labdarúgás;

2020-03-24 11:00:00

Benn a bárány, kinn a Farkas

Hiába forgatta fel Hoffer József szövetségi kapitány a magyar labdarúgó-válogatott keretét a marseille-i kudarc okán, az eredmények nem javultak.

Ötven évvel ezelőtt, 1970 márciusában a futballt kedvelő újságolvasók nem hittek a szemüknek: közzé tették a válogatott keretet megannyi olyan névvel, amelyek közül sokat addig nem is nagyon hallottak. Kiváltképp a fővárosban kerekedtek el a szemek: Konrád? Fejes? Somogyi? Máté? S hol vannak az ismerős fazonok? Ám a Sós Károly szakvezetőt váltó Hoffer József, az ifjúságiak korábbi szövetségi kapitánya, a Magyar Távirati Iroda sportszerkesztőségének vezetője nem viccelt: csak három játékost tartott meg azok közül, akik az előző év decemberében Marseille-ben rendezett vb-pótselejtezőn 4:1-re kikaptak a csehszlovákoktól. Az 1969-ben a válogatottban szereplők kollektívájából kimaradt Szentmihályi, Káposzta, Noskó, Zámbó (mind Újpest), Mészöly, Ihász, Puskás Lajos, Farkas (mind Vasas), Juhász István, Szőke (mindkettő FTC), Kocsis Lajos, Kozma (mindkettő Honvéd). Albert és Göröcs sérült volt, Szűcs Lajos pedig – a korabeli szabályok szerint – egy évet kivárt, hogy az FTC-ből a Honvédba igazoljon.

A nagy tekintélyű, elhivatott és bátor Hoffer legelső keretének összetétele így festett: Rothermel (Tatabánya), Tamás (Vasas); Vellai (Csepel), Páncsics (FTC), Fejes (Videoton), Konrád (Pécs), Vidáts (Vasas), Bánkuti (Újpest); Dunai III (Újpest), Halmosi (Szombathely), Karsai (Videoton), Somogyi (Győri ETO); Fazekas, Bene, Dunai II (mind Újpest), Pusztai (Honvéd), Máté (Pécs), Becsei József (MTK). E játékosok közül Rothermel, Vellai, Fejes, Konrád, Vidáts, Karsai, Somogyi, Pusztai, Máté és Becsei addig soha nem volt válogatott! A megdöbbenőket a Képes Sport tréfával igyekezett felderíteni: „A kapitány kijelentette, hogy kizárólag jó viseletű, csendes, szolid játékosok kerülhetnek a keretbe. Szóval, benn a bárány, kinn a Farkas?”

A széles látókörű, korrekt, egyenes, de sima modorúnak nem mondható Hoffert magam mindig nagyra értékeltem, ám az már a keret kihirdetésekor biztos volt, hogy kísérlete megvalósíthatatlan. Erre az újságíró-szakvezető viszonylag hamar rájött, mert egy esztendővel később Bécsben a következő összeállítású csapat nyitotta az évet az osztrákok elleni 2:0-ás győzelemmel: Rothermel – Noskó, Mészöly (Juhász Péter), Vidáts, Páncsics – Dunai III, Kocsis Lajos (Szűcs) – Fazekas, Bene, Albert, Zámbó. Az más kérdés, hogy a visszafogadottak nem ájultak el a reaktiválástól, és 1971 májusában a marseille-ihez hasonlóan megrázó 3:0-ás vereséget szenvedtek Szófiában a bolgárokkal vívott Eb-selejtezőn. Hoffer rá jellemző módon vonta le a konzekvenciát: felhívta titkárnőjét az MTI-ben, hogy hírt akar leadni, majd azt diktálta a telefonba: „Lemondott Hoffer József szövetségi kapitány.”

E lépésével jól kibabrált Illovszky Rudolffal, aki éppen akkor intézte el Görögországban és idehaza, hogy felbonthassa katerini szerződését, és a Zaragoza együtteséhez szegődjék edzőnek. Hoffer leköszönése után a sporthivatal kötelezte Illovszkyt a kapitányi poszt újbóli elfoglalására, mert a Magyar Testnevelési és Sportszövetségben senki nem szándékozott emlékezni már arra, hogy a trénert 1967-ben – nyolc győzelemmel, valamint egy-egy döntetlennel és vereséggel a háta mögött – a fúróval dolgozó elnökhelyettes elmarta a válogatottól. A régi-új szakvezető helyzetét nehezítette, hogy Mészölyt és Farkast akkoriban kezdte visszavonultatni a büntetés-végrehajtási szigorral fellépő Vasas-vezérkar az MTK elleni Fáy utcai 0-3-at megelőző kimaradásért, Kocsis Lajos pedig ittasan jelent meg a Népstadionban, a keret első összetartásán. (Illovszky persze nyomban hazaküldte a zabolátlan „Csikót”.) Pedig a garnitúra nem kis feladat előtt állt: a Géczi (FTC), Rothermel; Fábián (Vasas), Novák (FTC), Páncsics, Kovács József (Videoton), Noskó, Vidáts, Juhász Péter; Juhász István, Puskás, Karsai, Szűcs; Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó, Nagy László (Újpest) összetételű társaság Rióba készült, ahol a vb-selejtezőket és a világbajnokságot egyaránt százszázalékos teljesítménnyel abszolváló, a Rimet Kupát harmadszor és végleg elhódító brazil válogatott várta.

A mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult.

A Maracana hőse aznap a többször is ziccerhelyzetben hárító Felix kapus volt.