Hómofisz

Ha már otthoni munkára kényszerít az élet, a kihívást elfogadva végzem a dolgom. Ám engedve a csábításnak, amikor csak tehetem, füzértartásban (Malászana) gyönyörködöm a világ múzeumainak gazdag gyűjteményeiben. Folyóiratok archív kiadásait böngészem, népszerű írók által kifejezetten karantén esetére ajánlott olvasmányokat lapozgatok, ingyenesen letölthető mozifilmekkel hozom be a többéves lemaradásom, esténként pedig (amikor már nem bírja a derekam és a térdem) a színházi közvetítések egyikén alszom el.

Kipróbáltam az üvegfestést, az ékszerkészítést, több-kevesebb sikerrel, de be kell valljam, az ingyenes online szex, bár biztonságosnak tűnt, még a jóga-akrobatikánál is megerőltetőbb. Mondjuk, az utóbbi már tágabban értelmezi azt a kulturális sokszínűséget, amit nap nap után, óráról órára felkínálnak a nemes lelkű adományozók e válságos időszakban. Ráadásul a feleségem is megvető tekintettel szemléli a kultúra eme rutinszerű fogyasztását – a jógáról beszélek természetesen. A teve pózt (Ustrászana) kifejezetten rühelli.

Ő bezzeg, aki szintén home office-ban dolgozik, azzal múlatja az idejét, hogy próbálja megfejteni a különböző digitális oktatóprogramokkal szintén bajmolódó távtanárok küldeményeit. Telepít és feladatokat nyomtat a két általános iskolás gyerekünknek, próbálja őket az íróasztal, illetve a tablet, laptop elé ültetni, és ott marasztalni. Boltba jár, a posta és a gyógyszertár előtt sorakozik hosszan (csak nehogy hazahozzon nekem valami vírust!), főz, takarít, mos. Nagyon úgy látom, hogy elhanyagolja a hivatali munkáját…

A kultúra jelen bőséges áldásával meg szinte egyáltalán nem törődik. Este aztán még csak annyit sem mond: eszedbe ne jusson! És még csodálkozik, hogy az ingyenes online sze… szecessziós kiállítások ejtenek rabul.