbörből vödörbe esik, mert csak a betegséget okozó vírusok változnak, a betegség nem. A vírust vírussal gyógyítani elvet (ez a szuperinfekció) egy magyar származású amerikai orvos, Dr. Csatáry László javasolta először. A terápia biztonságosságát és hatékonyságát elsőként Magyarországon, az Egészségügyi Minisztérium támogatásával klinikai vizsgálatban akut HBV és HCV fertőzésben szenvedő betegekben bizonyították. Ezért a szuperinfekció nemcsak magyar technológiai fejlesztés, de magyar találmány is. Fontos megérteni, hogy a hagyományos védőoltások (vakcinálás) során alkalmazott legyengített vírusokkal megelőzik a betegségeket (például a himlőt vagy a járványos gyermekbénulást). A kialakult fertőzések kezelésére viszont a védőoltások alkalmatlanok. Szuperinfekció során a legyengített vírust interferon termelés indukálására alkalmazzuk. Persze vírus ellenes antitestek ilyenkor is termelődnek, amelyek sajnos akadályozzák a terápia hatékonyságát. Ezért a gyógyításra alkalmazott vírust folyamatosan és nagy mennyiségben kell adni a betegnek, hogy az antitest gátat áttörjük. Bár a HBV és HCV szinte azonos betegséget okoznak, virológiai szempontból olyan távol állnak egymástól, mint Makó és Jeruzsálem. Így feltételezhető, hogy az interferon indukción alapuló szuperinfekció nemcsak a HBV és HCV ellen lehet hatékony. Ezért nemrég azt javasoltuk (4), hogy a szuperinfekciót érdemes lenne a súlyos COVID-19 vírussal fertőzött betegek állapotának javítására is alkalmazni. Javaslatunkat az is indokolja, hogy a COVID-19 vírus (SARS-CoV-2) az I-es típusú interferonokra rendkívül érzékeny. (5)    Mivel a gyógyszerjelölt (IBDV) alkalmazását a gyógyszerellenőrző hatóságok (FDA/EMA/OGYÉI) még nem hagyták jóvá, csak a szükséghelyzetekre kidolgozott szabályok mellett, az engedélyező hatóságok szigorú felügyeletével szabadna a vírusterápiát COVID-19 fertőzött betegekben kipróbálni. A magyar engedélyező hatóság, az OGYÉI szakemberei a szuperinfekciós terápiás elvet a krónikus HBV fertőzés gyógyítására támogatják. Hasonló a véleménye a francia ANRS (6) szakembereinek, akik a HIV fertőzés és a vírus hepatitisek kutatásával és gyógyításával foglalkoznak. Ugyanakkor még egy világjárvány közepén is csak az engedélyező hatóságok dönthetik el, hogy egy nem engedélyezett terápiával járó kockázat arányban áll-e a várható terápiás haszonnal. Javaslatunkat támogatja, hogy az egykori Szovjetunió három tagköztársaságában, több mint 300 ezer ember bevonásával három éven keresztül tesztelték, hogy szájon át adagolt enterovírus vakcinák által kiváltott endogén interferon indukció biztonságos és hatékony-e az influenzajárványok enyhítésére. A betegség több mint háromszor kevesebbszer fordult elő azoknál, akik enterovírus-vakcinát kaptak, mint akik nem kaptak. Mellékhatást nem tapasztaltak. A terápiás szuperinfekció ötlete legalább 30 évvel előzte meg korát. Nemrég a 17,9-es impakt faktorú Cell Research-ben (7) jelent meg egy cikk, amely hozzánk hasonlóan vírust vírus ellen javasol alkalmazni a COVID-19 és más RNS vírusok kezelésre. Ha az engedélyező hatóságok úgy döntenek, hogy vészhelyzetben szigorú hatósági felügyelet mellett az IBDV vírusterápia súlyos COVID-19 fertőzések enyhítésére alkalmazható, akkor akár néhány hónap alatt tesztelésre alkalmas gyógyszerjelölt vírust lehetne gyártani. Ehhez német partner vállalatunk biztosítaná a vírust, a termeléshez szükséges sejtvonalat és technológiát. A gyógyszerjelölt vírust akár Magyarországon is lehetne gyártani.  (További információ: Bakács Tamás, MBA, a HepC Zrt. ügyvezető igazgatója, +36 30 688 1121; tamas@superinfectiontherapy.comA szerző az orvostudomány doktora, a HepC Zrt. tudományos igazgatója  
1. E. Bekerman, S. Einav, Infectious disease. Combating emerging viral threats. Science 348, 282-283 (2015) 2. Kovesdi, I., Bakacs, T. 2019. Therapeutic exploitation of viral interference. Infectious Disorders - Drug Targets 19, 1. 3. http://www.superinfectiontherapy.com/ 4. https://www.preprints.org/manuscript/202002.0147/v2 5. https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2020.03.07.982264v1 6. http://www.anrs.fr/en 7. https://www.nature.com/articles/s41422-020-0290-0 

