Túlélés

Beléptünk egy újabb gazdasági visszaesés időszakába. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint a kérdéseikre választ adó, csaknem 2000 fővárosi vállalkozás 93 százaléka nagyon kedvezőtlennek látja az elkövetkező hat hónap üzleti kilátásait. S bár a cégméret növekedésével párhuzamosan nő az optimizmus, aligha vannak ezek között a hazai autógyárak, az elmúlt évek fogyasztást ösztönző kormányzati propagandájából hasznot húzó kereskedők és vendéglátósok, de még a zuhanó olajárakat elszenvedő üzemanyag forgalmazók sem.

„B. G. vagyok. Vállalkozó. Közvetlenül 15 alkalmazottam van. Kávézónk 10 éve működik. Az évek során üzletünk biztosította a megélhetésünket. Átlagon felül végzett sok munkánk ellenére – köszönhetően a kötelezően fizetendő magas adóknak és járulékoknak elsősorban – nem volt lehetséges olyan tartalékokat képeznünk, amely a jelenlegi krízishelyzeten engem és csapatomat átsegítené. (...) nekünk anyagi segítségre van szükségünk! Azonnal! És nem hitel vagy adókedvezmény formájában! Hiszen napok alatt dől össze minden.” A közösségi médiának a petíciók közlésére szakosodott oldalán olvasható ez a felsikoltás, úgy is mint a kormányfő által az elmúlt száz esztendő legsikeresebb évtizedének minősített időszak kórképe.

A kávéháztulajdonos annak közlésével sem marad adós, mi a túlélést biztosító állami támogatás formája: feltétel nélküli alapjövedelmet követel mindenkinek, gyorsan, bürokráciamentesen, 100 ezer forintot. (Mintául feltehetően Donald Trump elnök egy héten belül kézbesítendő 1000 dolláros „ajándéka” szolgált, amelyet minden amerikai állampolgár megkap.) Ha B. G. ötlete megvalósulna, amit természetesen kívánok, ez korántsem rengetné meg a költségvetést, hiszen a tartalékok erre bőven fedezetet nyújtanak, és emellett még a kereskedők is jól járnának.

A pénz a túléléshez szerényen számolva talán elég, a talpra álláshoz azonban aligha. Az állam támogatása nem elég. Olyan lelemény is kell, mint egy hazai vállalkozás ötlete: az önfertőtlenítő falburkolat.