Karanténban

Sokan úgy döntöttek, hogy önkéntesen karanténban töltik a következő heteket, hogy megóvják magukat és másokat a fertőzéstől. És máris milyen elégedettek magukkal! A világhálón tudatják, hogy milyen ragyogóan bírják az otthonlétet, az otthonról végzett munkát, a családi életet, tanítják a gyereket, mi mindenre jó, lám, a karantén. Szinte felfedezik magukat. Igazi büszkeség árad a sorokból. Sorra jelennek meg a tanácsadók, a szorongást, a félelmet oldó kommunikációs szakemberek, a kiváltságosok pedig nagy pénzekért különórákat vehetnek karantén-elviselésből. „Többet olvasok” – írják. „Többet beszélgetek a feleségemmel”.  
Pedig csak öt napja!
Én meg arra gondolok, hogy hány embernek örökös karantén az élete, akik szülőjüket, házastársukat, gyereküket gondozzák éveken vagy évtizedeken át. Nem önként, nem elővigyázatosságból kerültek ilyen helyzetbe, ezt az életet a sors kényszerítette rájuk. Nem büszkélkednek, nem írnak a közösségi oldalakra, nem dicsérik magukat, hogy milyen jól csinálják, nem emlegetik az áldozatvállalást, nem jut idejük csetelni, onlájn társasági életet élni, dzsoggolni, cajklizni, nem jelentek meg tanácsadók a telefonjuk képernyőjén, hogy oldják a szorongásukat, és részt vállaljanak a felelősségből, amit amúgy sem lehet áthárítani.
A fiataloknak egyszerre feltűnik, hogy „tele a város öregekkel”, és ez érezhetően nem tetszik nekik. Biztosan sokan vannak, többen, mint a fiatalok szeretnék. Már nem bírják a nagyvárosi ritmust, lassúak, körülményesek, óvatoskodva kelnek át a zebrán, az üzletben sokáig nézelődnek, akkor halásszák elő a nejlonszatyrot a táskából, amikor fizetni kellene. Rosszul látnak, rosszul hallanak, feltartják a sort. Miért nem maradnak otthon? Pedig könnyen lehet, hogy dolgoznak, mert nem tudnak megélni a nyugdíjukból. 
Az öregek azt látják, hogy a fiatalok ötven üveg vizet és száz csomag vécépapírt vesznek, mert félnek a holnaputántól. Az öregek két üveg vizet vesznek, mert annyit tudnak hazavinni, ezért azután másnap is menni kell, remélik, hogy nem lesznek üresek a polcok. És ha mégis? Az öregek nem bíznak az onlájn-rendelésben, mert nem tudnak olyasmiben bízni, amit nem látnak. És ha onlájn rendelnek, és nem azt hozzák nekik, amit rendeltek, akkor mi lesz? És ha nincs okostelefonjuk? Vagy nincs türelmük hallgatni az ügyfélszolgálat végtelen zenéjét? Az is lehet, hogy éppenséggel háziorvosok vagy érsebészek, akik éppen gyógyítani indulnak. 
Villamoson utaznak, mert már nem vezetnek. Nincs autójuk. Ha van autójuk, lassan hajtanak, és körülményesen parkolnak. Lehet, hogy nincs senki, aki segítene nekik, mert a fiuk és a lányuk Németországban vagy Angliában dolgozik, az unokájuk pedig nem fogadja a telefonhívásukat. Azok az öregek, akiket manapság az utcán látnak a fiatalok, valójában nagymamák és nagypapák, akik a karantén előtti időkben az ő gyerekeikre felügyeltek, és ebédet főztek nekik, mialatt a szülők a munkahelyükön valami halaszthatatlan tevékenységet végeztek.
Öt nap karanténban. Micsoda teljesítmény!

Otthon

Azt azért senki sem gondolhatta komolyan, hogy miközben ezerszámra épülnek a fűthető-hűthető apartmanok a Balaton mellett, és évtizedek óta megszámlálhatatlan mennyiségű retróbungalót dózeroltak le, hogy a helyükön luxusvillák épüljenek, akkor ha erre okuk lesz, a tulajdonosaik nem fognak odahurcolkodni. Amit a balatoniak most rémülten látnak, az csak logikus következmény. Ha van hová, akkor a városi bezártságból bizony elviszi az ember a home office-át meg az online okuló gyerekét.
Más kérdés, hogy mi most a felelős, és mi az etikus magatartás. Az egyik oldalon a bennszülöttek jogos dühe áll, miszerint a nyaralótulajdonos csak viszi a potenciális vírusát boltba, patikába, az eddig kihalt utcára. A másik oldalon pedig az üdülőbirtokos tágra nyílt szemű kérdése: hozom magammal a készleteimet, behúzódóm a kertembe, de most tényleg ne használjam azt, ami az enyém?
Bizonyára van szofisztikáltabb megoldása is a problémának, mint a siófoki polgármester kérése, hogy a pestiek egyszerűen maradjanak otthon. És ezek a megoldások remélhetőleg heteken belül ki fognak alakulni. Nehéz azonban nem észrevenni, hogy egy minimum harminc éve görgetett konfliktus öltött most látványos alakot. Az ugyanis, hogy a 180 kilométernyi Balaton-parton több tízezer olyan ingatlan található, amelyhez csak kötelezettségek társulnak, jogok nem. Az üdülőbirtokosok fizetik a húzós ingatlanadót, a borsos közműdíjakat, nyaranta a megemelt árak révén biztosítják a helyi gazdaság pezsgését, a véleményüket azonban soha semmiről nem kérik ki, és szerencsések, ha egy-egy kérdésükre olykor választ kapnak. Az viszont soha fel nem merült, hogy például képviselőt küldhessenek abba az önkormányzatba, amely pedig az egész település ügyeiben dönt.
Kár lenne, ha mindez feledésbe merülne, mire a nyaralók majd megint csak a hasukat süttetni futnak a Balatonhoz.